Az aranymetszés a minket körülvevő élő természetben és az emberiség által létrehozott művészetben mindenütt jelen van, bámulatos egyensúlyt hozva létre szimmetria és aszimmetria között. Püthagorasz és követői az aranymetszésben a létezés alaptörvényét vélték azonosítani: a csigák mészvázától az emberi test bizonyos részeiig számtalan helyen köszön vissza az arányosság. Az isteni szám azonban - ahogy a görögök nevezték - a zeneművészet későbbi történetének is egyik fontos szervezője lett.
Kezdjük egy gyors meghatározással: ha egy távolságot vagy mennyiséget úgy osztunk ketté, hogy az egész szakasz nagyobbikhoz mért aránya megegyezzen azzal az aránnyal, ami a nagyobbik és a kisebbik között fennáll, akkor aranymetszésről beszélünk. Emeljük a tétet: a Fibonacci-számsor egyszerű egész számok végtelenbe tartó összegző sorozata, melyek számviszonyai egyenes összefüggésben állnak az aranymetszés szabályaival. Az aranymetszés vagy a Fibonacci-számok a természetben, a növény- és állatvilágtól az emberi testig bezárólag a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, de nem csak ott: a fogalmaknak a zene művészetéhez is közük van. Méghozzá nagyon is szorosan, gondoljunk csak arra, hogy számos zeneszerző művében találni váratlan zenei fordulatot az ütemszám aranymetszetében. A legtöbb helyen némi pontatlansággal fedezhető fel az aranymetszés, de például Bartók Béla egyes műveiben lenyűgöző ütempontossággal tűnik fel a jelenség - persze ebben nem minden zenetörténész ért egyet. Bartók mellett klasszikus és kortárs, 20-21. századi, zongorára és ütőhangszerekre komponált zenei példákból áll a program, melyet Szélpál Szilveszter moderál Fazekas Gergely zenetörténész aktív közreműködésével.
Korosztály: 12-18 év
Műsoron:
Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115, Sz. 110
Webern: Variációk zongorára, op. 27 - részletek
Steve Reich: Clapping Music