A Koreai Zenei Fesztivál keretében az ősz folyamán négy estén hat előadót megismerve kapunk szép keresztmetszetet a koreai zenéről.
A második szeptemberi koncert során Park Jiha, a nemzetközi zenei sajtóban is ünnepelt zenész ad koncertet. Jiha a klasszikus minimalizmust és az improvizatív zenét ötvözi olyan hagyományos koreai hangszerekkel, mint a piri (kétnyelvű bambuszfuvola), a saenghwang (bambusz szájharmonika) és a janggeum (kalapácsos hegedű).

PARK Jiha (zenész, zeneszerző) _piri (bambuszsíp), yanggeum (cimbalom), saenghwang (szájorgona) _glockenspiel (harangjáték)
A zeneművész és egyben zeneszerző Park Jiha zenéjében a pirihez, saenghwanghoz (ejtsd: szenghváng) vagy yanggeumhöz (ejtsd: jánggüm) hasonló, hagyományos koreai hangszerek klasszikus minimalizmusa harmonikusan vegyül az aprólékosan megkomponált keretek között szabadon kibontakozó, improvizatív zenei elemekkel.

A művész a koreai hangszerek sokféle hangszínét és kifejezésmódját mesterien ötvözi a modern hangzásvilággal. Első albuma, a „Communion” (2018, Tak:til/Glitterbeat Records) eklektikus hangszerek változatos hangárnyalataival kísérletező lemez, amely különböző zenei háttérrel rendelkező muzsikusokkal való együttműködésből született.

Számos nagynevű zenei médium, többek között az amerikai Pitchfork Media vagy az angol The Wire és Uncut magazin, a The Guardian napilap vagy a BBC elismerését is kiváltotta. Ezt követően jelentette meg második, „Philos” (2019, Tak:til/Glitterbeat) és harmadik, „The Gleam” (2022 Tak:til/Glitterbeat) című lemezét, amelyeken a mindenféle cicomát nélkülöző, világos egyértelműségre és a hangok precíz egyensúlyára törekedett.

A debütáló albumtól eltérően az utóbbi két lemezen Park Jiha minden hangot saját maga rögzített. Legutóbbi munkája, a „The Gleam”, az emberrel a nap folyamán minden pillanatban más és más formában kölcsönhatásba kerülő fény koncepciójából indul ki, és az így születő, változatos hangtöredékek az elmélyülés élményét nyújtják a hallgatóknak. A The Guardian angol napilap Park Jiha zenéjét úgy értékelte: „Park Jiha zenéjének szépsége az általa megidézett üres térben rejlik, amelyet maga után hagy.”