Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A Hópárduc talpra áll

Spoiler
Sumomo 2013 jún. 17. - 13:57:26 Előzmény webulon
(97/177)
de azért azt Te sem tartod normálisnak úgye, hogy egy szülõ túléje a gyemekét?
Válasz
Sumomo 2013 jún. 17. - 13:55:48 Előzmény gladiolus
(96/177)
Biztos vagyok benne, hogy nem számonkérésnek szánta.
Inkább egy belsõ tépelõdés , "magánbeszélgetés Istennel", ami így leírva (ha egyáltalán így hangztott el)félreérthetõ.
Válasz
Sumomo 2013 jún. 17. - 13:50:24 Előzmény gladiolus
(95/177)
én úgy értelmezem Hilda kérdését, hogy már 1000-szer megtörténhetett volna a férjével ez a tragédia.
Sokkal nehezebb helyzetben is volt már a férje és túlélte.
De miért éppen most?
Aki hisz abban, hogy semmi nem történik ok nélkül, az válaszokat keres.
Válasz
offtopic
Sumomo 2013 jún. 17. - 13:38:46 Előzmény Cordelia
(94/177)
ez aranyos:))

Még soha nem találkoztam egyikkel sem. Mit keresnének a hidegben, és élelem nélkül ott?
Na egy szafarin Afrikában, ott tuti vannak.
Sõt a Kárpátokban még medve is.
Válasz
offtopic
Sumomo 2013 jún. 17. - 13:38:26 Előzmény Cordelia
(93/177)
ez aranyos:))

Még soha nem találkoztam egyikkel sem. Mit keresnének a hidegben, és élelem nélkül ott?
Na egy szafarin Afrikában, ott tuti vannak.
Sõt a Kárpátokban még medve is.
Válasz
Cordelia 2013 jún. 15. - 11:08:16 Előzmény webulon
(92/177)
nem ismerlek, de fogadd virtuális tiszteletemet, hogy nem hibáztatod a másik felet automatikusan a házasság megromlásáért:)
az a szomorú kutya biztos golden retriever volt, azt hiszem egy háromgyerekes minta családhoz csakis olyan kutya dukál :)
az, amit ma "felelõsségnek" hívnak sokszor megalkuvás, meghasonlás és a személyiségünk teljes elvesztése...

spontaneitás... istenem, ma már kevesen engedhetik meg maguknak, pedig ha nem megyünk végig az úton vajon honnan tudnánk mi vár ránk a végén? ezt nem lehet megtervezni...

inkább kucorogjak a K2 valamelyik jeges hasadékában, mint egy rossz házasságban :)

jó ez a szám, ezer éve nem hallottam
Válasz
szonya1 2013 jún. 14. - 15:45:39
(91/177)
Én eleve nem tudom elfogadni ezt a fatalista felfogást (nem is vagyok hívõ, persze), és az is érthetõ, hogy Erõss Zs. felesége sem tudja egy-két nap alatt feldolgozni, ami történt, hiába Istenhívõ. Mert a szíve még nem tudja elfogadni azt, amit az esze már tud.

Abból a példából, amit írtál, kimarad, hogy nemcsak a "gyengék" távozhatnak idõ elõtt, de olyanok is, akik úgymond "erõsek". Mert mi van akkor, ha valaki vétlenül lesz áldozata egy balesetnek, csak azért, mert mondjuk nem 20 másodperccel késõbb indult el otthonról? Akkkor is mondjuk azt, hogy bányja kánya, úgyis sokan vagyunk a Földön, eggyel több vagy kevesebb nem számít, legfeljebb majd szülök egy másik gyereket?

Ráadásul borzasztó, ahogy az állatokhoz hasonlítod az embereket: "a gyenge elmegy az erõs túléli,-felesleges mindenkit össze vissza megmenteni". Belegondoltál, hogy ezzel azt mondod, hogy az olyanokat is kár megmenteni, életben tartani, mint mondjuk Stephen Hawking? Vagy méricskélni kellene, hogy egy beteg gyermeket érdemes-e megmenteni, mert hátha nagy tudós lesz belõle?
Válasz
webulon 2013 jún. 14. - 15:34:37
(90/177)
Nem figyelted még meg ,hogy pont azoké dõl össze akik a legjobban megtervezik s a spontaneitást mellõzik ,- mert nekünk családunk van s "felelõsség" vagy mi ..? Oltárán feláldozzák az egész életüket :-) ....ahol kívülrõl "kvázi" minden klappol

Nekem pl egy 3-gyerekes hpár ismerõsöm most vajúdik a teljesen romokban levõ várban ,- pedig kintrõl lesve ott az volt az ám az ideális tökéletesre nyírt sövény :-)
csak így utólag végig gondolva még a kutyájuk is örökké rossz kedvû volt :-D ,......szegény nagy bundás :-)

Szoptatási terv ?? ,- WTF ?? ,- s mi van ha közben elfogy a tej mert jön a szülés utáni depresszió, a férj mégsem annyira jó támasz mert csak megcsinálta :-) -akkor dûl szét a jól megtervezett terv :-)) ?

Gyerek ?? ,- :-)) Dehogy még rövid házasságom sem tudtam egyenesben - mûködésben tartani :-) ,-elromlott a kormánymû - :XD

http://www.youtube.com/watch?v=_28gGp6wCrA
Válasz
gladiolus 2013 jún. 14. - 10:28:39
(89/177)
Lehet, hogy dramatikusra sikerült írnom, mindegy. Nem drámát akartam, csak tényeket.
Abban igazad van, hogy az ember a természet része, és a gyengék kiszelektálódnak, ezt elfogadom, ez a természet rendje, és ez az állatvilágban nem egy nagy trauma, eléggé mindennapos. De az ember nem állat, egy kicsit már fejlettebb érzelmi világgal rendelkezõ lény.
Mondjuk én láttam egyszer egy nagyon szép természetfilmet, ahol az oroszlánok összementek a kafferbivalyokkal, az elõzményekrere már nem emlékszem, de a kaffer a szarvával felöklelte a kisoroszlánt, azt hiszem, többet is. És a nõstény oroszlánok magukba zuhanva álltak ott hosszú ideig, és nagyon is fogták az adást. Az elefántok is napokig, hetekig álldogálnak a halott kicsinyeik felett. A fejletteb intelligenciájú állatokban is vannak humán érzések.
A hímoroszlán viszont megöli a kölyköket, ha nem õ csinálta õket. És az ilyen hozzáállással nem tudok azonosulni. Viszont ez is bizonyíték arra, hogy a természetben is jelen van mindkét hozzáállás.

Lehet, hogy nem halnék bele a gyerekem elvesztésébe, és nem is akarok ezzel foglalkozni, csak példaként hoztam fel. Viszont azt tudom, hogy milyen elveszíteni a szülõket, még felnõttkorban sem pár évig tart feldolgozni, és nem tudom rá azt mondani, hogy bánja kánya, nem volt elég erõs. A gyerek esetében pedig elviszi magával az ilyen terhet az ember a sírig akkor is, ha életben marad. Az erõsebb testvér, akiben a gyengébb tovább él, nem biztos, hogy létezik, ez helyzetfüggõ.
Azzal én sem értek egyet, hogy egy életképtelen újszülöttet minden áron meg kell menteni, csak hogy legyen belõle egy életképtelen felnõtt, ez okés. Erõs a túlnépesedés a földön, az egészségeseknek sincs elég élettér.

De azért is nehéz feldolgozni, ha az ember elveszíti a fontosabb családtagjait, mert látja, hogy másoknak még megvannak, és azok az emberek ebbõl rengeteg pozitívumot profitálnak, amíg engem legyengít a veszteség és a hiány, ami nem mindig pótolható.
Válasz
Cordelia 2013 jún. 14. - 09:46:33 Előzmény webulon
(88/177)
nem igen találkozom mostanában olyan emberrel, aki mer ösztönösen cselekedni. mindenhol sulykolják, hogy tervezni kell az életet, milyen lesz 5 vagy 10 év múlva. a nõk még szoptatási tervet is készítenek, amikor gyerekük születik. ezáltal elnyomják az ösztöneiket és állandóan azon agyalnak hogy most ezt jól vagy rosszul tették, hogy most jó vagy rossz anyák. nem merik a gyerekeiket ringatni, ölbe venni, "elrontani"...

a természet részei vagyunk, valóban közelebb állunk az állatvilághoz, mint ahogy azt hinnénk.

neked nincs gyereked, ugye? (ne válaszolj, ha nem akarsz)
Válasz
webulon 2013 jún. 13. - 23:03:05 Előzmény gladiolus
(87/177)
Dehogy halnál bele - az ember mindent kibír
de tegyük fel amit írtál valósággá válik ,- el kell fogadni - tovább kell menni -
Mert úgy van jól ,- Fatalizmus ,-igen az :-)
Mint az állat világban ,- a gyenge elmegy az erõs túléli,-felesleges mindenkit össze vissza megmenteni - , ha éppen az én gyerekem a gyenge akkor -menjen el - bennem marad de az élet megy tovább majd az erõs testvérében benne lesz Õ is. ,- Felesleges ebbõl drámát csinálni per pillanat lehet ,hogy nem okés de eltelik pár év s feledés jótékony halma befedi.


Ha a legjobb barátom most nem jönne haza az Alpokból ,- akkor az úgy okés jó helyen maradt ott fenn ,- úgy ment el,hogy azt tette amit szeret ,- örülni kell neki.

Voltak/vannak olyan népek ahol az elmúlás egy "ünnep" valami új kezdete,-aki elment majd visszajön s ha fontos akkor az életünkbe ismét szerepet kap ,-ha meg nem akkor bánya kánya :-)) ..-így kellene nekünk is hozzá állni
Válasz
gladiolus 2013 jún. 13. - 15:50:44
(86/177)
Na látod, ez az, pontosan ezt akartam kifejezni. De még van egy lényeges eleme az elméletnek, az, hogy nem mindegy, hogy aki elszenvedi a tragédiát, az elébe is ment e valahogyan, provokálta e a sorsot, vagy csak passzív elszenvedõje és ártatlan áldozata az egésznek.

Mert: ha lenne egy kisgyerekem, és megbetegedne gyógyíthatatlan rákban,(már leírni is iszonyat), akkor én is kérdõre vonnám az Istent, hogy ezt hogyan engedheti, belebetegednék, megszüntetném Istennel a kommunikációt, és valószínû, hogy én is belehalnék.Ez lenne, tõlem ennyi telne, mert csak egy nyomorult kis ember vagyok, ami emberi ésszel gondolkodik. Kész.

De ha valaki hegymászóként elmegy egy veszélyes helyre, ahol tudván tudja, hogy meghalhat, annak a felesége ne kérje számon az Istentõl a dolgot, mert nincs joga hozzá.

Mi a két eset között a fájdalmasan óriási különbség? És ez a lényeg.

Az, hogy a kisgyereknek nincs döntési lehetõsége, õ nem választhat, és ez nem viselhetõ el emberi ésszel.És ezt az emberek számon kérik Istentõl, és ennek ilyenkor teljes mértékben van is létjogosultsága.

De a hegymászó választhat, neki van döntési joga, hogy elég alázatos e azzal az egy szem életével kapcsolatban, amit valaki mástól kapott, vagy nem.Így ne kérjen számon a felesége semmit sem Istentõl.

Hát ez a lényeg, ezt akartam elmondani, csak elsõre nem sikerült megfelelõen kinyögnöm.
Válasz
webulon 2013 jún. 13. - 15:15:47
(85/177)
Mindenre van miért - megvan az egzakt válasz
csak meg kell találni - gondolkodunk - elemzünk - felfogjuk -

Lehet,hogy könnyebb egy vallás szárnyai alatt menedéket keresni.

- Mint racionálisan végig játszani ,hogy pro -kontra ,-ebbõl ez és ez lesz(lehet ) -
csak egy kérdés merül fel,hogy elõtte gondoljuk végig vagy utána -,hogy ebbõl mi lesz/lehet.

Nekem speciel jobban bejön az utána mert mert jobb ösztönbõl cselekedni mint elõre megfontoltan olyan kalaposan -mereven...:-)
Ha meg közben nem egészen zökkenõ mentes a sztori akkor legalább felfut az adrenalin szint végig ömlik benned :-)... s lesz mit megoldani - majd jó lesz egy korsó sör mellett nevetve visszaemlékezni :-)
Ha meg nem oldod meg hát akkor meg ,- ennyi volt ..majd a következõ életben lehet próbálkozni :-)
Válasz
webulon 2013 jún. 13. - 15:01:37
(84/177)
Szerintem sincs ehhez semmi köze Istenhez

ok -okozat ,- mindennek folyamatnak/ döntésnek van egy elõzménye - ami magában hordozza a következõ lépést s így épül fel az élet.

Ahogy írtad ,,-ha meghal 20 gyermek egy balesetben ahhoz a Jó Istennek semmi köze - részeg volt a sofõr vagy túl gyorsan ment ,- hibát követett el s ennek a hibának lettek irreverzibilis következményei.

De egy személyes példa :
Két éve pár ismerõsöm eltévedt picit kb 2800 m környékén rossz felé mentek rájöttek s aztán visszafordultak a már estébe hajló idõben s fejlámpákkal leértek a menedékig - Õk felismerték s jól döntöttek - ez nem szerencse kérdése
Ha nem fordulnak vissza akkor lehet ,hogy ott maradnak ,- de ott sem a Jó Isten lett volna a hibás hanem õk.
Válasz
Cordelia 2013 jún. 13. - 11:56:52
(83/177)
szerintem a vallásos emberek elfogadják, hogy ez vagy az isten akarata volt, nem merülnek fel miértek.
Válasz
gladiolus 2013 jún. 13. - 11:43:20
(82/177)
Hogy érted, hogy a vallásos emberek nem teszik fel azokat a kérdéseket, amiket Te és én felteszünk? Semmi gond, csak nem értem pontosan :)

Mert ebben a cikkben olvastam, amit Sumomo tett fel, hogy Erõs felesége vallásos, és mégis feltette a kérdést, miért most, és miért engedte meg Isten.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20130608-sterczer-hilda-legszivesebben-orditanek-szily-nora-interjuja-eross-zsolt.html
Válasz
Cordelia 2013 jún. 13. - 11:33:04
(81/177)
akkor ne nevess ki, de mi van, ha mászol fel a hegyre és egy kígyó vagy hernyó mászik szembe. mert én ott sikítva eldobnék mindent és elvágnám a kötelet!
Válasz
Cordelia 2013 jún. 13. - 11:31:57
(80/177)
a vallásos emberek nem teszik fel ezeket a kérdéseket Istennek, amiket te itt feltettél és amiket én is nap mint nap felteszek...
valamelyik nap a Hiradóban bemutatták egy másik hegymászó videófelvételét, kommentár nélkül, amiken Erõs Zsolt néhány másodpercig a csúcson volt látható, a halála elõtt néhány órával. Furcsa volt látni, tudjuk, hogy már nem él, mégis ott volt, boldogan, és sütött rá a nap.
Válasz
gladiolus 2013 jún. 12. - 13:48:21
(79/177)
Olvastam a cikket. Nagyjából minden rendben van benne, de egy ponton megütköztem, persze azt is megértem, hogy ilyen fájdalom átélése közben az ember nem érzi tisztán és világosan a dolgokat, és vádol, és nem minden reális, amit érez.
A nõ vallásos. De megkérdezte azt, hogy miért engedte ezt meg az Isten, és miért éppen most? Miért most? Van erre bármilyen más alkalmas idõpont?

Amikor értelmetlen módon meghal 20 kisgyerek egy autóbusz szerencsétlenségben teljesen ártatlanul, akkor én is az égre emelem a tekintetem, és megkérdezem, hogy miért? Hogyan engedhetted ezt meg Istenem? Milyen Isten vagy te?
De ezekre a dolgokra nincs és nem lesz földi ember számára érthetõ magyarázat soha. Mert ezek elviselhetetlen dolgok.
Ugyanakkor ha egy felnõtt ember önszántából felmegy egy olyan helyre, ahol nem kis esély van a halálra, akkor úgy gondolom, nem kéne megkérdezni, miért engedte ezt meg az Isten. Mondom, megértem a nõ lelkiállapotát, és a halál feldolgozásának pszichikai fázisait, és hogy õ most a tagadás fázisában van, és még Istent is hibáztatja azért a döntésért, amik õk és a férje hoztak meg ketten.

Nem rajongok a papokért, és nem vagyok templomküszöb koptató. SZónokolni sem szoktam. De egyszer, egy ritka tiszteletre méltó, igazi pap azt mondta nekem, hogy nincs olyan, hogy ha valami rossz történik velünk, az Isten büntetése, ez egy téves gondolatmenet.Minden cselekedetünknek megvan, illetve meg lehet a természetes következménye, amit válallnunk kell a tett elkövetése kapcsán. Istentõl függetlenül. Szabad akaratunkból kifolyólag.
Válasz
Sumomo 2013 jún. 12. - 13:23:41
(78/177)
http://www.life.hu/sztarszerzok/20130608-sterczer-hilda-legszivesebben-orditanek-szily-nora-interjuja-eross-zsolt.html
Válasz