Mozart: Duó hegedűre és brácsára No. 2.
Bach: 6. Brandenburgi koncert
Kodály: Adagio
Brahms: c-moll zongoranégyes op. 60

A kamaramuzsika legszebb arcait mutatja meg Mozart, Bach, Kodály és Brahms műveiben, akiket elsősorban nem is feltétlenül a kamarazenéjük miatt szoktunk emlegetni. A hegedű-brácsa duó azzal, hogy nem alkalmaz egyéb kíséretet, például zongorát, egészen színes szerepkört ruház a mélyhegedűre. Ő képviseli a basszust, sőt gyakran még a középső töltőszólamokat is azzal, hogy két szólamot játszik a hegedű alá. Ugyanakkor részt vesz az imitációban, helyenként osztozva a fődallamon kamarapartnerével. A barokk concerto-irodalom leghíresebb alkotásai Bach Brandenburgi koncertjei. A 6. darab kerül talán legritkábban műsorra, holott meglehetősen különleges hangzású. Olyan hatást kelt, mintha régi consort-zene lenne, kifejezetten szólisztikus hangszer nélkül. A szerző eredetileg gambákat foglalkoztatott benne, ami bársonyos, sötét hangzást ad a műnek.

Kodály 1905-ben hegedűre és zongorára komponált Adagio-ját a nagyszerű hegedűművész Waldbauer Imrének ajánlotta. Később a zeneszerző brácsára és csellóra is készített átiratot a műből. A különlegesen békés hangvételű darab Kodály korai stílusának elemeit viseli magán. Merít Debussy hangzásvilágából, de csírájában még a később számtalan kompozícióban kibontakozott magyar hangvétel is benne rejlik. Brahms négytételes zongorakvartettjét Werther-négyesként is említik Goethe levélregénye nyomán, hangszerelése zongora, hegedű, mélyhegedű és cselló. A mű egyik különlegessége az első tételben gyakran megjelenő, sóhajra emlékeztető motívum, amely egyes feltételezések szerint a Clara név zenei kimondása, és Clara Schumannra utal. Zeneszerző kollégájának felesége irányába Brahms eleinte plátói érzelmeket táplált, majd később kapcsolatuk mély barátsággá alakult.

Camerata bérlet