A jazzben alighanem egyedülálló felállású – Tóth Viktor szaxofonos, Lukács Miklós cimbalmos és Orbán György nagybőgős alkotta –, évek óta működő, dobos nélküli trió fontos jellemzője az, ahogy előadásaik során folytonosan változik hangszereik szerepe.

„A zene egyfajta művészi üzenet, így az improvizáció is. Mindig az adott pillanatban és pillanatnak játszom, és erre az utazásra szeretném meginvitálni a hallgatókat is. Mindenféle ismétlést kerülök, ezért inkább vállalom annak a kockázatát, hogy sebezhetővé válok.

Sokat utazom és útjaim során rengeteg dallamot gyűjtöttem idős emberektől, ahogy azt egykor Bartók is tette. De emellett nyitott vagyok minden stílusra: a bebopra és a tibeti tanításokra is, vagyis mindenre, ami szívből jön. Az érdekel, hogy valami újat hozzak létre. Nem az a lényeg, hogy legyen a zenémben egy kis népi rész aztán pedig jöhet a jazz. Meg akarom találni a saját zenei utamat, beleértve azt is, hogy ki vagyok én és miért játszom” nyilatkozta a közelmúltban a hamburgi NDR rádió riporterének Tóth Viktor az Arura trió ottani koncertje előtt.

A jazzben alighanem egyedülálló felállású – Tóth Viktor szaxofonos, Lukács Miklós cimbalmos és Orbán György nagybőgős alkotta –, évek óta működő, dobos nélküli trió fontos jellemzője az, ahogy előadásaik során folytonosan változik hangszereik szerepe. Az Arurában nincs külön ritmusszekció, azt a darabok, illetve az improvizációk pillanatnyi karakterétől függően más-más hangszerek kombinációja teremti meg – ahogy a briliáns szólókért sem kizárólag a zenekarvezetőt illeti a dicséret, hiszen az Arura nyitott, széles spektrumú zenei szövetében jócskán jut szólista szerep a cimbalomnak és a bőgőnek egyaránt.