Bach: C-dúr szvit, BWV 1009 - négyhúros csellón
Beethoven: C-dúr szonáta, op. 102, No. 1 - négyhúros csellón
Bach: E-dúr partita szólóhegedűre, BWV 1006 - öthúros csellón
Schubert: a-moll („Arpeggione”) szonáta, D. 821 - öthúros csellón
Öthúros cselló, négyhúros cselló, cselló a szvit tánctételeiben, cselló a szonáta műfajában, szólócselló, cselló zongora társaságában, cselló a barokkban, cselló a bécsi klasszikában, cselló a korai romantikában - nem fogunk unatkozni ezen a koherens és mégis változatos műsorú hangversenyen.
A csellóirodalom legnagyobb remekművei közül szólal meg három kompozíció ezen az estén, „vendégként” pedig egy hasonló nagyságrendbe tartozó remekmű a szólóhegedű repertoárjából - csellóátiratban. Bach csellószvitjei iránt két évszázadon át nem mutatkozott érdeklődés, Pablo Casals lemezfelvételei hozták meg a művek értékelésében az áttörést. Beethoven csellószonátáinak nem kevesebbet köszönhet a hangszer, mint a kamarazenei emancipációt, Schubert - eredetileg egy hathúros, érintőkkel ellátott, gitárhoz hasonlatos hangszerre írt - Arpeggione-szonátája pedig már a romantika felé mutatja az utat.
Rohmann Ditta 1983-ban született Budapesten. Előbb a kilencvenes évek elején két esztendőn át a bostoni New England Conservatory növendéke volt, majd 1995-től 2005-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kertész Ottó és Perényi Miklós tanította. Később 2007/2008-ban a bázeli zeneakadémián Ivan Monighetti óráit látogatta. Kísérletező alkat, lelkes kamaramuzsikus, érzékeny és kreatív művészként tartják számon. Partneréről, Olga Pascsenkóról ő maga így nyilatkozott: „fantasztikus billentyűvirtuóz, elementáris tehetség. Nagyon magabiztos, óriási tudással és tapasztalattal rendelkezik, pedig egyidősek vagyunk. Nagyon inspiráló együtt muzsikálni vele.”