A kétszeres Grammy-díjas Kurt Elling legújabb projektje pont attól egyedi, hogy nem próbál mindenáron különleges lenni. Könnyed, szerethető harmóniák, a hip-hop és a funk lüktetése között egyensúlyozó bólogatós ritmusok, és persze a már tőle jól megszokott utánozhatatlan elegancia teszik igazán szerethetővé a SuperBlue-t. Az azonos nevű lemezen hallható anyagon a formáció húzóegyénisége, az ördögi technikájáról és egyedi, basszus hangokat is megszólaltató héthúros gitárjáról ismert Charlie Hunter blues-os, RnB-s hangzása is meghatározó. A két zenész már korábban is dolgozott együtt, hiszen Elling vendégszerepelt Hunter 2001-ben megjelent Songs from the Analog Playground című lemezén. Húsz évvel később a Covid miatti leállás terelte pályájukat újra közös mederbe, mely eredményeként egy igazi szerelemprojekt született. A legkeresettebb férfi jazzénekesek között jegyzett Elling hatalmas népszerűségének köszönhetően legtöbbször több ezer fős elegáns koncert termekben és fesztiválokon lép fel. Ezt az exkluzív fellépést azért vállalta, mert a SuperBlue hangulata egy klubkoncert alkalmával tud igazán kiteljesedni. Ez az a közeg, amiben a közönség közelsége miatt az előadók is igazán komfortosan és inspirálva érzik magukat, mely természetszerűleg visszahat a jelenlévőkre, ami aztán rögtön újra is tölti a színpadon lévőket.

Ez az a „vibe”, ami csak egy ilyen, családias koncert alkalmával tapasztalható meg a zenészek, és persze nem utolsó sorban a jelenlévő hallgatóság legnagyobb örömére.

Kurt Elling – ének, Charlie Hunter – gitár, trombita, dob, – (TBA)