Közösségi családi performansz
Közel 50 évvel ezelőtt indult útnak a NASA két űrszondája, a Voyager 1 és 2, hogy felfedezzék a világűrt. Ez alatt az idő alatt nemcsak lenyűgöző felvételeket készítettek a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz bolygókról, hanem a mai napig úton vannak, egyre távolabb sodródva a Földtől. Jelenleg Naprendszerünk pereménél járnak, amivel minden eddigi ember által alkotott tárgynál messzebbre hatoltak az intersztelláris térbe.

Mindkét űrszonda fedélzetén egy-egy különleges tárgy is található; a ‚Golden Record‘, vagyis egy lemez, amely a Föld zenéit, hangjait és képeit őrzi. Ha a szondák értelmes életre bukkannának az univerzumban, a lemezekre rögzített anyagok segíthetnének nekik megérteni, milyen is a Föld és annak lakói. Az 50. évfordulóhoz közeledve arra teszünk kísérletet, hogy a közönséggel közösen újra gondoljuk, most, Magyarországról milyen zenéket és hangokat volna izgalmas az űrbe küldeni? Mit jelent embernek lenni az univerzumban?

A családi előadás játékos és közösségi módon reflektál az ember, a hang és a közösség kapcsolatára, miközben lehetőséget ad arra, hogy közösen definiáljuk ezeket a fogalmakat saját zenei tapasztalataink alapján. A Magyar Zene Háza nagytermében megvalósuló esemény egyszerre frontális és interaktív: a zenei vezető (Gryllus Samu) irányításával a közönség a zene aktív alkotójává válik, miközben az előadás tudományos és zenei ismereteket egyaránt közvetít: szó esik a Voyager-misszióról, a világűr hangjairól, valamint az emberről készült hangzó leírások történetéről és jelentőségéről. Mindezt olyan formában, amely az élménypedagógia eszközeivel dolgozik: a résztvevők nemcsak hallanak valamit, hanem saját tapasztalatként élhetik meg azt.

KÖZREMŰKÖDŐ
Kardos Vera - koncepció, hegedű, performansz
Gryllus Samu - soundpainting, basszusgitár
Remes Zsófia - ének, performansz
Varga Vince - élő elektronika, video design