„Üres az életem, ha zene nincs mellettem” – idézet a Góbé Kodályos című számából, de akár lehetne a zenekar mottója is. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjaiból 2007-ben alakult formáció tagjainak jókora klasszikus zenei előképzettsége miatt eleve nem indult egy átlagos népzenei együttesnek, már a kezdetektől merészen, kísérletező kedvvel nyúltak az autentikus zenéhez is.
Ez 2011-ben, az A38-on rendezett Talentométer tehetségkutató verseny népzene/világzene kategóriájának megnyerésével tetőzött be, amelynek folyományaként elkészíthették első saját lemezüket (Góbé – 2013). Ettől fogva végérvényesen elhatározták, hogy az autentikus népzene folyamatos művelése mellett megpróbálnak megalkotni egy olyan folklór alapú populáris zenét, amely a Kodály és Bartók hagyatékát követve a felhasznált népdalokat és népi táncdallamokat meghagyja eredeti formájukban, csak más körítést kölcsönöz hozzájuk különböző könnyűzenei stílusokból és kísérettípusokból. Ezt a fidelio.hu így fogalmazta meg: „…adott egy fiatal férfiakból álló, eredetileg csak autentikus népzenét játszó együttes, amely aztán hirtelen felindulástól vezérelve egyszer csak egyfajta univerzális magyar szórakoztató zenei stílus felé kezdett el kacsingatni, amellett, hogy eredeti zenei identitását megtartotta… a Góbé célja egy, a magyar népdalkincsben gyökerező könnyűzene megteremtése.” Az első albumról lemezkritika is megjelent a Zeneakadémia Figaro nevű újságjában, amelyet így címzett Németh Zsombor, zenetörténész: „A populáris zene Kodály-i fordulata?”.
A már említett klasszikus zenei tanulmányok miatt már a kezdetektől foglalkoztatja a zenekar tagjait a népzene-műzene kapcsolata, ennek eredményeképpen 2011-ben egész estés műsort mutattak be „Bartók 44 hegedűduója népzenei forrásanyagokkal” címmel, amelyben a teljesség igényével minden ehhez tartozó dallam felcsendült.
„Elektromos hangszerek nélkül hozták azt, amit én világzenének gondolok.” – mondta a Góbéról Porteleki László (Muzsikás).