Km.: Fejér Árpád Attila (hegedű)
Frederic Chopin: Két noktürn, op. 62
Franz Schubert: a-moll szonáta, D 784
César Franck: A-dúr hegedű szonáta
Vadászy Domonkos 1996-ban született Budapesten. Korán kapcsolatba került a klasszikus zenével, hétéves korában kezdte meg cselló tanulmányait, amit hosszú ideig párhuzamosan folytatott a kicsit később kezdett zongoratanulmányokkal. 2011-ben felvételt nyert zongora szakra a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába. Itt a zongora és az elméleti tárgyak mellett karvezetést, zeneszerzést és csembalót is tanult.
2015-ben több körös felvételi meghallgatás után több neves angliai intézménybe felvételt nyert zongora szakra (Royal Conservatoire of Scotland, Glasgow, Royal College of Music, London, Guildhall School of Music, London), a Guildhall School ösztöndíjban is részesítette a teljes Bachelor tanulmányai idejére, így 2015-től ezen intézmény hallgatója lett, majd 2019-ben diplomázott nagyon jó eredménnyel. Zongoratanárai voltak: Katya Apekisheva és Philip Jenkins. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem művészeti karának hallgatója mester szakon, ahol tanára Király Csaba. Részt vett nemzetközi mesterkurzusokon is, Angliában többek közt Frankl Péter, Norma Fischer és Robert Levin, Magyarországon Malcom Bilson (fortepiano) kurzusain játszott. Ezen kívül több versenyen is jó eredményt ért el, 2018 Augusztusában a bécsi Panmusica Austria Zongoraverseny döntőse volt.
Fejér Árpád Attila 1994-ben született Marosvásárhelyen. Hatéves korában kezdte meg hegedű tanulmányait Oláh Mária és Engel Lehel irányitása alatt. 2019-ben Gabriel Croitoru osztályában szerzett hegedűművészi és hegedűtanári diplomát a Bukaresti Zeneművészeti Akadémián. Felsőfokú tanulmányai alatt a Román Nemzeti Ifjúsági zenekar tagjaként részt vett több nemzetközi projektben, melyek közül kiemelkedő a Berlin, Párizs, New York, Milano, Peking, Hamburg városában tartott koncertek. 2019-ben felvételt nyert a Temesvári Filharmonikusokhoz. 2021 szeptembere óta a Pannon Filharmonikusok tagja.
Leírás a darabokról:
Frédéric Chopin: Két noktürn, op. 62 - No. 1 : Andante, H-dúr, No. 2 : Lento, E-dúr
Chopin utolsó noktürn sorozata (ami 1846-ban íródott) talán a legegyedibb az összes közül. A kidolgozott szólamvezetés, merész harmóniák, és komplex szerkezeti forma egyértelműen mutatja, hogy érett darabokról van szó. Az alapvető stíluselemek ebben a sorozatban is jelen vannak, viszont sokkal bonyolultabb formában. Például mind a két darabban megfigyelhető a triós forma (’A’ rész, ’B’ középrész, és megint ’A’ visszatérés), de a visszatérésnél a darabokhoz hozzá van csatolva egy kóda, ami a korábbi motívumokból fejlődik ki, és az első noktürnnél a visszatérés is módosított, trillás formában jelenik meg. Az első darabra talán jobban illik a műfaji megjelölés abból a szempontból, hogy a zenei tartalma miatt jobban megfelel egy noktürnnek. Jellemző rá az intim hangvétel, a lírai dallam. A második darab az ’Agitato’ megjelölésű középrész miatt egy kicsit eltávolodik a noktürn műfajtól, és talán közeledik a ballada felé (ehhez hasonló törekvéseket találunk más noktürnöknél is, például az op. 27-es cisz-mollnál, vagy az op. 48-as c-moll darabnál), de az intimitás itt is fokozott mértékben jelen van.
Franz Schubert: a-moll Szonáta, D 784
I. Allegro giusto, II. Andante, III. Allegro vivace
Ez a szonáta 1823-ban keletkezett, ugyanúgy, mint a híres Szép molnárleány dalciklus, vagy ezt a darabot megelőző Á-Dúr szonáta (D664). Ez a darab az említett másik két darabbal ellentétben áll, ugyanis nem jellemző rá az idillikus hangvétel, vagy a természetet leíró táncos, dallamos jókedv. Ebben a szonátában sok hátborzongató, vészjósló elemet találunk, elképzelhető, hogy Schubert az előző évi betegségére reflektál ebben a darabban. Az első tétel textúrája rendkívül egyszerű, a dallam sokszor oktávokban szólal meg, akkordkísérettel a balkézben, és még a Schubertre oly jellemző merész modulációk is hiányoznak belőle. A második tételben van valami nyugtalanító: az első ütemekben megjelenő egyszerű, kedves dallamot megszakítja egy fuvallat-szerű motívum (erre Schubert ki is írja, hogy bal pedállal kell játszani, a kísérteties hangszín érdekében), ami az egész tételen keresztül megjelenik valahol, sőt néha dallammá alakul át. Miután az első két tételben hiányoznak a zongoraszerű bravúrok, Schubert ezeket kárpótolja az utolsó tételben. Itt az első tételben megjelenő olykor tragikus hangvétel, vagy a második tétel nyugtalanító hangulata átváltozik viharos gesztusokká.
César Franck: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára
I. Allegretto ben moderato, II. Allegro, III. Ben moderato, recitativo-fantasi, IV. Allegretto poco mosso
Ezt a darabot Franck 1886-ban, az akkor 28 éves híres hegedűvirtuóznak Eugéne Ysaÿe-nek írta, az esküvője alkalmából. Az esküvőn Ysaÿe be is mutatta a darabot Marie-Leontine Bordes-Péne zongoristával, de a hivatalos bemutatóra (amin szintén ők játszottak) később került sor, ugyanebben az évben. A darab Franck egyik legjobban megírt és leghíresebb műve, nem véletlenül örvend nagy népszerűségnek a hegedűjátékosok körében. A szonáta rendhagyó módon lassabb tétellel kezdődik, álomszerű hangulatot lefestve, polifon szólamvezetéssel, kromatikus, késő-romantikára jellemző harmóniákkal. A hegedűszólam elején belépő dallam -más dallamokkal együttvéve- megjelenik a későbbi tételekben is, ezzel egységesítve és monumentálissá téve az egész darabot (ezt a technikát Franck Liszttől tanulhatta). A második tétel a leghosszabb és technikailag a legnehezebb is (néhány textúra itt egyértelműen Liszttől származik), a zongoraszólamban megjelenő gyors harmóniafelbontások, és ugrások miatt. Ezzel szemben a harmadik tételt inkább zeneileg nehéz megformálni, és itt a két hangszer tökéletes összjátékára van szükség. Ebben a tételben néhol már Debussyre jellemző hangulatokat, és harmóniákat lehet felfedezni. A két középső tétel szenvedélyes hangvétele után nagyon kellemesen hat az utolsó tétel elején megjelenő kedves, egyszerű dallam, ami a tétel első részében (majd a végén is) szinte végig kánonban jelenik meg.
