DUNAWÖLD jún. 15. 21:13:58 Előzmény peterapo
(3/3)
13 év alatt 1x se botlottam bele, 4-évente leadták azóta vajon?

A kurtizàn sír, a szakmàjàhoz nem tudok hozzàszólni (ha az életem múlna rajta, akkor se adnàm fel a harcot ellene). A pap se csak Isten szolgája, és minduntalan dalra fakadnak.



Talàn egy napon az elejétől láthatom.


10/10
peterapo 2011 nov. 08. - 07:04:57 10/10
(2/3)
Négy éve egyetlen hozzászólás...
Mit lehet erre mondani?...
A Cable Hogue balladája (aminek a gyalázatos magyar címe: A pap, a kurtizán és a magányos hõs) volt Peckinpah kedvenc filmje.
Idézet egy tanulmányból:
„Peckinpah … sosem volt hajlandó letérni a saját maga által taposott ösvényrõl és sosem volt hajlandó eladni magát – kivétel nélkül mindig „Peckinpah-filmet” rendezett. Ars poeticáját sokszor megfogalmazta, íme egy hangzatos idézet a Konvoj címû filmbõl: „Az életben csak a gyors kocsik, a ribanc nõk meg a tömény kaják érnek valamit.” De ami még ennél is fontosabb: ott talált forrást, ahol senki sem kereste. Ebben a forrásban pedig a mai napig felemelõ élmény megmártózni.”
Peckinpahot lehet szeretni, lehet utálni, de megkerülni semmiképp nem lehet, ikonja a filmtörténetnek.
A Cable Hogue balladája western a javából, - még ha akadnak is benne parodisztikus burleszk elemek – Jason Robards jutalomjátéka.

(Nem csak) western rajongóknak kötelezõ!
Jill 2007 júl. 07. - 19:23:51
(1/3)
Na, ha azt hiszed, hogy az öreg Sam csak hentelõs filmeket tudott csinálni, nézd meg ezt.
Kedves, humoros, szívet melengetõ, alig van benne gyilkosság, Jason Robards legalább olyan zseniális, mint Cheyenne szerepében, a pap vicces, a csaj aranyos, a vége ugyan elég szomorú, de szükségszerû. És az is olyan, hogy az ember vigyorog a könnyein át.