Az emberélet útjának felén…
Legyünk pesszimisták, hogy talán tényleg ott vagyok, valahol a felénél.
Ilyenkor az ember visszanéz, vagy inkább visszahallgat, mi is az , amit eddig látott és hallott, amit nagyon szeret, amit már ideje volna elénekelni, mert jobban már nem fogja tudni. Aztán megyünk tovább , előre, a következő hatvan évben.
