Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia, op. 36
Beethoven: V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Az előadás megtekinthető a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.
A 250 éve született Beethoven előtt tiszteleg korunk egyik legnagyobb karmestere, Philippe Herreweghe és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a zeneszerző két szimfóniája, a 2. és az 5. előadásával. Ezek a kompozíciók sokszor játszott alapművek, Herreweghe azonban felfedező alkatú művész: mindenben az új, eddig figyelemre nem méltatott vonásokat keresi - biztosak lehetünk tehát abban, hogy ez a hangverseny is számos izgalmas meglepetéssel szolgál majd. A belga karmester különlegesen érzékeny muzsikus - nem csoda, hiszen zenei tanulmányai mellett hajdan orvosi és pszichiátriai stúdiumokat is folytatott. A historikus előadópraxis nagy alakjaként hamar ráébredt arra, hogy ezt a felfogást nemcsak a barokk vagy a klasszika, hanem a későbbi korok műveinek tolmácsolásakor is érdemes érvényesíteni. Bár a dirigenst leggyakrabban saját együtteseivel - a Collegium Vocale Genttel és a korhű hangszereken játszó La Chapelle Royale-lal vagy a klasszikus és romantikus repertoárra szakosodott Orchestre des Champs-Élysées-vel - láthatja-hallhatja fellépni a közönség, most a Nemzeti Filharmonikusok vendégkarmestereként nyűgözi majd le a képernyők előtt helyet foglaló publikumot lényegre törő értelmezéseivel. Beethoven két szimfóniája, a 2. és az 5. a zeneszerző két korszakát reprezentálja: az előbbi még klasszikus, de már sok forradalmi vonással, az utóbbi pedig a romantikát jósolja, nemcsak drámaiságával és szimfonikus hangzásvolumenével, de a mű érzékelhető tematikus egységével is. Izgalmas párosítás, mely nemcsak önfeledt élvezetet ígér: gondolkodásra is csábít. Herreweghe és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar pedig garantálja, hogy az olvasat mentes lesz minden szokványos elemtől.