ArTrio: G. Horváth László (hegedű), Rózsa Richárd (gordonka), Homor Zsuzsanna (zongora)

Haydn: G-dúr trió, Hob. XV:25
Dvořák: 4 romantikus darab
Sosztakovics: c-moll trió, op. 8, No. 1
Brahms: H-dúr trió

A trió szóra fél milliárd találatot ad a nagy keresőprogram. Kivételes karrier egy eredetileg zenében használt szakkifejezés számára. Sok mindent jelöl, ami a hármas szám, hármas egység, három résztvevő körül történik. Persze nem meglepő, hogy ilyen fontos fogalom, a középkorban ez volt a tökéletesség jelképe, úgy hírlik a szentháromság miatt, hisz valamiképp az jelent meg benne. A párosság tökéletlenséget sugallt, ezért is áll az a furcsa betű a 4/4-es ütemmutatójú kották elején. Nem C az, hanem tökéletlen, befejezetlen kör. Felhasadt. Hisz a tökéletesség, a teljesség, az a kör, rés nélkül.
Amikor három hangszer együtt játszik, az is megteremtheti a teljes egyensúly érzését. Igaz, nem volt ez mindig így. A korai triókban, a triószonátákban még inkább csak két hangszert kísért a csembaló, ráadásul gyakran négyen játszották. Vagy a billentyűs hangszer átvette a főszerepet, és csak szélső szólamai erősítésére használta szegény társait. De Haydn, a nagy újító, az igazi reformátor fokozatosan egyenrangúságot adott az együtt muzsikálóknak, így válhattak igazi társakká, a trió pedig az egyik legkedveltebb, máig is új kompozíciókat termő zenei műfajjá. A koncert zenetörténeti keresztmetszet is egyben, a kezdetektől a 20. századig mutat be trió-remekműveket. (Mácsai János)