A Satöbbi Összművészeti Egyesület bemutatja Lelkes Botond zenei performanszát:
A zongora-improvizáció két ismeretlen közötti párbeszéd, szavak nélkül. Egyenként helyet foglalhatunk a művésszel szemben, ő azt játssza, amit lát belőlünk. Mi hallgatjuk a zenét és kivetítve látjuk az emberi arcot.

Kire emlékszel abból az embertömegből, ami körülvesz nap mint nap?
Ahogy áthaladsz a téren, sziluettek suhannak el melletted. Sorban állsz, az aluljáróban vársz egy kávéra, emberek tolonganak, tülekednek, egymásnak ütköznek. Épphogy elnézést kérsz, de az arcot már nem látod. Suhanó kabátok, ütköző táskák. Lassan körbefordulsz. A házak tetején óriásplakátok, közelebb buszmegállók reklámokkal tele, még közelebb felragasztott szórólapok. Mind hirdeti mire vágyj, milyen legyél. Mi az ideális, az elérendő.
De mi van, ha nem ilyen a tested, a társad, a családod, az egzisztenciád?
Hol vagyunk mi, emberek a képről?

Lelkes Botond, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész hallgatója a fent érzékeltetett jelenség feloldására tesz kísérletet.