Km.: Ecseki Anikó, Szajkó Géza, Alexandre Dimcevski, Fahidi Patrícia (hegedű), Tóth Balázs, Fodor Eszter, Tallián András (brácsa), Pólus László, Balog Endre  (gordonka), Csongár Péter (klarinét), Edőcs Mátyás (zongora)
A verseket válogatta és előadja: Hűvösvölgyi Ildikó, Kossuth-díjas színművésznő
Műsorvezető: Tóth Endre, zenetörténész

Poulenc: Meghívó a kastélyba, FP 138
Debussy: g-moll vonósnégyes, op. 10
Ysaÿe: a-moll szonáta két hegedűre, op. posth. – 1. Poco lento, maestoso - Allegro fermo

Brahms: G-dúr vonósötös, op. 111

Egy képzeletbeli franciaországi kastélytól a bécsi Praterig vezet utunk a Budapesti Filharmóniai Társaság februári kamarakoncertjén, mindezt a patinás Nádor Terem melegéből átélve. Nem meglepő, hogy a farsangi időszak végén először egy bálteremben találjuk magunkat a francia Hatok „zenebohóca”, Francis Poulenc jóvoltából, aki Jean Anouilh Meghívó a kastélyba című, cukormázzal leöntött fekete komédiájához komponált sziporkázó kísérőzenét, melyben megtévesztéssel, csábítással és cselszövéssel is találkozhatunk. A féktelenség és felszabadultság jellemzi Claude Debussy harmincegy évesen komponált egyetlen vonósnégyesét is, melyről Pierre Boulez azt találta írni, hogy „megszabadította a kamarazenét merev szerkezetétől, megfagyott retorikájától és merev esztétikájától”. A kor jeles virtuóza, a hegedű királyaként is emlegetett Eugène-Auguste Ysaÿe kvartettje által bemutatott mű után zeneszerzőként is megismerhetjük a belga muzsikust, akinek ritkán hallható, csak jóval Ysaÿe halála után egy magyar hegedűművész, Szederkényi Nándor által publikált kéthegedűs szonátája hangzik el, melynek második szólamát eredetileg tanítványa, a belga királynő számára írta. A francia elegancia jegyében megszólaló muzsikák után a farsang végét az egyik legkomorabbnak tartott német szerző, Johannes Brahms egyik legkedélyesebb művével zárjuk, melyet – ha hihetünk az anekdotának – a bécsi vidámpark, a Prater derűje ihletett.