Mai színészekkel lehetetlen leforgatni ezt a filmet. Alig van igazán egyéniség, karakteres színész. Akik még élnek, idõsek, a 40 alatti korosztály pedig egy rossz vicc. Ha leforgatnák most, alapból Szabó gyõzõ szerepet kapnak, amitõl már NULLA lenne a film. Aztán betennék Hujbert is, amitõl MÍNUSZBA csapna át az egész.

Amit én csinálnék, az egy remek nemzetközi stáb. Amcsi, olasz, német, francia színészekkel, Afrikában forgatva 1-1,5 évig, mint a Gyûrûk urát, szétszedni 2-3 epizódra, és egy részenkénti 160 percbe minõségi Rejtõ atmoszférát lehetne teremteni. Bemutatni egy igazi késdobálós matróz kocsmát, bemutatni a karaktereket, megszerettetni a külföldiekkel, hiszen nekik Rejtõ rejtély. Ha két hasonló Rejtõ könyvet, mondjuk ezt és Az elátkozott part könyvet összevonnák egy forgatókönyvbe, vagy ha jól meg lehet írni a forgatókönyvet, akár lehet az elsõ sikere után leforgatni ezt.

Itthoni keretek között a mai kormány filmtámogatási stílusa mellett lehetetlen lenne pénzt szerezni a filmhez, ráadásul elõre borítékolom, hogy az a film is gagyi lenne.

színjátszással kapcsolato értékelésekben néha lehet hallani az "illusztratív" kifejezést. Na, ebben a filmben is sokak játéka ilyen volt. Hirtelenjében annak az arabnak a figurája ugrik be, aki könyörög Tuskónak, hogy ne vágassa ki a fákat az oázisban, és akit Tuskó biztat, hogy csak próbálja megvesztegetni! Eltúlzott gesztuasok, de gyenge alakítás. Akárcsak Tóth Tahi Máté a vasutas szerepében. Pedig micsoda szerep, micsoda karakter... Sok színész haveri alapon volt benne a filmben. A mai napig várat magára egy jó Rejtõ-megfilmesítés! Bánhídy Laci bácsi is milyen Piszkos Fred lehetett volna, Istenem! Persze jó színészvezetéssel, visszafogott szekéren-szövegmondással... :)

Azt hiszem minden Rejtõ Jenõ és Kockás Pierre könyvet olvastam (utóbbi kevésbé ismert, de nagyon hasonló Rejtõ stílusához és szintén nagyon jó humoros könyveket irt, aki szereti Rejtõ stílusát feltétlen olvasson Kockás könyveket is), ezért mikor hallottam hogy készítik a filmet borzasztóan örültem és amint alkalmam volt meg is néztem, de sajnos hatalmas csalódás volt. Hallottam és itt is irták hogy a szponzorok és a kis költségvetés miatt erõsen korlátozott voltak a lehetõségek, de valahogy az egész film nagyon messze állt hangulatban a regénytõl, annak ellenére hogy sok helyen a szöveg szó szerint a könyvbõl van, valahogy mégsem keltette azt a hatást mint a könyv. Egy egy jelenetet nagyon összezsúfoltak, és voltak amiket meg kihagytak vagy átirtak, pedig nagyon is fontos lett volna benne hagyni. Összességében nekem a film olyan hatást keltett mintha egy üres vagy kihalt szinházban próbálna pár szinész parádézni, eggyeltalán nem keltette bennem azt a pörgõ, életteli hatást mint a könyv. Sokan védik a film készitõit és a szinészeket azzal hogy egy Rejtõ könyvet nem lehet filmre vinni, én ebben nem értek eggyett, példaként talán a Stallone féle Oscart hoznám fel (az eredeti Funes-t nem láttam), mikor azt a filmet nézem akkor van olyan érzésem mint mikor egy egy Rejtõ könyvet olvasok, és mig az szinte csak egy házban játszódik mégis televan pörgõ jelenetekkel addig ez a film annak ellenére hogy fél Afrikán át játszódnak az események, inkább kelti azt a hatást mintha egy zárt szinpadon próbálnák meg eljátszani az eseményeket.
Aki nem olvasta a regényt annak lehet nagyon jó filmnek tünt, de ettõl és a hasonló filmektõl van olyan gondolatom hogy nem is rossz dolog ha egy filmet újraforgatnak, csak nem az olyanokat kéne mint a Meseautó, vagy a Hyppolit, a lakáj, mert azok eredetiben voltak jók és csak szörnyû utánzatokat csináltak, hanem az ilyen filmeket kéne újraforgatni amik elsõre nem sikerültek.

Hogy ez lenne a legjobb?! Ez úgy gagyi, ahogy van. Ellenben a Vesztegzár a Grand Hotelben egy valódi film, forgatókönyvvel, rendezéssel, színészi játékkal - ezek közül ebben egyik sincs, ez csak egy diákszínjátszókör szintû élõképgyújtemény. A Frenreisz-féle, kirívóan anakronisztikus, Igori-beli "Lulu" dalt meg inkább nem is értékelem...

Súlytalan volt. Paprikajancsi. Szeretem Szilágyit, és az arca valóban 101 százalékosan hozta a karaktert, de csak az arca. Szerintem.

A 30-as évek harcban edzett, sivatagi nap szítta, szikár, inas, de erõs õrmesterét tökéletesen rászabták Szilágyi Istvánra. A szétkiabált, mély hangja mesterien õrmesteri, éles profilja szinte DeGauille. Sztem õ volt a legközelebb az általam elképzelt megszemélyesítésekhez, illetve még a jó öreg Kvasztics doktor, és Levin alakja is tökéletes volt. Jó volt a "Dörrög Zuldán" is, de Csülök és Senki Alfonz nagyon messze volt, akármilyen jó színész is Koncz és Rátóti. Tulajdonképpen a Füles Korcsmáros-képregénye tett be a filmnek, jobban kellett volna követni mind a szereplõk megjelenésében, mind az események kiemelésében is. Mindazonáltal ez a legjobb film egy Rejtõ-könyvrõl.

Ahogy hallom a pofozkodás hangokat a Bud Spencer & Terence Hill filmekbõl szedték.

Pityi kinézetre passzol Potriennek, de nagyon rosszul játssza. Neki a bamba balfékek állnak jól... Hirtelenjében elképzeltem, ki játszhatná, hamarjában Tordy Géza ugrott be. Na, ha õ ordít, az már komolyabb! Vagy Rajz János játszhatta volna... Még agyalok, de istenigazából ezt a filmet a 70-es években lehetett volna leforgatni! Farkas Antal, mint Tuskó Hopkins, vagy még inkább Basilides Zoltán az óriási állkapcsával... Csodálatos karakteres színészgárda alkotott a 60-as-70-es években, ma már nincsenek ilyen arcok, sajnos!

Szia!

Igen, a normál katonaságnál sem lenne mit keresnie egy ilyen tisztnek, ez természetes. A Rejtõ könyvekben ahogy kinézetre leírja Potrient, az hasonlít a Szilágyira, de ehhez most újra kéne olvasnom. Ezért írtam, hogy Usztics lett volna közelebb a valósághoz, de õ nagyon összeforrt már a Karádival az Angyalbõrben-bõl, lehet, ezért nem õt választották. Bár a könyvben sem örvend nagy tiszteletnek az õrmester :) ahogy a valóságban sem örvendene annak.
Sokszor eljátszottam a gondolattal, ha nekem kéne megfilmesítenem valamelyik Rejtõ könyvet, kik játszanák a szereplõket, de nagyon nehéz dolog. Pont azért, mert egy könyvben te képzeled el, milyen lehet az adott karakter. Itt meg készen kapsz egy szereplõt, akit mindenki másnak képzelt el....
a többi priviben ment :)))

"de Szilágyi István jó volt nagyon."

Minden tiszteletem a tiéd, meg a véleményedé, de szerintem Szilágyi István egyszerûen katasztrófa volt ebben a szerepben.
Láttam az adatlapodon, hogy voltál katona, méghozzá nem is akármilyen helyeken, meg a stílusodból is látszik, hogy kemény ember vagy, ezért azt mondom, hogy gondolj vissza.
Ha nektek annak idején egy ilyen erélytelen, nevetséges figura parancsolt volna, mint a Szilágyi által megjelenített Potrien, nem röhögtétek volna ki? Ha nem is a szemébe, a háta mögött?
Semmilyen tekintélye nem lett volna elõttetek.
Szilágyi Istvánnal az égvilágon semmi probléma nem volt a "Keménykalap és krumpliorr" címû, bûbájos gyerekfilmben, de egy kemény légiós õrmester szerepére alkatilag is, hanghordozásban is, teljesen alkalmatlan.

A narrációval az a probléma, hogy ezek a történetek egyben cselekményesek is, tehát mindkettõvel "számolnia" kell mind a rendezõnek, mind a nézõnek. Ennek az arányát megtalálni, hogy egyik se menjen a másik rovására (szöveg-cselekmény), az lenne az igazi mûvészet.
Ráadásul itt a szöveg alapvetõ fontosságú, a történet része, nem pedig valami kiegészítõ szerepû, ami csak informálja nézõt vagy mondjuk az alkotók véleményét mondja el...

Nem is nagyon emlékszem hirtelen sok filmre, ami ilyen módon készült volna. Hirtelen egy nagyon távoli példa jutott eszembe. Jancsóék csinálták meg a Gyurkó-féle Faustust egy többrészes TV-filmben, valamikor a 80-as években. Ha jól emlélszem az (vagy egy része) ilyen "szöveges" megoldással készült.

Igen, akik azzal a bizonyos utazási irodával utaztak ki, azok statisztálhattak is a filmben. Õk voltak a masírozó légiósok :)
Amikor ez a film készült, én pont kint éltem Afrikában. Nem tudtam, hogy forgatnak Tunéziában a magyarok.
Imádom Rejtõ könyveit, gyerek fejjel légiós akartam lenni, fogalmam sem volt, hogy az életben nem olyan,mint a könyveiben. Bujtor István egy kifejezetten fogyasztható forgatókönyvet írt a könyvbõl (ami lehetetlen dolog ),pedig olvasva Rejtõt, egybõl kitûnik, hogy a szereplõit mindenki másnak és másnak képzeli el, ezeket a szövegeket narrátor nélkül filmre vinni lehetetlen. Itt annyiban oldották meg, hogy Csülök narrátorozza ahol csak lehet.
Pénz alig volt rá, valóban a szponzorok kezében volt a stáb, így bizony sok kilógó reklám van. Stenczer Béla szerintem a leginkább eltalált karakter. Potrien szerepére leginkább Usztics Mátyást tudtam volna elképzelni, az Angyalbõrben ordibáló Karádija után, de Szilágyi István jó volt nagyon. Rég láttam a filmet, lehet holnap meg is nézem :))))

:) Igaz.

Az ilyeneket én nem röstellném narrálni, hamár szövegcentrikus, maradjon is meg...
Nem ugyanaz egy havanna lakótelepi krimót látni kísérõzenével, vagy ugyanezt Rejtõ szavaival kommentálva...

Rejtõvel az a "baj" - mint ahogyan többen írták is -, hogy annyira "szövegcentrikus", hogy szinte lehetetlen pontosan "képre" átültetni. Ezért is olvasni igazán élvezetes, s nem nézni, bár a Rejtõ-képregények talán kivételek.
Ez a film is jobban tetszene mindenkinek, ha nem Rejtõt keresnénk benne, kérnénk számon rajta.

Nem is sok filmes próbálkozás volt eddig.
"A meztelen diplomata" sem ugyanaz, mint a "Vesztegzár a Grand Hotelben". S ott is inkább a színészi játék viszi a filmes történetet.

Bujtorék bizonyos tekintetben a korábbi "Csöpis-vonalat" itt is továbbvitték.
Másrészt a szponzorálás miatt több kompromisszumra is kényszerültek, mint egy "rendes" film esetében.
Javítson ki valaki, ha rosszul emlékszem, de akkoriban mintha be is lehetett volna fizetni turista-statisztaként a forgatásra. Princz-rõl meg már szó se essék...

Érdekes ez a párhuzam a "Tizedessel...". Kétségtelen, hogy sok "rejtõi" elem sejlik fel a filmben. Ha Rejtõ nem lett volna már halott azok miatt, akikrõl részben a film is szól, talán õ is megírhatott volna valami hasonló történetet...

A legjobb légiós film, amit életemben láttam, az 1977-ben készült "Menni vagy meghalni" címû film, Gene Hackman, Terence Hill, Catherine Deneuve fõszereplésével.
Nagyon jó, nagyon színvonalas film, ilyen komolysággal, alapossággal kellett volna "A három testõr Afrikában"-t is megcsinálni, nem pedig félvállról véve, abban bízva, hogy a blõdli poénok, a szándékosan kaikírozott, nagyrészt ripacskodó figurák majd "elviszik " a filmet.
Rejtõnél pont az a zseniális, - minden könyvét kívülrõl tudom, gyûjtõként még olyanokat is olvastam, amik csak 1945 elõtt jelenetek meg, - hogy minden egyes történetét halálosan komolyan veszi, elképesztõ, hogy két mondattal hogyan képes tökéletesen megrajzolni egy afrikai kikötõt, egy helyõrséget, mennyire élnek a karakterei, akik nem komikus figurák, hanem hétköznapi, hús-vér emberek, csak az élet mindenféle groteszk helyzetbe sodorja õket, amelyekbõl csak elképesztõ kalandok és erõfeszítések árán tudnak kikeveredni.

Rejtõt viccesen, jópofizva, poénkodva, a figurát blõdlire véve megfilmesíteni, a legnagyobb félreértések egyike. Csak a lényeget nem érti, aki ebben a felfogásban viszi filmre ezeket a történeteket.
Ha már mindenképpen párhuzamot kellene vonni, én "A tizedes, meg a többiek" címû film szellemiségét, felfogását, és nem utolsósorban! zseniális színészgárdáját tudnám, illetve sajnos csak tudtam volna elképzelni a Rejtõ-könyvek megfilmesítésére.
Ezt az erõltetett fércmûvet semmiképpen sem.
Sír a lelkem, mert Bujtor Istvánt színészként, emberként egyaránt szerettem, a hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintett, de mindezzel együtt, ez a film sajnos nagyon rosszul sikerült.

Potrien õrmester filmbeli figurája totális félreértés, Szilágyi István alakítása pedig a magyar filmgyártás történetének egyik legnagyobb melléfogása. A hanghordozása, a viselkedése, a ripacskodása valami rettenet.
Gyakorlatilag felmondja az ismert mondatokat a könyvbõl, de olyan rossz hangsúlyozással, a felsorakozott katonák elõtti félelmetes üvöltés helyett olyan röhejes erõlködéssel, hogy nem akartam elhinni. Borzasztó volt!

Frenreisz Károly egyértelmûen csak azért kapott szerepet a filmben, mert Bujtor István testvére,- ez eddig még rendben is lenne, - csakhogy amikor a nagybõgõzés közben énekelt, akkor vagányra, "dögösre" vette a figurát, holott abban az idõben ez az éneklési stílus teljesen ismeretlen volt, csak hallgassuk meg a régi magyar, vagy akár az amerikai filmekben az énekeseket, milyen kellemesen, behízelgõ hangon, sokszor megmosolyogtatóan "cikisen" énekeltek, nem pedig így.
Totális stílustalanság.

Rejtõ megfilmesítéséhez nagyon sok pénz, eredeti helyszínek, az Indiana Jones filmekéhez hasonló képi világ, és nem utolsósorban nem ripacsok, hanem zseniális tehetségû színészek lennének szükségesek, és persze egy olyan forgatókönyvíró, és dramaturg, aki zseniális, gördülékeny, életszerû, és valóban humoros, nem pedig erõltetetten humorosnak lenni próbáló párbeszédeket írna.

A feladat nem könnyû...

Talán lehetett volna. Az õ korában, az akkori színészekkel.
Most néztem bele (videotar.mtv.hu-n megtalálható, ha valakit érdekel), de rettenetesen gyenge, erõltetett az egész.

Egyetértek veled, õ legalább megpróbálta. Így tisztelgett Rejtõ elõtt.
Én elõször a filmet láttam, és ennek hatására kezdtem el Rejtõ regényeit olvasni. Egy nyár alatt ki is végeztem szinte az összeset.
Ha elvonatkoztatunk a regénytõl, lehet jól szórakozni a filmen. Nem mondom, hogy tökéletes, de szerintem igenis jó.

Igazad van. Korcsmáros stílusát alapul véve lehetne jó filmeket összehozni Rejtõ könyvekbõl, a "Sin City" mintájára!

Francia film sokkal jobb lenne. De a legjobb lenne rajzfilmnek, Korcsmaros Pal kepregenyei stilusaban!