Több ezer ember előtt, tizedik születésnapi koncertjük végén jelentették be a zenekar tagjai, hogy ez volt az Apey & the Pea utolsó fellépése. A jubileum ugyanis egyben korszakváltást is jelent, a metál trió LAZARVS néven folytatja tovább. Az estet felvezeti a The Southern Oracle.
Tíz év alatt az Apey & the Pea a hazai metálvilág egyik legjelentősebb zenekarává nőtte ki magát, és a külföldi jelenlétük is egyre erőteljesebb. A tízéves koncertjükkel azonban lezártak egy korszakot, és új fejezetet nyitnak. „Nagyon köszönjük mindenkinek az eddigi 10 évet, minden pillanatát imádtuk. Mint azt bizonyára már a legtöbben tudjátok, nagy lendülettel íródnak az új számok, és minél többet dolgozunk rajta, minél közelebb a végcél, úgy érezzük, új fejezetet kell nyissunk a zenekar életében. Innentől LAZARVS néven folytatjuk tovább” – jelentették be a zenekar tagjai.
A LAZARVS októberben magyarországi klubturnéra indul melynek budapesti állomása tavasszal jön el, emellett a 2020 őszén megjelenő, Lazarus című lemezükön is dolgoznak. „Ezzel az anyaggal zeneileg nagyon messzire megyünk. Hideg, helyenként kifejezetten morbid lesz, tele új dolgokkal” – mesélte Áron András „Apey”.
Hosszú évek kemény munkájával a The Southern Oracle 2018 decemberében méltóképp térhetett vissza az azt megelőzőévek dalszerzésének látszólagos csendjéből. Harmadik nagylemezük, a Hiraeth nemcsak az eddigi leginkább önazonos albuma a zenekarnak, hanem egy olyan állásfoglalás, ami a metal/hardcore színtér generációit köti össze a dalok, valamint az azokat felkaroló, alig pár hónap alatt elkelt képregény formájában is. A The Southern Oracle az elmúlt tíz évben kitaposta saját, önálló ösvényét: a zenekar ez időalatt nemcsak teljesen függetlenné vált a rajongói támogatásnak köszönhetően, hanem zenei felnövését is meghatározhatták azok az évek és megtett utak, melyek révén a 90-es évek metalos hardcore-ja, a thrash metal időtlen hagyatéka és a felkavaró groove-ok hatásmechanizmusa definiálhatja legkönnyebben napjaink TSO-ját. A korábban a Harms Way-jel, a Sepulturával, a Deez Nutsszal, a Walls of Jerichóval és a Hatebreeddel is koncertezőzenekar fellépésről-fellépésre válhatott napjaink egyik legszuggesztívebb koncertbandájává a szubkultúrán túl is, ezt az állásfoglalást pedig a tavaly megjelent harmadik nagylemez csak még inkább megerősíti. A Hiraeth dalait összefogó történet egy utópisztikus, Pán Péteri valóságot ír le, ahol a gyermekek követendőpélda híján kell, hogy szembenézzenek azzal, hogy új, felnőttektől mentes társadalmat építsenek ki a saját szabályrendszerük szerint. A dalokat közrefogó idézetek -amik többek között Nelson Mandelától vagy Elon Musktól származnak -Kókai Barnabás és Kókai Márton képregényében éledek fel igazán: az alkotópáros negyvenoldalas története hónapok alatt elkelt, narrációjában pedig egy olyan zenekar üzenete teljesedhet ki, amely nemcsak tisztában van saját formanyelvével, hanem tudja használni is azt. A zenekar nem a nosztalgiából, hanem a jövőbe tekintésből merít erőt, és minden koncert azt mutatja majd meg, hogy mitől nyerhetett kitartást és folyamatosan megújuló saját hangzást az itthoni underground egyik legkitartóbb és legsokoldalúbb zenekara.
