Örülök, hogy visszatért erre a felületre. Amíg Ön könnyelmûen szabadságát töltötte, az oroszok elfoglaltak két fegyverraktárt Szevasztopolban.

"Többször elkövettem már a fórumon azt a hibát, hogy elhamarkodottan mondtam sarkos véleményt valamirõl, aztán késõbb kénytelen voltam látványosan megváltoztatni az álláspontomat."

Ez a képesség-tulajdonság kifejezetten elismerésre méltó. :))

KSA-ról szeretnék még pár szót írni: azt hiszem, említettem már korábban, hogy nekem õ mint énekes nem kedvencem. A Megasztárban láttam pár megnyilatkozását, ennyi. Tehetségesnek tartom, de ez a fajta énekstílus hozzám sem áll túl közel.
Õ maga az én szememben egy szimpatikus, szerény, zárkózott fiatalember. (Nem állítom, hogy jó emberismerõ vagyok.) :))

Az, hogy töri a magyart, az õ helyzetében érthetõ. Szerencsére az Eurovíziós dalfesztiválon angolul fog énekelni - az viszont kifejezetten jól megy neki. :) Ráadásul az angol kiejtése még számomra is jól érthetõ (pedig a hallás utáni megértés nem az erõsségem angol terén).

A Runningot már nagyon sokszor meghallgattam-megnéztem, és még mindig uazt az erõs hatást teszi rám, mint az elsõ pillanatban.

Kíváncsiságból utánanéztem, milyen egyéb dalai vannak Andrásnak, és ámulva jöttem rá, hogy a Csak veled c. nótáját én biz' hallottam már. Sokszor. De egyetlenegyszer sem gondoltam arra, hogy nem egy magyarajkú személy énekli. Sok-sok gyakorlásába kerülhetett, hogy ilyen szinten megtanulja, szinte zéró akcentussal - és nekem ez is nagyon tetszik. Azt jelenti, hogy szorgalmas, maximalista, mindent a tõle telhetõ legjobban próbál elvégezni.

Örülök, ha nem dobtad olvasatlanul a kukába.:))

Tegnap este írtam, részletekben. (Egy kis tv nézés, a reklámszünetekben néhány falat valami, idõnként meg odaültem a bekapcsolt géphez.)
Edmond Dantes (nick)nevébõl indultam ki, meg abból, hogy mi lenne, ha a történetet áthelyezném a mai korba, megfelelõ ökörködésekkel, groteszk fordulatokkal, párbeszédekkel, stb.
Ez volt az alap, aztán a többi jött magától. Egy idõ után a sztori szinte magát kezdte el írni.
Igen, talán az ujjgyakorlat kifejezés a legtalálóbb erre.
Nem agyaltam rajta sokat, csak leírtam, ami éppen eszembe jutott.
Ez lett belõle.
Ha tetszett, akkor nem dolgoztam hiába.:D

:))
Rá kellett edzeni, vagy csak úgy jött, ujjgyakorlatként?
Ma reggelre jó volt egynek:)

Mottó:
"Egy darabig most gyúrok rá itt a port-on, sokak naaagy örömére, aztán ha olyan osztatlan és általános sikerem lesz mint eddig :o)) akkor térjünk vissza a dologra."


...Alkonyodik.
If vára komoran, fenyegetõen magasodik a tengerparti sziklák fölé, a lomhán kifelé gördülõ sötét hullámok kitartóan ostromolják a hatalmas szirteket, nekik ütközve, hangos csattanással porladnak szét milliónyi csillogó vízcseppre, hogy néhány pillanat múlva, egy újabb hullám érkezésével minden kezdõdjön elölrõl.
Odafent a várban, a sötét, nyirkos börtöncellákban mindenütt csend honol, a rabok meggyötörten, fáradtan, éhesen, rongyokba burkolózva, emberi roncsokként hevernek a kemény priccseken, koszosan, ápolatlanul, bozontos hajjal, szakállasan, torzonborzan, minden emberi vonásuktól megfosztva, a szemükben a mindenbe beletörõdõ fásultság, vagy éppen a fékezhetetlen õrület lángjával...

... Az egyik sötét, legeldugottabb cellában Edmond Dantes, a kihajtott laptopja elõtt ülve, éppen a Fórumra írott egyik válaszát ellenõrizteti a helyesírási program lefuttatásával, amikor az évek alatt rendkívüli módon kiélesedett hallásával egyszer csak érzékeli, hogy léptek közelednek a folyosón. Ránéz a képernyõ alján világító apró digitális óra számjegyeire, és bosszankodva megcsóválja a fejét.
- Így elszaladt az idõ?... Már megint jönnek... Nem igaz, hogy még itt sem hagyják békén az embert!...
Kulcs fordul a zárban, és a megvasalt, nehéz tölgyfaajtó nyikorogva kitárul.
Egy hatalmas termetû, durva arcú foglár lép be hunyorogva a cellába, kezében egy magasra tartott, pislákoló fényû elemlámpával. Két másik foglár, vállán szuronyos puskával, megáll az ajtó két oldalán.
Edmond Dantes kelletlenül feltápászkodik, és szótlanul vigyázzba vágja magát.
A foglár ránéz a kihajtott laptopra, amelynek hideg fénye ijesztõ kékséggel világítja meg alulról a fogoly arcát, aztán elvigyorodik.
- Na, mi az, Dantes?... - kérdezi bizalmaskodva. - Netezünk, netezgetünk?...
- Csak most kapcsoltam be a gépet, fõfoglár úr - válaszolja a férfi. Látszólag szabadkozónak tûnik a hangja, de a figyelmes szemlélõ észreveheti, hogy rezzenéstelenül, kõkemény arccal figyeli a börtönõrt.
- Pornózik, mi, Dantes?... A fene a jó dolgát...
- Engedelmével, uram, mostanában már sokkal kevesebbet... Egy idõben, nem mondom... Most inkább csak szörfözgetek, kattintgatok, híreket olvasok, meg az az igazság, hogy rákaptam a fórumozásra is...
- Nocsak!... - A fõfoglár hangjában elismerés hallatszik. - A végén még megjavul itt nekem, maga csibész!...
Összenevetnek.
- Jut eszembe... Ha már itt vagyok... Nem tudja véletlenül, ki nyerte meg a Dalt?... Tegnap pont akkor szállt el a gépem, azt hittem, hülyét kapok...
- Ez a Saunders gyerek... Õ megy Dániába...
- Az a kis?...
- Az...
- Õ kapta a legtöbb szavazatot?...
- Ki tudja?... Állítólag õ... Aztán, hogy mi az igazság... Az életben nem fog kiderülni...
- Na mindegy, meglátjuk... Lehet esõ, lehet hó... Írt hozzá valami kommentet?...
- Valamit mindig írok... Kér egy sört, fõnök?...
- Sört?... Szolgálatban?... - A börtönõr megcsóválja a fejét. - Ne õrüljön meg!... Vodka nincs?
- Vodka?... Na persze... Hülye kérdés volt...
Dantes kissé kelletlenül hátranyúl, megnyomja az egyik mohos, nyirkos terméskövet, mire a fal egy darabja oldalra csúszik, és mögötte megjelenik egy kivilágított bárszekrény, tele a legfinomabb italokkal.
- Aszta! - A börtönõr arcán hitetlenkedés. - Ezt eddig hogy nem vettük észre?... Jean-Pierre, maga barom!...
Az ajtó mellett álló egyik szuronyos õr csattanó bokával vigyázzba vágja magát.
- Uram!
- Hogy ellenõrizte maga ezt a cellát?
- Tegnap két emberemmel felforgattuk az egészet, uram!... A franc se' gondolt erre... Egyszerûen nem értem...
- Gratulálok!... - A fõfoglár elveszi Dantestõl a teli pohár vodkát, és egy mozdulattal lehajtja, aztán elégedetten megtörli a bajuszát. - Ez jólesett, a macska rúgja meg!
Visszafordul a megszeppent õrhöz.
- Na!... Tûnjön el a szemem elõl!... Holnaptól új feladatot kap!... Húzzon le az alagsorba, maga lesz a mosodások új fõnöke!... Lelépni!...
- De uram! - hebegi az õr. - Ebben a börtönben nincs is mosoda!... Ezek a rabok még életükben nem láttak tiszta ruhát!...
- Értem... Szóval, azt akarja mondani, hogy hülyeséget beszélek... - A fõfoglár elismerõen bólint, aztán elgondolkodó arccal elõveszi az oldalfegyverét, és a derengõ, kékes fényben elkezdi vizsgálgatni. - Tíz golyó a tárban, egy a csõben...
Mire újból felnéz, az õrnek már híre-hamva sincs.
- Na! - vigyorogja el magát a börtönõr. - Ezzel is megvolnánk... Soha nem bírtam ezt a kis hülyét!...
Elteszi a fegyvert, aztán ismét a szótlanul figyelõ, torzonborz külsejû rabhoz fordul.
- Mi van a kódokkal, Dantes?...
A fogoly benyúl a rongyai alá, és valahonnan elõhúz egy foszlott szövetdarabot, rajta néhány elmosódott betûvel.
- Tessék, uram!... Az egyik korlátlan letöltési lehetõség a legújabb filmekhez, a másik pedig a legmenõbb lövöldözõs játék... Egyelõre ennyit tudtam intézni...
- Oké... Ezzel szerzett egy jó pontot nálam... Meló után ki is próbálom...
Odamegy a laptophoz, és közel hajolva a képernyõhöz, belenéz.
- Most is írogat?...
- Éppen a Dalhoz szólok hozzá... Úgy vettem észre, hogy néhányan kedvelik az írásaimat...
- Már hogy a maga írásait?... - A börtönõr hangosan hahotázni kezd. - Nem is tudtam, hogy maga ilyen jópofa, Dantes!... Tudja mit?...
- Mit, uram?...
- A vodkája baromira ízlett, megszerezte a kódokat is, ráadásul meg is röhögtetett... Kap még egy félórát, addig szórakozhat a gépével, de aztán villanyoltás!... Értve vagyok?...
- Igen, uram!...
- Na azért!...
A nehéz tölgyfaajtó hangos csattanással bezáródik a két ember mögött, kulcs fordul a zárban, a nehéz léptek hangja lassan elhal a folyosón, és néhány pillanat múlva halálos csend támad.
Edmond Dantes megkönnyebbülten kifújja a levegõt, aztán visszaülve a laptop elé, ismét írni kezd.
- Na!... Cordeliának igaza van... A publikálásról tényleg nem lehet lekésni... Ez nem korfüggõ, nem is keresek kifogásokat... Még szerencse, hogy nincs cellatársam, aki megakadályozná...

A tenger hullámai pedig lomhán, változatlan folyamatossággal ostromolják a part szirtjeit, és szétporladva rajtuk, milliónyi csillogó vízcseppet hullajtanak vissza a sötétbe, miközben If vára komoran, fenyegetõen magaslik a tengerparti sziklák fölé...

Na jó, kössünk egyezséget. Egy darabig most gyúrok rá itt a port-on, sokak naaagy örömére, aztán ha olyan osztatlan és általános sikerem lesz mint eddig :o)) akkor térjünk vissza a dologra. Ez itt most a Zönirónia helye.

Van ilyen...és volt ilyen. Szó szt (szinte).És ma is dúdolják sokan.
http://www.youtube.com/watch?v=qYy6l71nOag
Biztosan ismerõs.

Szerintem egyszerûen csak abbahagyta a gyakorlást,errõl van szó,és egyszerûbb play-backelni.
A trombita sajátságosan egy olyan hangszer,hogyha kihagy csak 1-2 hónapot,akkor olyan állapotba kerül a szája,hogy a legalapvetõbb dolgok sem szólalnak meg.Mondjuk ez minimálisan minden hangszerre érvényes,de a trombita esetében kiemelten.
Ahogy írtátok is,õ egy másfajta életmódot választott,mint ami komolyzenei végzettségébõl adódik,így aztán a saját hangszerére nem fordít már gondot.
Történetesen 1-2 év különbséggel végeztünk a fõiskolán.Tényleg egy tisztességes zenész õ,és azt is mondhatom,az akkori tudásával akár lehetett volna Az Opera elsõ trombitása,ha akarta volna.Sosem kezelte elsõdleges helyen a komolyzenét és a trombitát,egyértelmû volt már akkor,hogy ez nem az õ útja.
Sok ilyen ember van,aki lehetne ez vagy az,és mégis a másik utat választja.
Én nem ítélem el azért,mert meglovagolt egy helyzetet,ami akkor nyerõ volt és nagy pénzt szedett össze belõle.
Sajnos az,hogy a lagzis,mulatós zene ennyire felkapott lett,az nem Lajcsinak köszönhetõ,hanem pontosan azért tudta õ ezt megcsinálni,mert az emberek százasával vették,veszik,hallgatják ezt a zenei szemetet.
Sajnos a zenével kapcsolatban olyan értékcsökkenés,igénytelenség és színvonaltalanság alakult ki,ami egyszerûen elképesztõ.
Évek óta egyszerûen nem létezik pl.színvonalas zenei mûsor a köztévében sem,gondolok itt pl.a igényesebb szórakoztatózenére.
A Dáridónak volt nézettsége-ugye történetesen szintén Lajcsi-és ez nem véletlen.
Embertömegeknek kell ez a nulla igénytelen,zörej.

Mondom én, jó hogy itt vagy olahmiki, mert beavatsz a háttérbe is:)
Gondolom, Lajcsi, svábok között növekedve, az anyatejjel szívta magába a zenét.
Egyszer talán azt mondta, nem volt népszerû, vagy a diáktársai, vagy a tanárai körében, és látványosan szakított ezzel "komolyzenei" társasággal, mintegy fricskaként, csakazértis sikeres leszek felkiáltással.
Ezt nem tudtam, hogy nem élõben muzsikál, csodálkoztam is, hogy felkapja a hangszert, s már fújja is.
Én is rendes, családszeretõ embernek tartom, de valahogy olyan szomorúság lengi körül. Én annak tulajdonítottam, mégsem érzi magát jól a bõrében.Mert ha missziót csinál,akkor hosszú távon is mûködik a dolog, de ha a pénzért teszi, akkor legalább önmagának bevallja, hogy ez a mulatós világ nem az igazi.
Koós János is oboatanár, oboamûvész, ha jól tudom. Õ nagy karriert csinált abban az idõben, nagyobbat, mint ha beül egy zenekarba.Belõlem olyan csodálatot, áhítatot vált ki, amikor egy varázsló intésére összhangban megszólal egy zenekar. De az is csak egy munkahely lehet, vannak kellemetlenségei is, nem szárnyalnak örökké. De mégis, összehasonlítva azzal, hogy
egy csápoló nézõsereggel szembenézni rendre, ez utóbbi nem valami lélekemelõ. És mégis ez fizet jobban.
Igen, egyik mûvészünkrõl hallottam, hogy egylemezes, s azt is más játszotta fel helyette. De ez lehet, hogy pletyka:)

Lagzi Lajcsi nagyon érdekes személyiség.

Emberileg nagyon rokonszenves, - a lakodalmas múltját hagyjuk, évtizedekkel ezelõtt nagyon jól ráérzett arra a közönségigényre (igénytelenségre), ami végül is a meggazdagodásához vezetett. Ismert számokat, magyarnótákat, diszkóritmusban játszani, énekelni és kazettákon terjeszteni, zseniális húzásnak bizonyult, igaz, eredetileg a 3+2 nevû, újvidéki zenekaré volt az ötlet, de ez ma már mindegy.
Lajcsi nagyon sokat adakozott jótékony célra is, emiatt is le a kalappal elõtte.

Ami a zenészi képességeit illeti, hááát...
Én ismerem õt személyesen, jó zenész, tisztességes színvonalon játszik, de messze van attól, hogy mondjuk az Operaház elsõ trombitása lehessen.
Elvégezte a Zeneakadémiát, - legalábbis így tudni, - ami feltételez egy nagyon magas színvonalú hangszertudást, viszont engem nagyon bánt, hogy én eddig még soha nem hallottam õt ÉLÕBEN zenélni, trombitálni, minden alkalommal playback-rõl játszott, ami számomra egy nagy-nagy szegénységi bizonyítvány.
Ugyanis, ha valaki annyira nem bízik a tudásában, hogy nem meri vállalni, hogy zenészként élõben játsszon, ott valami nagy baj van.

Képzeljük el, hogy mi lenne, ha mondjuk Kocsis Zoltán a Zeneakadémián - néha, amikor rossz napja van, kicsit fáradtabb, szétesõbb a figyelme, - odaülne a zongorához, és a biztonság kedvéért IMITÁLNÁ a játékot, miközben a hangszórókból a tökéletes minõségû felvétel szólna???
Ugye, hogy elképzelhetetlen?

Il Silenzio.
Tényleg nagyon szépen fújja, egyszer valószínûleg feljátszotta lemezre, és azóta mindig ez a felvétel hallható.

Bocsánat, hogy ennyire szakmai, - és talán illúzióromboló - vagyok, de amikor a kamerák közelrõl mutatják õt, még azt is észreveszem néha, hogy olyankor is szól a trombita, amikor Lajcsi éppen levegõt vesz.

Azt viszont el kell ismerni, hogy minden jó tulajdonságával, és esetleges hiányosságával együtt, Lajcsi abban a mûfajban, amit csinál, talán a legjobb, a rendszerváltás utáni karrierek egyik legtanulságosabbja az övé.

Hát, ha kielégíti az a jobbra-balra dülöngélõ, csápoló közönség Fásy-mulatóban, meg a balatoni roadshow-kon, akkor semmi probléma.

már hogy lehet a publikálásról lekésni? ez nem korfüggõ. ne keressen kifogásokat :) If várában nincs most cellatársa, aki megakadályozná, vagy igen?

Lehetne az Operaház egyik fúvósa. És? Ismerné valaki név szerint? Népszerû lenne? Az anyagiakról most ne beszéljünk. Persze, ismerné õt kb. száz kolléga és népszerû lenne közöttük. Így viszont õ a Lajcsi.

Elvis is lehetett volna "rendes" énekes, de akkor a kutya sem emlékezne ma rá.

"A tavalyi versenydalát magyarul énekelte, My Baby volt a címe."

Kösz az infót, nem nagyon emlékeztem rá. (Az, hogy egy magyar dalnak miért My Baby a címe, külön tanulmányt érdemelne, de ezt most hagyjuk...)
Most direkt megkerestem ezt a számot a neten, és meg is hallgattam, KSA valóban - egy részét, néhány sort - magyarul énekli, amiben nincs sok köszönet.
De mindegy, túl vagyunk rajta, nem akarok újból elindítani valami vitát emiatt.
Annyit nem ér a dolog.

Lagzi Lajcsi talány nekem. Zeneakadémiát végzett, kiváló hangszeres, zenetanár. Amikor az Il Silenzio-t fújja, megmutatkozik zenei érzékenysége. Hogy a zenét akarta népszerûsíteni azok körében, akiknek a klasszikus zene nem jelentett semmit, vagy pénzt akart keresni, s rájött, hogy a Csipkés kombinéval hamarabb összegyûjti egy birodalom alaptõkéjét, nem tudom. Ha minden jelentkezõnek olyan zenei vénája volna, mint neki, akkor csak-csak.
Meglovagolt egy helyzetet, kiszolgált egy igényt. Biztos zsebre teszi klasszikus mûveltségû évfolyamtársait anyagilag, de vajon hány évfolyamtársa cserélne vele? Hogy aztán õ vágyna-e arra, hogy az Operaház elsõ trombitása legyen, ki tudja. Be sem vallaná, ha igen:)Õ is bevállalta, hogy korpásodjon a haja. S hány embernek kifizetõdõ ez a fajta bátorság!Vagy gyávaság?

A jelenlegi kulturszint egyik "alapítója" Lagzi Lajcsi, aki tucatszám gyártotta a kazettáit, de szerzett mûsoridõt a kertévén, és INGYEN hívta oda a popsztárokat. Késõbb már neki fizetett a tv, de a közremûködõk továbbra sem kaptak egy fillért sem. Na akkor az elején kellett volna összefogni!