Kalandos életet élő vándorcigányok és hatalmukkal visszaélő, galád, mégis nevetséges nemesek a főszereplői a klasszikus Jókai-regényből, A cigánybáróból készült adaptációnak, a több generáció által jól ismert Szaffi című animációs filmnek. A Strauss-dallamokkal megelevenedő izgalmas történetben fontos szerep jut még a basa évtizedeken át rejtegetett kincsének, meg a bájos címszereplő és az ágrólszakadt Botsinkay Jónás között szövődő szerelemnek. Aggodalomra semmi ok: minden jó, mert a vége jó.
A cigánybáró megjelenésének századik évfordulóját a Pannónia Filmstúdió nagyszabású animációs film bemutatójával ünnepelte 1985-ben: a Dargay Attila által rendezett Szaffit már a premiert követően közel egymillióan látták, de népszerűségét máig őrzi. Az osztatlan siker több okra vezethető vissza. A rendező mellett Nepp József és Romhányi József jegyezte parádés forgatókönyv szerves részét képezik az ifj. Johann Strausstól - nemcsak A cigánybáró című operettből - átigazolt dallamok. Az emberekkel egyenrangúvá emelt állatszereplők felvonultatása vagy a szereplők hangját kölcsönző színészóriások szintén segítettek a Jókai Mórhoz méltóan szövevényes történet sikerre vitelében. A történet szerint a 18. századi Magyarországon járunk, ahol a vándorcigányok által nevelt Botsinkay Jónás kincsvadászként tér vissza ősei földjére, ám mesés gazdagság helyett (először legalábbis) a romos kastély tőszomszédságában élő öreganyóra és szépséges lányára, Szaffira bukkan. Toronykőy Attila zenés előadása nagyban támaszkodik a kultikus rajzfilm forgatókönyve mellett Strauss örökzöld dallamaira. Segítőtársai a fordulatokban gazdag kincskeresésben Oberfrank Péter karmester és a Sinfonietta Erudita csapata.