Borogyin: Igor herceg- nyitány
Bartók: II. zongoraverseny
Dvořák: VIII. szimfónia

Az itthon és külföldön egyaránt elismert zongoraművész, Fejérvári Zoltán igazán hivatott előadója Bartók Béla (1881–1945) zenéjének – 2017-ben éppen Bartók III. zongoraversenyének tolmácsolásával érdemelte ki a győzelmet a Montreali Zongoraversenyen. Ezúttal Bartók II. zongoraversenyének szólistájaként lép színpadra. A felcsendülő kompozíció 1931-ben, röviddel a Cantata profana befejezése után került ki a zeneszerző műhelyéből, bemutatójára 1933-ban Frankfurtban került sor Bartók szólójával. A háromtételes alkotás a bartóki hídforma reprezentánsa: a harmadik tételben az első tétel variációja köszön vissza, a második tétel pedig önmagában is hídformát képez, melyben két lassú szakasz zár közre egy scherzót. Izgalmas a mű hangszerelése is: a nyitótételben a zongorán kívül csak a fúvósok és az ütőhangszerek játszanak, majd a második tételben megfordul a helyzet és a vonóskar társul a szólistához. Egyedül a zárótételben játszik a teljes együttes.
A versenyművet keretező két alkotás a szláv romantikából kínál ízelítőt. Alekszandr Borogyin (1833–1887) Igor herceg című operájának legismertebb száma a Poloveci táncok, ezúttal azonban a mű nyitánya csendül fel. Borogyin hirtelen bekövetkezett halála miatt az Igor herceg félkész állapotban maradt fönn. A nyitányt Alekszandr Glazunov a legenda szerint Borogyin előjátszásait felidézve, emlékezetből fejezte be. A mű hosszú ideig az elfelejtett remekművek táborát erősítette – hogy méltán vagy méltatlanul került oda, arról megoszlanak a vélemények.

A hangverseny zárószámaként Antonín Dvořák (1841–1904) elbűvölő dallamvilágú VIII. szimfóniája hangzik fel, melyet a mester 1889-ben a Cseh Tudományos Akadémia tagjai közé történő megválasztása alkalmából komponált. Zeneiségében minden bizonnyal ez a szimfónia áll legközelebb a szláv táncok magával ragadó, olykor szentimentalizmusba hajló dallamvilágához.

Szimfónia és Harmónia bérlet 4. előadás