Km.: Miskolci Szimfonikus Zenekar; vez.: Antal Mátyás
Sándor László: Offertorium musicum
Sándor László: Két népdalfeldolgozás
Sándor László: Szomorúfűz – dal József Attila versére
Sándor László: Dignus est Agnus – kantáta
Sándor László: Olvadó jég az ablaküvegen
Du Fay - Sándor László: Salve, flos Tuscae gentis
Sándor László: Kristálymadár énekel a gyöngyöző cseresznyék között – pikolóverseny
„A műalkotás kis részeinek megfeleltethetősége az eggyel nagyobb léptékű részekéhez, majd azok megfeleltethetősége az egészhez az ókori, középkori és későközépkori (késő-gótikus) építészet egyik alapvetése” – írja Sándor László DLA értekezésében. A természettől adott, jellemzően igen egyszerű alapelemek, építőkockák, hangzó őssejtek Sándor László kompozícióiban is nagyszabású, összetett, vibráló sokféleséget tükröző hangzó felületekké válnak. És az sem lehet véletlen, hogy Sándor Lászlót milyen gyakran inspirálják természeti jelenségek (legyen szó növényekről, madarakról vagy a változatok sűrűjében rejtőzködő népdalról), illetve a sokfélének mutatkozó teremtett világ modellezhető alapstruktúrái, kódjai. Zeneszerzőként egyszerre vonzódik a fraktálmatematikához és a középkori zenéhez, s különös izgalom keríti hatalmába, amikor felfigyel a 15. századi polifónia és farktálmatematika rokonságára. Zeneszerzői DLA koncertje ebből az izgalomból kínál ízelítőt.