Rachmaninov: 3. (d-moll) zongoraverseny, op. 30
Bartók: 2. szvit, BB 40
„Sergei Babayan-t különlegesen szoros szálak fűzik Rachmaninov zenéjéhez. Első önálló CD albumán csupa Rachmaninov darabot játszik… A hangok vad mámora helyett átlátszóvá teszi a zenét. Elválasztja Rachmaninov zenéjének rétegeit, felmutatja a zene áradatában alig észrevehető kis formákat. Úgy játssza R. műveit, mintha a zongora egy egész zenekar lenne, ő pedig egyszemélyben szólista és karmester… Dinamikai skálája szinte végtelen” – így jellemzik a méltatók a hangverseny szólistájának játékát. Rachmaninov 1909-ben bemutatott III. zongoraversenye kevéssel a rendkívül népszerű Második után keletkezett, kicsit mintha annak folytatása lenne, de technikailag még nehezebb. Témái az orosz népzenében gyökereznek, de nem eredeti népdalok feldolgozásai. Ugyanabban az évben, 1909-ben volt Bartók II. szvitjének bemutatója is. Ez a mű az első zenekari mű Bartók első, nagy népdalgyűjtő útja után, amely elementáris hatással volt rá. Új világot tárt ki előtte az ősi hagyományokat őrző parasztzene felfedezése, ezt a világot építette egybe saját invenciójával. A II. szvit sok pontján hallható még Richard Strauss hatása, de ráismerünk azokra az elemekre is, amelyek későbbi nagy műveire annyira jellemzők. Köszönet Takács-Nagy Gábornak az egyidőben született, mégis annyira különböző két mű egyidejű bemutatásáért!