T. Rendezõ és Igazgató Úr, nem találtak jobb témát? Ok., profi kivitel, de kit érdekelt ez az agitprop osztályon kívül?

FeHér Elephánt Kulturális AjánlóPortál www.toptipp.hu
Ugyan miért "Egy zsarnok vége"? A Ronda tanár úr legfeljebb háztáji undok, akit a váratlan szerelem végül is a kisvárosi elit possványába taszít. Gáspár Ildikó most is remekül dramatizál, kitûnõek beékelt dalbetétek, párhuzamos történések. A hátsó színpadon zajló mulatóbeli jelenet bravúros lehetõséget kínál a rendezésnek, talán a befejezõ tivornya tûnik kissé elnyújtottnak. Finomak a Vezérre, diktatúrára, államegyházra, államoktatásra utaló
áthallások, kiélezettek a találó dialógusok.
Gothár Péter végre rangjához méltó teljesítménnyel rukkol ki, fantasztikus a díszlete, a szecessziós hátfal, a Kék Angyal színpada hátulról, a forgószínpadot felülíró gördülõ ágy, amely még egy színésznõt is képes magába rejteni. Frenetikus érzelmi lendületet ad a zene, Kákonyi Árpád fülbemászó invencióval élteti Kiss Judit Ágnes dalszövegeit. Hogyan
osztható ketté a jelmezeket megilletõ dicséret-özön Izsák Nelly és Szlávik Júlia között? Vitorla-kalapok, szarkasztikus hölgy-komplék, Possvány tanár úr mellben összehúzott gombolású zakója, Lola gardróbja vörös õrülettõl a decens fürdõdresszen át a Marlene Dietrichre fazonírozott hintázó ruházatig...
Kissé öncélú, híres idézetekbe révült harci játékkal kezdõdik, a tajtékzó Osvány tanár úr, Gálffi László megjelenése azonban egybõl helyes mederbe tereli a játékot. Pompás eszköztárral állítja elénk a klasszikusokba, oskolás fegyelmezésbe dermedt gimnáziumi rémalakot, kinek meglepõ átalakulását is hitelesen rajzolja meg. Rebellis tanítványainál Vajda Milán bumfordi ereje, Ficza István és Polgár Csaba pedig identitásváltoztató képessége
tûnik ki: a helyi hatalmasságok, az Ügyész Epres Attila és a Polgármester Baksa Imre termékenységbe, illetve merevgörcsbe idült feleségeit az elképesztõ karikírozás lehengerlõ abszurditásával állítják elénk. Panoptikumba illik Debreczeny Csaba Bírója, a Védõügyvéd - önmagát vakuzó Fotós - részeg Hajóskapitány Némedi Árpád, illusztris zenei tevékenysége mellett pompás figurákkal sem marad adós.
Kaposvári csúcsszinten fogalmazza meg Fürwahr iskolaigazgatót a brutális hévvel komédiázó Znamenák István, álszent szelídségbõl hiszteroid dühkitörésbe vált Mácsai Pál lelkésze, hogy aztán hangvillája zümmögésére ájtatos zsolozsmába oldja dühét, színigazgatói tapasztalatait pedig kiválóan, bár alacsony pénzügyi szinten kamatoztatja a szendvicsemberként
közönségre ácsingózó teátrumi pénztárnok tell vilmosi nyíllal hasbalõtt alakjában.
...És a lányok! Felejthetetlenségükhöz elég lett volna az az egy Afrikát idézõ duett, ám addig is már teljesen kiütnek elképesztõ színpadi jelenlétükkel. Takács Nóra Diána dominája harapja a szavakat, lidérces szuggesztióval énekli a "csak az a Kiepert, nem tud tönkre tenni...", háromszor visszatérõ, a semmibõl újraindító refrénjét, magasfeszültségû energiával biztosítva a nõi nem gyõzhetetlen fölényét.
Virgonc játékosság a diákokkal hancúrozva, ártatlan romlottság, rafinált csábítás, ha hódítani kell, bajadéri kígyómozgás, kedvesen álságos mosoly-mimika: Szandtner Anna Lolá-ja az az Örök Nõ, akinek boldogan bocsájtjuk meg, ha orrunknál fogva vezet minket, csak mi legyünk ármányainak gyönyörbe boruló mártírjai... A Lohmannal lejtett, elbûvölõ muzikalitással elõadott, vörösizzású Marlene Dietrich-tangó, a dialógusokkal többször megszakított, mégis átfogó ívû tivornyasanzon nemcsak énekesi szuperprodukció, a hangszínváltások, tónusvariációk színészileg kimunkált, érzékletes mélységeket sejtetnek. Úgy tûnik, a fantasztikus ifjú színésznõ a világon mindent tud, Lolita nimfácskától Merlin varázslón, komor vénlányon, femme fatale-on át Lady Macbethig...

Erõs 10 pontos elõadás. Nem vagyok Gothár feltétlen rajongója, sõt inkább nem az én világom. Most viszont nagyon eltalált. Kicsit olyan volt, mint ha Gothár Mohácsit játszott volna, de persze mégse Mohácsi-elõadást láttam. Minden a helyén volt, minden tökéletesen ki volt számítva. Rendkívül jó alakításokat nyújtottak a színészek kivétel nélkül, és ehhez jött az elõadás levegõje, mívessége.
Ritka élmény egy színházi produkcióval kapcsolatban, hogy úgy érezzem, a pillanatnyi hangulatomhoz, állapotomhoz, fáradtsági szintemhez tökéletesen illeszkedik, és ezt most megkaptam. Még az is lehet, hogy újra megnézem majd, pedig ez igazán nem a szokásom.

Alapvetõen semmi meglepetés: áthallásokon és célozgatásokon lovagló, zseniális Gálffival és bûbáj Szandtner Annával, valamint rendkívül dekoratív politikus-feleségekkel. Takács Nóra Dia énekhangja továbbra is irigylésre méltó. Érdemes elõadás, feltételes módban ajánlott.