Km.: Idomeneo - Komáromi Márton (tenor), Idamante - Nagy Bernadett (mezzoszoprán), Elektra - Szutrély Katalin (szoprán), Ilia - Ella Smith (szoprán),
Arbace - Megyesi Zoltán (tenor), Főpap - Bocskai István (tenor), Égi hang - Cser Krisztián (basszus), vezényel: Vashegyi György

Mozart: Idomeneo

Bár Mozart operái között először talán A Varázsfuvola, a Figaro házassága vagy a Don Giovanni jut eszünkbe, Mozart sokáig „Meine große Oper – Az én nagy operám” néven emlegette az Idomeneót. Megvolt erre az oka, hiszen bár apja intenciójára már gyerekkorában is írt operákat, ez volt az első olyan mű, amelyben elkezdte kezébe venni az irányítást – mint azt a történelem megmutatta, nemcsak a saját operája, hanem az egész operairodalom fejlődése felett. Az Idomeneo története sok tekintetben fontos dokumentum. Egyrészt klasszikus opera seria, olasz nyelven és antik történettel, másrészt ez volt az első olyan Mozart-opera, aminek megírása kapcsán az akkor 24 éves Mozart komolyan beleszólt a szövegkönyv megírásába, és heves vitái támadtak az énekesekkel is, akik természetesnek vették, hogy a szerző az ő kényelmüket szolgálja. Amiről már itt is meggyőződhetünk, az Mozart drámaérzéke. Már a nyitány is szakít a barokkos és olaszos hagyományokkal, és elsősorban a drámát helyezi előtérbe, és később is a karakter- és érzelemábrázolás van első helyen, nem pedig az öncélú virtuozitás vagy az előre gyártott formai konvenciók uralma. És bár „az operák operáját” a Figaróban vagy a Don Giovanniban írta meg, az oda vezető út fontos mérföldköve volt az Idomeneo, melyet mára méltatlanul elfeledtek. A Purcell Kórus szólistái és Ella Smith számára viszont ez egy fontos repertoárdarab, így régi ismerősükként mutatják majd be a keszthelyi közönségnek.