Programkereső

Téma: A múlt hatalma

Spoiler
7/10
kgyuri0 2010 jan. 18. - 01:22:11 7/10
(1/1)
Igazán érdekes, sztem posztmodern film, váratlan meglepetés számomra, általában nem szeretem a posztmodernitást, morális okból nem fogadom el, hogy az értékek nem elõbbre valók, mint ellentettjük vagy hiányuk, továbbá állítom, az értékek valós tartalmak, a helyzet, amely a posztmodernitás ostobaságait szülte egy különös történelmi szituáció. Az „izmusok” igazsága konstansul megmarad a világban akkor is, ha történetesen kimennek a divatból, s ez ugyanúgy vonatkozik a mûvészet, mint a társadalom, politika, filozófia „izmusaira”. A létezõ szocializmus bukásával sem lehet elvetni a „baloldali szellemiség intézményeit és gondolati konstrukcióit, sztem ebbõl a nagy „devalvációból” általánosít a posztmodernitás, a hiba ott van, hogy a „devalváció” sem valós.
Minden posztmodern eredmény külön vizsgálandó, így pl. Tarantinonál a PulpFiction azért remekmû, mert a „támadott”=”megkérdõjelezett” igazságok a mindennapi élet kis léptékû igazságai és a dolgok több irányból való szimultán ábrázolása Tarantino tehetségével magas rendû élményt okoz. A Becstelen brigantyk esetében azonban a koordinátarendszer természetellenes, az antifasiszta igazságok örökérvényûek, nem esnek bele a posztmodern által megkérdõjelezett igazságok bugyrába, a zsidó katonákból fölálló szabadcsapat nem nevezhetõ „becstelennek".
A film elõképe (Becstelen brigantik(1978 EnzoGCastellari) amelyben valóban a nácivadászok elítélt bûnözõkbõl kerülnek ki, ebben õket „becstelen”–nek nevezni egy fajta irónikus gúny(Piszkos 12-höz hasonlóan), amely akkor már nem áll meg, ha a válogatás szempontja az, hogy vállalkozó kedvû zsidó katonákat toboroznak a feladatra. A film hibája az amoralitás, amely a posztmodern „gépies” alkalmazásából következik: a relativizmusnak, az ellentétes oldalak „összemosásának” a II. világháború korának alapkérdéseit illetõen nincs helye(A jelen és közelmúlt amerikai társadalmi valóságában van, ezért a PulpFiction másként ítélendõ meg)

A múlt hatalma cselekményében az apa barátja a legutóbbi évtizedek baloldali elveket valló generációját jelképezi. A vele szemben álló utód-generációval az ellentét a filmben különös módon relativizálódik, a kommunizmussal szemben az antikommunizmus lép föl s nem a fasizmus (ez csak igen tanulságosan a „atyai barát” szóhasználatában köszön vissza). A kommunizmus és antikommunizmus viszonylatában lehet relativizálni, fasizmus és antifasizmus viszonylatában nem, ha mindjárt újnáci kollegáinkat meg eszi is a fene az „egyenlõtlen mérték" miatti rinyálástól.
Válasz