Km.: Kapi Zsuzsanna (szoprán), Balga Gariella (mezzoszoprán), Szeleczki Artúr (tenor), Haja Zsolt (baríton), Koncertmester: Kállai Ernő, Soltész Ágnes, zongorán kísér: Szennai Kálmán

A Magyar Állami Operaház ünnepi estje a magyar opera napja alkalmából

MŰSOR

Weiner: 3. (G-dúr) vonósnégyes, op. 26 – 2. és 3. tétel
Kodály: Háry János – Intermezzo
(Szigeti József átdolgozása hegedűre és zongorára)
Kodály: Háry János – Tiszán innen, Dunán túl
(Jasha Heifetz átdolgozása hegedűre és zongorára)
Kodály: Megkésett melódiák, op. 6 – 4. A tavasz
Kodály: Háry János – Tiszán innen, Dunán túl (Háry és Örzse kettőse)
Kodály: Háry János – Toborzó
Kodály: Háry János – Szegény vagyok, szegénynek születtem (Örzse dala)

Petrovics Emil: 1. kantáta (Egyedül az erdőben) – 3. Erdő, mért hajladozol?
Kósa György: Kínai dalok – 3. Keresem a tavaszt
Bartók: Andante
Bartók: Román népi táncok
Erkel: Hunyadi László – „Ó, végre pár nyugodt pillanat… Ó, szállj hozzám”
(Hunyadi László áriája)
Kovács: Fuvolaötös

Erkel Ferenc születésnapja 2013 óta a magyar opera napja. A november 7-i születésnap előestéjén a Magyar Állami Operaház művészei adnak hangversenyt – immár hagyományteremtő céllal – a Himnusz szerzőjének, a nemzeti opera megteremtőjének tiszteletére. Erkel Ferencnek a magyar zeneéletben játszott szerepét tisztségeinek sora is kiválóan érzékelteti: a Filharmóniai Társaság alapítójaként, a Zeneakadémia első igazgatójaként és az Operaház első fő-zeneigazgatójaként is maradandó hatást gyakorolt. Az Opera művészeinek műsora ezúttal zenetörténetünk 20. századi örökségeire koncentrál: Kodály Háry Jánosának részletei mellett ízelítőt ad Erkel Ferenc, Petrovics Emil és Kósa György vokális műveiből, melyek Bartók, Weiner és Kovács Zoltán hangszeres darabjaival lépnek párbeszédbe. Az esten színpadra lép Kapi Zsuzsanna, Balga Gabriella, Szeleczki Artúr és Haja Zsolt, a Magyar Állami Operaház Zenekara koncertmestereként ismert Kállai Ernő és Soltész Ágnes, a zongoraszólamokból pedig Szennai Kálmán varázsol zenekari hangzást.

Háry János történetének tanulságai, olvasatai legalább olyan gazdagok és szerteágazóak, mint a címszereplő kifogyhatatlan mesélőkedve. Kodály daljátékának érdemei pedig közel sem csak a szellemes zenei fordulatokban vagy a mű frappáns felépítésében rejlenek, hanem abban a jelentőségteljes gesztusban, ahogyan a magyar népdalt a színházba, az opera pódiumára emelte. Mese, fantázia és vágyak, kudarcok, veszteségek és tragédiák egyszerre mozgatják a történet kalandjait, amely a mai napig hordozhat számunkra új üzeneteket. A Háry János részletei között ezúttal olyan nem mindennapi változatok is megszólalnak, mint Szigeti József vagy Jasha Heifetz virtuóz átiratai az Intermezzóból, valamint a Tiszán innen, Dunán túl dallamból.

Weiner Leó 3. vonósnégyesének részletei egy olyan kivételes életműbe engednek betekintést, amely lenyűgöző mesterségbeli tudásról ad számot, mégis gyakran háttérbe szorul Bartók és Kodály munkássága mögött. Zenei műveltségét, analitikus látásmódját és stílusismeretét Weiner a tanításban is rendkívüli módon kamatoztatta: olyan növendékek kerültek ki a műhelyéből, mint Solti György, Doráti Antal vagy Kurtág György. Weiner alig négy évvel volt fiatalabb Bartóknál, aki most hegedűre és zongorára írt Andantéjával és Román népi táncaival szerepel a műsoron. Az Andante Bartók az Arányi-nővérekkel való kapcsolatának, közös zenéléseiknek az emlékét őrzi – erre utal Arányi Adilának szóló 1902-es ajánlása. „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben” – Kroó György gondolata pedig már a Román népi táncokat idézi fel, melyeknek most talán legnépszerűbb változata, a Székely Zoltán készítette hegedű-zongora átirat hangzik el.

Orbán György A cselédlány könnye című dala József Attila Medáliák-ciklusának egyik darabját zenésíti meg, és maga is olyan, mint egy apró, egyszerű, mégis sok titkot rejtő emléktárgy. Petrovics Emil 1956-ban komponált kantátájának részlete többek között arra is felhívja a figyelmet, milyen sajátos arányérzékkel dolgozott a zeneszerző már egészen fiatal korában is. Ez az arányérzék később vezetőként is a sajátja volt: a magyar opera napján említést érdemel, hogy Petrovics a Magyar Állami Operaház főigazgatójaként és fő-zeneigazgatójaként is működött.

„E dalok sugalmazójának, felejthetetlen előadójának, Stellának örök szeretettel.” Így szól Kósa György Kínai dalainak ajánlása, a címzett pedig nem más, mint második felesége, Ferch Stella énekesnő. Ő volt az, aki felfedezte és megismertette a zeneszerzővel a Weöres Sándor fordításában megjelent Po Csü-ji-kötetet, melynek szövegei Kósa dalciklusát inspirálták. Végül, de nem utolsósorban egy igazán kortárs alkotó is szóhoz jut az ünnepi programban: az Erkel Ferenc-díjas, nemrég Bartók–Pásztory-díjjal kitüntetett Kovács Zoltán Fúvósötöse zárja a koncertet.