Az etno-jazzt és kortárs kamarazenét játszó, különleges hangszer-összeállítású Trió Squelini zenészei (Szalai Péter- ütőhangszeres művész, Szőke Szabolcs gadulka játékos–zeneszerző, valamint Váczi Dániel szaxofonos) különböző felállásokban évek óta muzsikálnak együtt, és számtalan lemezen szerepeltek már közösen. A Trio Squelini formációjukkal 2014-ben Campiello/Terecske címmel lemezt készítettek, és ennek megjelenése óta rendszeresen koncertező csapattá váltak. A trió szívesen hív egy-egy koncertjére vendéget is, így műsoruk minden alkalommal más-más árnyalatokban tárul elénk, akárcsak Monet híres sorozata a Roueni katedrálisról. Ezúttal a kitűnő csellista, Rohmann Ditta lesz az egyik vendégük, aki már a formáció 2016-ban megjelent, Furioso című lemezén is közreműködött.

A zenekarvezető Szőke Szabolcs egyike a modern polihisztoroknak. Előbb klasszikus hegedűsnek, majd képzőművésznek készült, miközben rátalált a színházra, ahonnan visszakanyarodott a zenéhez. A gadulka hangszíne és kifejezőereje első hallásra rabul ejtette, a képzőművészetből díszlet- és bábtervezés lett az általa alapított Hólyagcirkusz Társulatban, ahol a zene teátrális szerepe is elkezdte foglalkoztatni. Szőke Szabolcsnál a különböző művészeti platformok mindig is szintézisben működtek, ahogy a zenében is műfajok párbeszédét hozza létre: a Tin Tin Quartetben, az Ektar Szőke Quartetben vagy a Trio Squeliniben is a jazz, a Balkán, India és Nyugat-Afrika zenei unióját teremti meg társaival.

Rohmann Ditta játéka szuggesztív, virtuóz és érzékeny. Szenvedélyes. Mindegy, mit játszik. Persze számára Bach a levegő, vele beletekinthet a végtelenbe. A kortársakat is természetesen beszéli: Kodály Zoltán és Ligeti György szólószonátái mellett például Eötvös Péter és Kurtág György műveit is játssza. Szeret a műfajok közt átjárni. Körbejátszani a művészetet – olykor nemcsak zenével, hanem szóval is. Nem is kell azon csodálkozni, hogy újabban színész is egy kortárs magyar drámában. (Karácsony Ágnes portréja alapján)