Bartók: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
Copland: Klarinétverseny
Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64

Ritka alkalom: olyan svájci zenekarral találkozhatunk, amelyet felvételekről jól ismerünk, de hangversenyen nem hallhattunk az elmúlt években. A karmester munkáját nyilván fokozott érdeklődéssel figyelik majd mindazok, akik két hónappal korábban hasonlóan világklasszis öccsét is látták-hallották a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A Tonhalle Orchester Zürich elődje már 1868-ban megkezdte munkáját, nevét azonban az együttes arról a koncertteremről kapta, amelyet csak 1895-ben avatott fel Brahms, s amelyet az a Hellmer-Fellner építészpáros tervezett, amelynek munkája a budapesti Vígszínház és Operettszínház, a szegedi Nemzeti Színház és a kecskeméti Katona József Színház. Másfél évszázados fennállása során az együttest nagynevű dirigensek irányították, köztük Volkmar Andreae, Hans Rosbaud, Rudolf Kempe, Charles Dutoit, Gerd Albrecht, Christoph Eschenbach és David Zinman. Jelenlegi vezető karmesterük, a Järvi dinasztia középső tagja, Paavo Järvi (*1962) éppen a 2019/20-as évadban kezdi meg ötéves szerződését a zenekarnál.
A műsor nyitószáma, Bartók Táncszvitje több nép zenéjét ötvözi, a második szám, Copland Klarinétversenye (1947/49) éppen úgy Benny Goodman megrendelése nyomán keletkezett, mint Bartók triója, a Kontrasztok, s ennek megfelelően jazzhatásokat is felmutat. Szólistája, a svéd Martin Fröst (*1970) korosztályának egyik kiválósága, aki számos kortárs zeneszerzővel működött már együtt, köztük Krzysztof Pendereckivel is. A második részt kitöltő Csajkovszkij-opus nem igényel méltatást: az V. szimfónia a romantika legnépszerűbb darabjainak egyike: elementáris erejű, személyes hangú, pazar melódiagazdagságú remekmű.