Az egyik legeredetibb és legszerethetőbb zenekar a magyar zenei palettán, a Mayberian Sanskülotts végre ismét a hajón, ezúttal Barkóczi Noémi társaságában. Az estét egy remek ifjú osztrák duó indítja, az Aze!
A Mayberian Sanskülotts Csordás Zita és Balogh Gallus duójaként indult, és 2011 nyarának budapesti lo-fi hulláma tette egy színtér meghatározó zenekarává. A duót az érzékeny dalok és a DIY-létforma határozta meg, egy dobossal (Hromkó István) és basszusgitárossal (Szigeti Árpád) kiegészülve pedig kiforrott zenekarrá nőtte ki magát: letisztultabb dalokat játszani, mégis gazdagabb hangon szólal meg.
A zenekar igazából Gallus (Balogh Gallus, gitár) szájhősködésével indult: “Öt éve, még a Hunniában volt egy kiállításmegnyitóm, és kérdezték a szervezők, lenne-e hozzá valami aláfestő zene, erre viccből mondtam: ja, Zitával (Csordás Zita – ének, szintetizátor, gitár) van egy közös zenekarunk. A szájhősködést pedig annyira komolyan vették, hogy egy hét alatt össze kellett raknunk egy koncertprogramot. Minden nap vonattal rohantam ki Káposztásmegyerre, és Zita szobájában vettük fel egy kazettás magnóval az egészet, 14 számot. Így készült e az első album, az aloneinkápmegyer.”
A zenekar egy évvel később meg is jelent második, szintén kazettásmagnóra rögzített PseudoDeath című albumával, amellyel végleg leszögezték, hogy ez nem csak egy egylemezes, hirtelen fellángolásból született zenei projekt. “A magyar hálószobabumm proletárjai. A Mayberian Sanskülotts térdig gázol a magyar alternatív zenetörténelemben, az álompop külföldi sémáiban, a mocskosszájú csináld magad zajongásban, valamint Karády Katalin és Méhes Marietta örökségében is. Néha egy dalban egyszerre.” (b-oldal.blog.hu)
A lemez legismertebbé vált dala az Especially You, ami a koncertek egyik csúcspontja szokott lenni, és az Aranyélet című sorozat első évadába is bekerült. Egyes daloknak, így az Especially You-nak is elég kalandos a története. “Ez úgy volt, hogy Zita statisztaként szerepelt a többek között Jeremy Irons főszereplésével Magyarországon forgatott, VI. Sándor pápa életéről szóló The Borgias (Borgiák) című sorozatban. Egy jelenetben Girolamo Savonarola vallási révületbe esett követőjét kellett eljátszania többedmagával. A felvétel után a pápa fiát, Cesare Borgiát alakító francia színész, Francois Arnaud odament a statisztákhoz, és mondta nekik, jók voltatok, különösen te, mutatott Zitára.”- mno.hu. Az imént idézett cikkben hangzott el először a zenekarról a “valójában nagyon suttyók” kifejezés, ami azóta szállóigévé vált, és rendszeresen idézik különböző felületeken.
A harmadik, Adlait című album négy évig készült.
“A most megjelent anyagot hallgatva végigkísérhetjük a két alapító, Csordás Zita és Balogh Gallus utóbbi pár évének mérföldköveit, vagy ahogy ők fogalmaznak: poszttinédzserkori szenvedéseit, amelyek Hromkó István dobos, és Szigeti Árpád basszusgitáros munkájával nyerték e végleges formájukat” (index.hu)
Ez a zenekar első olyan albuma, amely stúdióban készült, és nem Zita hálószobájában rögzítették magnókazettára. Kicsit félő volt, hogy lesz majd olyan rajongó, akinek hiányozni fog a megnyugtató recsegés és sistergés, az album fogadtatása elsöprően pozitív volt, és remekül áll a zenekarnak a letisztultabb, pontosabb hangzás.
A Mayberian Sanskülotts első két albumához hasonlóan az Adlait is csak kazettán jelent meg, ami Czipó Tibor legendás kazettamanufaktúrájában készült.
Mint minden a zenekar életében, az Adlait borítója is közös munka gyümölcse. „ A zenekar három tagja is képzős, vagy az volt, Pisti pedig rajztanárnak tanult, ezért tán nem is meglepő, hogy az Adlait borítója egy igazi koprodukciós munka lett. Zita hozta az ötletet, Árpi megrajzolta, Pisti digitalizálta, Gallus pedig a tipót és szerkesztést vállalta magára. Majd mindezt RP kinyomtatta, végül a borítókat másnap reggel Zitával közösen beillesztették a kazidobozokba” (urbanplayer).
“A Mayberian új anyaga a kapcsolatok kusza erdejében visz egyre meghittebb, intimebb zónákba. Emberek – történetesen az alkotók – belső világa tárul fel előttünk, s a zene itt tényleg azt a célt szolgálja, hogy kibeszéljen olyan dolgokat, belső vívódásokat, amelyeket amúgy talán nem ismernénk meg, amiről minden bizonnyal sose beszélnének ” (mno.hu)
Az Adlaiton, ugyanúgy, mint az azt megelőző két albumon, vegyesen találhatók angol és magyar nyelvű dalok. A zenekar azért kezdett el angol nyelvű dalokat írni, mert, bár abszolút nem beszélték jól a nyelvet, voltak sorok, amelyek egyszerűen jobban csengtek angolul. (beehy.pe) A Mayberian Sanskülotts varázsának része, hogy teljesen mindegy, hogy a dalaik angolul, vagy magyarul szólalnak meg, ugyanolyan átütő és őszinte érzelmeket mesélnek el. A lemezt hallgatva teljesen random követik egymást az angol és a magyar dalok, sőt, van olyan szám (az Ocean’s Cry), aminek angol a címe, de magyar a szövege, viszont annyira organikusan történik mindez, hogy a hallgatónak fel sem tűnik.
Az Adlaithoz készült első klip, a Glasswall bejutott a 2016-os Klipszemle döntőjébe is. A videóklip egy VHS kamerával készült, és a zenekar budapesti bóklászásait rögzíti. "A klipben látható jelenetek 95 százaléka spontán ötlet alapján született: a dinnyét és a kötszert is útközben vettük, miközben bejártuk egész Budapestet. Amikor ezeket a banális baleseteket rögzítettük, többször előfordult, hogy az arra járó turisták rémülten, kővé dermedve bámultak minket, és el kellett telnie pár másodpercnek, mire meglátták a kamerát, és összerakták, hogy mi a szitu"
Az Adlait megjelenése óta a Mayberian rengeteget koncertezik. Az ősz folyamán egy németországi turnéjuk (Lipcse és Berlin állomásokkal) is volt, ami leírhatatlan élményeket, tapasztalatokat, és barátságokat hozott a zenekar életébe.
Közben pedig folyamatosan írják a következő lemez dalait, amelyek közül néhányat már játszanak is a koncertjeiken.
Barkóczi Noémi énekes-gitáros a hazai dalszerzői színtér egyik klassz színfoltja, 2016-ban kezdett el igazán mozgolódni, ennek eredménye első szólólemeze a ‘Nem vagyok itt’. A budapesti klubkoncertek közben jött a gondolat, hogy a következő dalok már zenekaros verzióban szólaljanak meg, így a projekt 2017 második felére zenekarrá bővült, a közös munka lenyomata pedig a Linóleum című EP. Ezen az estén Noémi ismét szólóban zenél változatlan repertoárral.
Beyza és Ezgi együtt alkotják az Aze formációt. Együtt nőttek fel, és 10 éve zenélnek. Azt mondják, minél több időt tölt valaki egy emberrel, annál inkább hasonlít rá. Ez lehetővé tette, hogy két meglehetősen különböző személyiség növekedjen együtt, miközben megtartja a majdnem azonos magot. Aze azért él, mert két független művész a szívét-lelkét az asztalra teszi, és mindenki saját preferenciáit és szokásait hozza játékba.
Tehát ahelyett, hogy csak egy műfajra korlátozódnának, inkább az élet ingadozásait fogadják. Az RnB, a Jazz és a Hip Hop ugyanolyan erősen befolyásolja hangzásukat, mint a keleti zene. Minden műfaj, minden hangszer és minden nyelv új lehetőségeket rejt magában a hangok és érzések előállítására. A zene „teret” kínál a tapintáshoz, a megszólaláshoz és a feldolgozáshoz. Ezért sok daluk olyan témákat tárgyal, amelyek a reménytelen szerelemtől a két felnőtt kultúra közötti küzdelemig terjednek.
Egy év kemény munka után, és folyamatosan próbálva kideríteni, kik szeretnének lenni zeneileg, a Aze bemutatja első EP-jét, a Dead Heat-et. Az EP öt dalból áll. Ezgi írta a dalszövegeket, Beyza pedig a dalokat és készítette őket. A dalok közül hármat Jakob Herber (Flut, Culk, Anger) közreműködésével rögzítettek és készítettek. Az EP-t is ő keverte. A masteringet Martin Scheer végezte.