km.: Barozda, Cickom, Dalinda, Lelkes, Tokos együttesekEnyedi Ágnes (ének), Gubinecz Ákos (ének, citera), Kiss B. Ádám (ének, hegedű)Csernók Klára, Mihó Attila, Lipták Dániel, Papp István Gázsa, Székely Levente (hegedű)Árendás Péter, Fekete Márton, Kelemen László, Papp Endre (brácsa)Cserta Balázs (klarinét), Szabó Dániel (cimbalom), Salamon Soma (furulya, harmonika)András Orsolya (gardon), Molnár Péter (bőgő)Zenei rendező: Árendás Péter
Lakodalmas dallamok (Sajó vidéke)
Asztali nóta, jártatós, korcsos, cigánycsárdás (Marosszéki-Mezőség)
Búzásbocsárdi és vajasdi népdalok (Erdélyi-Hegyalja)
Serény és lapos magyaros (Moldva)
Mulatónóták és féloláhos (Felcsík)
Învârtita din gura șurii, sebeș, kétujjas mulatónóta, csárdás (Közép-Maros vidéke)
Féloláhos, feles, csűrdöngölő (Vízentúl)
Párosítók és fonódalok (Sóvidék, Gyergyó)
Jódias, Gábor Ignácé, marosszéki, lassú és sebes csárdás (Gyergyó)
Zsidó lakodalmi dallamok (Felső-Maros mente, Máramaros)
A vitéz és a kegyes balladája (Nagy-Szamos vidéke)
Kalákába hajtó, ritka és siskamagyar, cigánytánc és csárdás (Észak-Mezőség)
Magyaros, lassú, féloláhos, székelyverbunk és szökő (Közép-Vízmellék)
Lassú és sebes csárdás, marosszéki (Udvarhelyszék)
Virágénekek, féloláhos, lassú csárdás, szöktetős (Sóvidék)
Bukovina, édes hazám (Hunyad)
Egyes-, négyes- és törökborica (Barcaság)
Kolozsvári verbunk, szapora, korcsos, cigánycsárdás (Felső-Maros mente)
Pontozó, vénes, csárdás, szökő (Kutasföld)
Lassú cigánytánc és magyar (Belső-Mezőség)
De purtat és iute (Dél-Mezőség)
Farsangi batyukák nótái (Oltvidék)
A juhait kereső pásztor (Gyimes)
Kerekes (Gyimes), tatár tımtım (Krim), ceardaș (Észak-Mezőség)
Mulató nóta, csárdás és ropogós (Szilágyság)
Ritka alkalom, ha egy születésnapi műsor úgy tiszteleghet az ünnepelt népzenekutató előtt, hogy kizárólag a saját gyűjtéseiből válogatott dallamok szólalnak meg. Pávai István a közel félévszázados gyűjtőmunka során a korábban zenei szempontból már jól feltárt néprajzi tájegységek mellett olyanokat is felkeresett, amelyek dallamanyaga még a kutatók számára is kevéssé volt ismert. Elsősorban a néptáncokat kísérő hangszeres és énekelt zene, valamint az interetnikus népzenei kapcsolatok dokumentálására törekedett. A koncertnek nemcsak ünnepeltje, hanem rendezője és résztvevője is Pávai István, aki már számtalanszor bizonyította, hogy a tudományos eredmények felhasználása és a minőségi szórakoztatás igénye nem egymást kizáró tényezők. A program bemutatja a keleti magyar nyelvterület kevéssé ismert dallamvilágának változatosságát és szépségeit, kiemelt figyelemmel a kutató származási helyére, a Székelyföldre. „…ódon tűzben ragyogó ékszerek a székely dalok” – írja Kodály 1919-ben, majd így folytatja: „A székely dalokból… feldereng egy egységes magyar zenei nyelv képe, egy régi tradíciótól keményre csiszolt, monumentális stílusé”.
Akusztikus, autentikus
