Km.: Janklovics Péter (színész-humorista), Rőser Orsolya Hajnalka (szoprán), Ninh Long (tenor); vez.: Hámori Máté
Verdi: Traviata – Sempre libera
Erkel: Bánk bán – Hazám, hazám
Rinaldo: Lascia, ch’io pianga
Rossini: A sevillai borbély
Mozart: A varázsfuvola – Die Hölle rache
Verdi: Rigoletto – La Donna e mobile
Lehár: A víg özvegy – Lippen schweigen
Kálmán. Csárdáskirálynő – Tanzen möcht ich
Verdi: Traviata – Brindisi
Micsoda?! Hogy operába, én? Na neeem! Üljek a szűk, nyikorgós széken tízezerért öt órán keresztül, várva, hogy a kövér nő végre tényleg meghaljon, de addig is még énekel vagy fél órán keresztül? Nem, ez nem nekem való, kösz. Inkább az X-faktor, azokon legalább lehet röhögni. Mondjuk, ezen is… A Zenegyűlölő visszatér, és ezúttal az operába (nem) látogat el. Miért van ez a nagy hájp e körül az egész körül? Valószerűtlen, erőltetett történetek, ósdi díszletek, érthetetlenül éneklő korpulens dívák – miért jó egyáltalán operát hallgatni? Ennek ered nyomába ezúttal újabb szimfonikus zenei stand up estjén Janklovics Péter és a Hámori Máté vezette Óbudai Danubia Zenekar.