Programkereső

Téma: 141 perc a befejezetlen mondatból

Spoiler
efes 2008 júl. 15. - 15:49:51 Előzmény Vinogradov
(19/99)
Na ez az, a vörös csillag nem feltétlenül az elnyomó és hazug szocialista államrendet, államszervezetet jelképezi, ezt ha valakinek, akkor egy történészhallgatónak tudnia kellene. A vörös csillag sok embernek az élõ Gonosz (a kizsákmányoló kapitalisták, feudális nagyurak, nácik, fasiszták, vannak sokan...) elleni egyetlen és kizárólagos erõt jelentette, ezt nem vitathatod el. Ebben a tekintetben abszolút pozitív.

A szvasztika sem csak a német nácik jelképe (a hinduizmusban és a buddhizmusban az örök élet, az állandóan megújuló természet jelképe, bár a nácikétõl éppen ellentétes irányba "forgatva").

Továbbá lehet vérek komcsizni, de sorolj már fel egyetlen politikai rendszert, amelynek nem voltak mûködése során tömeges áldozatai! Ugye, ugye. Nemcsak a kommunista, hanem minden (legyen kapitalista, feudális, vallási, diktatórikus vagy éppen anarchikus) politikai rendszer számláján vannak tömeges emberirtások, a kiemelés mindig egyoldalúságot tükröz. Egy történész pedig nem lehet egyoldalú, mert akkor pártpropagandistának hívják. Vagy dilettánsnak, nem tudom, ez jobb-e?
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 11. - 11:53:03 Előzmény Humpy
(18/99)
"A kohéziót én is nagyon fontosnak tartom, de egy a részleteket hitelesen felmutató film is lehet egységes. Ezt a nézõk további gondolkodásra serkentésével is el lehet érni, szemben a túl sok egyértelmû, szájbarágós és ítéletekkel telített mozival."

Ebben van igazság, ezért ismertem el, hogy a 141 percnek vannak erényei, a mai gagyifilm-dömping mellett pedig különösen üdítõen hathat egy ilyen elgondkodtatóbb mozi. Jó ha egy film továbbgondolásra, gondolkodásra késztet, és ez igaz a 141 percre. De Fábry más, kitûnõ és nem egyszer korszakalkotó filmjeitõl eltérõen, a koncepciója az, hogy igazából nincs egységes koncepciója, szintetizáló szándéka pedig abban nyilvánul meg, hogy olyan szintézist akar, amely struktúra nélkül is megállja a helyét.

De ez nem mûködik, mert nem mûködhet.

Mint már írtam, négy-öt helyen törik meg látványosan a film gerince. Struktúra szempontjából tehát kábé akkora a különbség eközött és Fábry korszakalkotó filmjei, mint egy plüsskutya és egy igazi között - tudom, érdekes hasonlat volt, de jobb így hirtelen nem jutott az eszembe.

Végezetül nagyon szépen köszönöm a megtisztelõ érdeklõdést, de sajnos Tormay Cecile könyvét jómagam nem igazán ismerem. Találkoztam már vele, és úgy tudom, hogy 18-19 feldolgozása, alapvetõen a Horthy-rendszer szemszögébõl. Szerintem ugyanannyi figyelmet mindenképpen megérdemel, mint Déry regénye, lehet, hogy többet is, de ehhez ismernem kéne Tormay Cecile munkáit és életmûvét, meg persze a kérdéses munkát.
Hogy történelmi értéke van-e, azt a fentiekbõl következõen szintén nem tudom, de lehet, hogy egy kissé az ún. szegedi gondolattal átitatott, meglehet, néhol kissé egyoldalú munkáról van szó, legalábbis eddigi ismereteim (pl.: Vitéz Somogyváry Gyula, Szabó Dezsõ) alapján így tudom elképzelni. Hogy mennyi az irodalmi értéke, azt végképp nem tudom megmondani, de hogy filmet lehet-e csinálni belõle?

Igen, persze.
Mindenbõl és mindenrõl lehet filmet csinálni.

S mivel a rendszerváltás óta méltatlanul elfeledett, és a 45 elõtti idõkben és az államszocializmus regnálása idején, persze más-más szempontból, eléggé egyoldalú módon kezelt idõszak fontos fejezete a huszadik századi történelmünknek, megértése rengeteg tanulsághoz hozzásegíthet, úgy vélem, filmeket gyártani róla sürgetõ kötelességünk.
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 11. - 11:18:57 Előzmény efes
(17/99)
Persze, egy baloldali író könyvébõl készült, baloldali rendezõ filmje nem lehet hiteles, ha nem baloldali, de hogy csak vastag bulgármarxizmussal telített film lehetett hiteles a hetvenes évek elején (ami persze azért kevéssé igaz a 141 percre, tehát, mondhatni egy kicsit OFFTOPIC vagyok most) e kies közép-európai tájon, az kolosszális (ha csak nem értettelek félre)...
Ezek szerint egy ideológikus alapokon álló államapparátus regnálása alatt készült filmek közül csak az a hiteles, amelyik az ideológiát élteti?

Másrészt Marx nem bántja a csõrömet: a tizenkilencedik század egyik legjlelentõsebb, megkerülhetetlen és a tõke mûködésének alapelveit egyébként a legkikristályosodottabb formában prezentáló gondolkodójáról van ugyanis szó - ahogy egyébként Karl Kautzky, Plehanov vagy épp Szabó Ervin sem kavarja fel lelkem nyugalmát.

A vörös csillag ellenben annál inkább, ahogy a horogkereszt, vagy akármelyik más önkényuralmi jelkép, amely az általam minden körülmények között elutasítandó autoriter, diktatórikus és erõszakosan kollektivizáló államszervezetet jelképezi - esetünkben az államszocializmusról van szó (aminek egyébként - tegyük hozzá - megvoltak az erényei is)...

És ugyanúgy bántja a csõrömet - mint magát félig-meddig historikusnak gondoló történész szakos egyetemistának - bárminemû történeti hiteltelenség, pontatlanság, és különösen is a szándékos torzítás (meglehet - szakmai ártalom - ezt néha túlzásba is viszem, de ebben az esetben nem errõl van szó).
Válasz
Humpy 2008 júl. 10. - 21:45:19
(16/99)
Sztem rajtad kívül nem sokan tudják, hogy min is borultál ki.
A film, amiról szó van, 1974-ben készült. Abban az idõben nem igen lehetett nálunk hallani a kommunizmus bûneiról. Fábri filmjében a legtöbb munkás-proletár és illegálisan ténykedõ kommunista rokonszenvesnek van bemutatva. Ezt nem rovom fel sem a rendezõnek, sem Déry-nek, legalábbis e film kapcsán nem. Õk így látták és ezt akarták megmutatni a nézõknek. Persze ettõl még nem biztos, hogy ez hiteles a kort jól ismerõk számára. De azóta eltelt jó néhány év, és én mint a nézõk egyike, rengeteg új ismeretre, tapasztalatra tehettem szert. Ez nyilván befolyásolhat engem is, éppúgy mint bárki mást.
Szóval, kiborulni nem tilos, de ezzel aligha gyõzõl meg bármirõl:))
Válasz
efes 2008 júl. 10. - 16:08:45
(15/99)
De ez a "jujj, ott egy kommunistá"-zás kiborít. Hiszen voltak, ott voltak és sokan éppen olyanok voltak, mint e filmben, amely (meg oly sok más film) akkor, olyan viszonyok között készült el. Az a korszak, tetszik, nem tetszik, róluk szólt, akik közül sokan rokonaink, nektek is a rokonaitok. Mindemellett Fábry éppen nem a vonalas rendezõk közé tartozik, õ volt az aki ezzel a humanista-polgári attitûddel viszonylag sikeresen kerülte meg az Aczél csapdáját.
Válasz
Humpy 2008 júl. 10. - 15:00:10 Előzmény Vinogradov
(14/99)
Olvasva alapos hsz-odat, most már én is kicsit másként 'látom' a filmet.
A kohéziót én is nagyon fontosnak tartom, de egy a részleteket hitelesen felmutató film is lehet egységes. Ezt a nézõk további gondolkodásra serkentésével is el lehet érni, szemben a túl sok egyértelmû, szájbarágós és ítéletekkel telített mozival.
Ha nem szeretném Fábrit akkor nem is nézném újra ezt a filmjét. A filmben ábrázolt bátor és nõies (nekem nem tûnt bájtalannak) kommunista lány és a többiek akik a földalatti mozgalomban vesznek részt, valamint a vaskosan materialista, öntudatos hõs proletárok ma már sokkal jobban idegesítenének.
Lenne még egy kérdésem Hozzád. Mint (leendõ)történész és irodalombarát olvasó, mit szólsz Tormay Cecile:Bujdosó könyvé-hez? Abból lehetne egyáltalán filmet csinálni ill. van-e történelmi értéke? Senkit nem ismerek aki olvasta volna, de nekem több kedvem lenne elolvasni mint Déry regényfolyamát. Kíváncsi lennék a véleményedre.
Válasz
efes 2008 júl. 09. - 18:02:13 Előzmény Vinogradov
(13/99)
Az én szemem nem szúrja sem Marx, sem a vörös csillag bármelyik szára (de nem is rajongok értük), mindemellett azt azért meg kell jegyeznem, hogy az ábrázolt korszakban vastagon benne volt a levegõben ez az ideológia, filozófia, akármi. Úgyhogy helye van a filmben, sõt ezzel együtt lehet csak hiteles a film. Déry könyvét viszont nem olvastam (szerintem nem is fogom), úgyhogy ahhoz nem tudok hozzászólni.
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 08. - 23:30:55
(12/99)
"Sztem a témaválasztással sok minden eldõlt. Déry Tibor regényébõl, bár nem ismerem a könyvet, alapvetõen nem lehetett más eredményt kihozni. (Abban az idõben vajon melyik egészen másként 'radikális' magyar szerzõ mûvét vitték volna vászonra??)"

Így igaz, a témaválasztással sok minden eldõlt. Mint azt már fentebb (vagy lentebb - nézõpont kérdése) írtam. A zárójelben írt kérdésedre oldalakat tudnék válaszolni, de majd legközelebb, mert most késõ van, nagyon álmos vagyok, ráadásul holnap dolgoznom is kell majd...


"Bálint András kitûnõen játszotta világ dolgaiban elég járatlan, amúgy félszeg és elég naív fõhõst. (Ezt a filmet leszámítva, sohasem kedveltem õt, fõleg az igen gyenge orgánuma miatt.) A szerelmi szál szépen lett vezetve: az igazán féfias fellépésre nem, csupán rajongásra képes fiatalember nagyon hitelesnek tûnt nekem.

Csomós Mari nagyon emlékezetes alakítást nyújtott: bájos, kissé lehengerlõ nõ, aki a maga talpraesettségével szánakozva fordul a férfi felé. Nyilvánvaló, hogy nem egymáshoz valók. Ha nem ez volt a rendezõ/író páros szándéka, akkor tényleg katasztrofális volt a kettõjük színészi játéka. Én nem így láttam. (Csomós Mari színházi teljesítményét is sokra tartom.)"


Igen, egyetértek a Bálint Andrásról leírtakkal. Csakhogy egy ponton túl Parczen Nagy Lõrinc, amennyire én ismerem a regényt, nagyon is tudatosan alakítja sorsát, ahogy alakítja, és nagyon is tudatosan halad afelé a vég felé, amelyet amúgy sem kerülhetne el (igen, nem véletlenül ilyen fatalista megfogalmazás ez), tehát van jellemfejlõdés, látszik valami innen-oda mutató folyamat - ezt természetesen nem az általam csak töredékében ismert könyv, hanem inkább a róla olvasott írások alapján fogalmaztam meg - a filmben ebbõl nem éreztem eleget.
Mellesleg, én Bálint Andrást Szabó István filmjeiben nyújtott alakításáért tartom nagyra. Azóta valahogy nem sikerült neki elérni ezt a szintet.

Csomós Mari? Minden, csak nem bájos (ld. Makra: Vali). Talán lehengerlõnek lehengerlõ, de ez inkább a kissé férfias (kevésbé bájos), inkább céltudatos attitûdjének köszönhetõ. Így persze igaz, hogy "talpraesettségével szánakozva fordul a gyenge férfi felé", de ettõl még nem színészkedik. Nincsenek igazi, egyedi gesztusai, nincs arcmimikája, nem éli át a játékát, csak úgy színészkedik. Ahogy én Déry nõalakjait ismerem, ennél valami sokkalta kidolgozottabb személyiségrajzra számítottam, különösen is Fábritól - amit sajnos nem kaptam meg, és amit nagyon hiányoltam.


"Sztem nem nehéz ezt a filmet töredékeiben nézni és élvezni. Sok cselemény szál fut benne, és nekem egy jó film ne kösse már mindig össze azokat, mert akkor lehet, hogy valami hatórás zagyva masszát kapok. (Bertolucci módra, avagy még rosszabbul.)"

Egy film mutasson egységes képet. Lehet filmetûd, lehet kisfilmek sorozata, de ha koncepció, kohézió nélküli, szétesõ mozaikdarabokat látok, akkor azt valami kísérleti jellegû dolognak, és semmiképpen nem filmnek nevezném.
És a "141 perc ami 133 és fél" ilyen.
Az a baj, hogy Fábri - mint ez a címen is látszik - úgy indult neki a filmnek, hogy õ nem akarja az egészet, csak a részleteket.
Egy szintézisnél viszont nem lehet csak úgy, különbözõ, nehezen értelmezhetõ jeleneteket felvillantani - itt ennél jóval több kell. Elsõsorban is kohézió - hol itt a kohézió?

Lehet tehát a filmet részleteiben is nézni - és egyszer talán érdemes is - Fábrit kedvelõknek akár többször is, de azért ne emeljünk piedesztálra valamit, ami sosem készült el igazán.

Végezetül: rossz irányból nézed a dolgot. Sem Fábrit, sem Déryt nem kell tõlem megvédened. Fábri a huszadik század egyik legnagyobb közép-európai rendezõje, Déry egy érdekes, de alapvetõen másod-harmad vonalbeli jelenség, életútjának '56 utáni fejezete megítélését pedig szerintem szakavatottabb hölgyekre és urakra kell bíznunk.
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 08. - 23:02:28
(11/99)
Ez igaz - de más a nézõpont, és más az ideológia...

Ki dönti el ezt, persze, de az ideológia óhatatlanul hamisít (ez erõs kifejezés, de nem tudom finomabban megfogalmazni), míg a nézõpont éppen hogy finomít, árnyal.
Az ideológia torzítja az arányokat, míg a nézõpont mintha egy kalediooszkóp másik képét mutatná - s ezzel egyébként az idézetre is - egyetértõen - reflektáltam.

Mondok példát a filmbõl: amikor egy Derkovits-i színekben fel-felderengõ sötét jelenetben bemutat egy proletártûntetést és a lovasrendõrök reakcióját az nézõpont, sõt, valóságos mûvészi-politikai állásfogalalás, de viszont, amikor a vége felé az öreg proletárasszony elkezd marxizálni, az ideológia, még hozzá vastag, nagyon vastag BULGÁRMARXIZMUS - na az a rész a halálom...
- Nem tudom, hogy a könyvben így van-e, de ha igen, akkor azt sajnálom - Illés Béla legrosszabb regényei legrosszabb pillanataiban írt ilyeneket...
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 08. - 22:50:09
(10/99)
Az objektivitás persze maga a képtelenség.

De törekedni rá, úgy, hogy egyben saját nézõpont, stílus, egyéniség is vászonra kerüljön: azt hiszem ebben a paradoxonban sok minden benne van egy ilyen alkotói feladattal kapcsolatban.

Ugyanis az, aki szintetizálni akar, szerintem törekedjen erre.

Éppen ez az, ami miatt általában nem szoktak sikerülni a szintéziskísérletek - persze ez a megállapítás is szubjektív, mint minden eddigi és elkövetkezõ megfogalmazásom...

Öt ember sorsába belesûríteni egy szörnyû esztendõ és az elkerülhetetlen szerepvállalás minden borzalmát.
(Sánta Ferenc) Az ötödik pecsét.

Egy falu mikrokozmoszában hihetetlen erõvel érzékeltetni a koalíciós idõket és az ötvenes éveket.
(Szintén Sánta) Húsz óra.

Egy emberbe, egy óriásba (Bessenyei!) belesûríteni korszakának minden ellentmondását, kényszerû és kényszeredett ballépését és hibáját.
(Sarkadi Imre) (Tanyasi) Dúvad

Két minden értelem határain belül leledzõ szubjektív és objektív mérce szerint beteg ember rémtetteinek színhelyén zajló öntudatlan vesztébe rohanása - egy kényszerpályára helyezett csepp a tengerbõl.
(Bodor Ádám) Plusz-Mínusz egy nap

Ízelítõ abból, hogy mit tudott Fábri Zoltán, ha szintézisrõl volt szó.

A Befejezetlen mondatot sosem olvastam végig. Helyesbítek, kb. hetven-nyolcvan oldalig jutottam. Déry Tibornak ez a munkája számomra tökéletesen analizálhatatlan és feldolgozhatatlan élményt jelent - de az ennyibõl is kitûnt, hogy lehetetlen filmre vinni.
Képtelenség...
Ez egy olyan furcsa, absztakt tabló - hatalmas vászonra rapszodikus szenvedéllyel telített, nagymennyíségû festék alkotta akciófestmény - amelyet nem lehet befogadni...

S ha nem lehet befogadni, hogy lehetne megfilmesíteni?
S pont Fábrynak sikerült volna, aki sokkal inkább volt a "csepp a tengerben" mint a "mindent betöltõ nagy apokaliptikus tabló" mestere?
Válasz
Humpy 2008 júl. 08. - 22:15:36
(9/99)
Sokatmondó hsz. Sok szempontból másként láttam a filmet, de mivel ez nagyon régen volt, ezért lehet, hogy majdan nekem is szükséges lesz revideálnom az álláspontomat. Majd meglátjuk.

Sztem a témaválasztással sok minden eldõlt. Déry Tibor regényébõl, bár nem ismerem a könyvet, alapvetõen nem lehetett más eredményt kihozni. (Abban az idõben vajon melyik egészen másként 'radikális' magyar szerzõ mûvét vitték volna vászonra??)

Bálint András kitûnõen játszotta világ dolgaiban elég járatlan, amúgy félszeg és elég naív fõhõst. (Ezt a filmet leszámítva, sohasem kedveltem õt, fõleg az igen gyenge orgánuma miatt.) A szerelmi szál szépen lett vezetve: az igazán féfias fellépésre nem, csupán rajongásra képes fiatalember nagyon hitelesnek tûnt nekem.

Csomós Mari nagyon emlékezetes alakítást nyújtott: bájos, kissé lehengerlõ nõ, aki a maga talpraesettségével szánakozva fordul a férfi felé. Nyilvánvaló, hogy nem egymáshoz valók. Ha nem ez volt a rendezõ/író páros szándéka, akkor tényleg katasztrofális volt a kettõjük színészi játéka. Én nem így láttam. (Csomós Mari színházi teljesítményét is sokra tartom.)

Sztem nem nehéz ezt a filmet töredékeiben nézni és élvezni. Sok cselemény szál fut benne, és nekem egy jó film ne kösse már mindig össze azokat, mert akkor lehet, hogy valami hatórás zagyva masszát kapok. (Bertolucci módra, avagy még rosszabbul.)

Ami a Horthy-korszakra, az illegális kommunistákra, vörös-barna szemüvegre tett utalásaidat illeti, azok sokkal inkább Déry Tiborra kell hogy vonatkozzanak, mint Fábri Zoltánra. Déry megvédésére nem vállalkozom, azt valaki értõbb tegye meg, ha jónak látja.:))
Válasz
efes 2008 júl. 08. - 21:27:09
(8/99)
Fábryban éppen az az érdekes, az a mûvészi és ettõl nagy, hogy van nézõpontja, van stílusa és van saját hangja. És éppen õ volt az egyik utolsó, aki tudott "polgárul", nem ov-i értelemben.
Válasz
efes 2008 júl. 08. - 21:23:04
(7/99)
Olyan ez, hogy már ott eldõl a függetlenség dolog, amikor eldöntjük, hová állítjuk a kamerát, vagy a storyline-ban megszabjuk hogy ezek vagy azok... Mindenki tartozik valakihez, valamihez, mindenki valahonnan, a saját vagy sugallt szemszögbõl néz valamire.

"A legtöbb, amit egy ember egy másik embernek adhat, az egy másik nézõpont." (Feldmár András)
Válasz
efes 2008 júl. 08. - 21:18:29
(6/99)
Szerintem lehetetlen egy adott történelmi korszakról egy alkotónak egy alkotásban tiszta és árnyalt képet adnia. Azt csak több alkotó, több mûfajú és különbözõ idõben készült mûveinek összevetésébõl kaphatjuk meg, ha egyáltalán...
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 08. - 21:00:53 Előzmény Humpy
(5/99)
Elõfordulhat, hogy egy év alatt sokat változhat az ember véleménye...

Ez esetben ez rám is igaz: idén január környékén adtam még egy esélyt a filmnek, és azt mondhatom, némiképp revideálván álláspontomat, hogy töredékességében is érdekes alkotás. Sok izgalmas metafóra és jellegzetesen Fábry-i megoldás teszi figylemreméltóvá, a színészi játék, pedig - pont a férfi és a nõi fõszereplõét leszámítva - nagyon figyelemreméltó és egyedi admoszférát teremt, sokszor valóban sikerül eltalálni a húszas-harmincas évek hangulatát.

Másfelõl viszont továbbra is vallom, hogy, bár grandiózus próbálkozás, grandiózus bukás is (ahogy a korabeli értõ, és a mai kritika egyaránt jellemzi az alkotást - és ez az elsõdleges oka egyébként annak is, hogy a film - a szavaiddal élve - "elsikkadt").

Bukás, több szempontból is.

Elõször is a színészi játék miatt: Bálint András, bár egy bizonyos karaktert kitûnõen játszott el a filmben, sajnos ide százszor több kellett volna, valami olyasmi, amit õ nem bírt volna el a vállán - mégpedig a magyar városi polgárság nagyszerû és grandiózus kizárólag Móricz vagy Remenyik Zsigmondt tollára méltó bukását.
Aki szintén nem felelt meg sem az írói, sem a rendezõi célkitûzésnek, az Csomós Mari. Sajnos, bármennyire is érdekes a játéka (már csak a hangja miatt is), itt nem tudott érvényesülni, ahogy annyi más filmben sem. Nem mûködött az alakítása.

Bukás elsõsorban a szétesõ struktúra - a film négyszer-ötször megroppanó, amúgy is deformált gerince miatt. Túlságosan sokat akar, ezért túlságosan is kevés sikerül: hiába, aki sokat markol, többnyire keveset fog. Ami sikerült az "Ötödik pecsét"-nél, a "Húsz óránál", az itt nem sikerült. És ezt nagyon jól mutatja az általam "133 és fél perc a 141 percbõl"-kiszólás (ha írok kritikát majdan a filmrõl, ez lesz a címe).

Hét perccel lemaradt az örökkévalóságtól...

Ez a film nem elég...

Elsõsorban azért nem, mert képtelenség bármilyen ideológiai szempontból és szintetizáló szándékkal egyszerre szemlélni egy korszakot (ez fából vaskarika), ha a megoldás közelébe akarunk egyáltalán jutni (ez a probléma annyi a korszakban született és az ezzel az idõszakkal folgalkozó filmmel is).

Hogy mást ne mondjak ennek illusztrálására, ne játsszuk azt, hogy mindenkinek túl sokat kellett találkoznia vagy konfrontálódnia az illegális kommunistákkal a Horthy-korszakban, tessék már végre megérteni, hogy EZ NEM IGAZ.

Tessék már végre megérteni, hogy a Horthy-korszakot nem lehet többé VÖRÖS VAGY BARNA SZEMÜVEGEN keresztül nézni - csakis a tiszta, árnyalt kép mutathat meg mindent - ennek az autoriter rendszernek és hallatlanul összetett társadalmi folyamatainak bonyolultságát, erényeit és súlyos visszásságait, hibáit, bûneit.

ÉS EZ ITT AZ IGAZI KUDARC...

Így aztán azt mondom: a filmet csak annak tudom ajánlani, aki nagyon kedveli és be is tudja fogadni Fábry rendezõi világát és célkitûzéseit, vagy aki valóban a korszak SZAKÉRTÕJÉNEK mondhatja magát.
És az érdeklõdõknek.
De annak, aki ebbõl akar képet kapni a korszakról, SEMMIKÉPPEN NEM.
Válasz
Humpy 2008 júl. 05. - 10:20:25 Előzmény Vinogradov
(4/99)
Szerintem nagyon sokat veszített az, aki ezt a magyar filmet nem látta.
Jó régen láttam, de ma is úgy vélem, hogy nagyon precíz, sokkolóan eredeti és látványos film. A proletariátus és a (nagy)polgárság elemeinek állandó kevergetése, konfliktusai, egymás meg nem értése idõtállóvá tette a filmet.
'Az ötödik pecsét' és egyéb Fábry remekmûvek mellett, vajon ez mért sikkadt el? A film (túl)ideologizáltsága sokkal inkább erény, mint kudarc. A világ, és benne a politizálás, legalább ennyire bonyolult, sõt ezt még lehetne fokozni a végtelenségig...
És akkor melyik grandiózus magyar film kerüljön piedesztálra? Biztos, hogy újra fogom nézni, márcsak a negatív hsz miatt is.
Válasz
SZETA 2007 szept. 22. - 21:26:56
(3/99)
szerintem ettõl még szép...
Válasz
Vinogradov 2007 aug. 14. - 18:42:19
(2/99)
Nem vesztettél olyan sokat...

Fábry grandiózus filmes kísérlete, mely a benne felbukkanó nagy nevek és az atmoszférateremtés sikerességének dacára elvérzett túlideologizáltsága és a felületes megoldások miatt...

A magyar film nagy szintézisteremtési kísérlete, melynek töredékességét és szétziláltságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Déry Tibor hatalmas és Cicerói Befejezetlen mondatából 141 percet ragadott ki, s valójában az is csak 133 és fél...
Válasz
kisGabi 2007 aug. 14. - 00:30:10
(1/99)
Kár, hogy ilyen késõn kezdték :(
Válasz