„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt szomorú föld. [...] Köves, kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. [...] Látszatra szomorú, melancholikus tájkép. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint raffináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait. Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban, nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi népviselet, fehér vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hidegkék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendely fedésű templomtornyaival és a sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között. A tipikus kalotaszegi tájék a maga egészében ma is komoly élménye minden egészséges szemű és lelkű, a szépet szerető és a szépet megértő embernek.” (Kós Károly)

ének: Navratil Andrea, Berecz István
Göncöl Zenekar

Alkotók:
zene: Dulai Zoltán, Kelemen László, Navratil Andrea; jelmez: Furik Rita; látvány, díszlet: JuZso; fény: Lendvai Károly; animáció: Samu Bence, Hajdú Gáspár, Lakos Tamás (XORXOR); táncmesterek: Gyémánt Ádám, Gyémánt-Csontos Lívia; koreográfus: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor; rendező: Juhász Zsolt

A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpa és a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósult meg.

Az előadás megtekinthető a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján.