Boldog Kakas évet mindenkinek !
http://dreamwith99.tistory.com/206

A kínai új év a kínai idõszámítás szerint a 4714. esztendõ lesz, mely 2017. január 28-án veszi kezdetét. Az év a Tûz Kakas , illetve Vörös Kakas éve lesz. Féme az arany, mely luxust, gazdagságot, jólétet jósol, évszaka pedig az õsz, mely évszakhoz a gyümölcsöket kötik. A Tûz Kakas évében bõséges gyümölcsfogyasztásra intik(?SIC) az embereket.
http://www.femina.hu/ezo/kinai-horoszkop-2017

További szép hajnal/éjt!:))))))))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:)))))))))))

Kép: Goblin


Ma éjjel csak zenét hallgatok....

Akkor a ringató is legyen a Goblinból...
https://www.youtube.com/watch?v=pcKR0LPwoYs

Hmm, azért nem rossz ilyen rövid idõ alatt a 30 milla megtekintést!:))))))

... és még egy, mert tényleg beautiful!:)))))))

https://www.youtube.com/watch?v=W0cs6ciCt_k

Én nem láttam, így sötétbe tapogatózom, amikor válaszolni próbálok.
"Meg talán az is, hogy Franciaország(vagy Anglia?) hogyan engedte ki a 2-300 éves mûkincset az országából?"
Stop! Azért itt van mit tisztázni. Egy régi koreai festményt és könyvet adott át vmelyik európai ország múzeuma a koreai kutatónõnek?
Fontos, hogy milyen körülmények között jutott anno az a bizonyos európai múzeum azokhoz a koreai mûtárgyakhoz. Lehet a két ország között külön megállapodás bizonyos mûtárgyak visszaszolgáltatásáról. Esetleg gesztust is gyakorolhat az ország. lásd a magyar Szent Korona visszaadása....

Könyv a repülõn....Mivel a könyvek alapanyaga szerves anyag, ezért valóban oda kell figyelni a könyvet érõ környezeti hatásra , és az általad említett gomba mellett rovarok is kárt tehetnek benne. De a nagy gyûjtemények, a komoly magángyûjtõk tisztában vannak a szakszerû tárolás feltételeivel. Ráadásul ott vannak a speciálisan képzett papírrestaurátorok, ha minden kötél szakad. Szóval ne riadozz, nem kapsz légúti nyavalyát, ha a kutatónõ melletted lapoz a 300 éves könyvbe. Remélem kesztyûben teszi, az állagmegóváshoz az is hozzátartozik. Bár nem hiszem, hogy egyetlen biztosítótársaság is vállalná ilyen feltételek mellett a biztosítást, hogy csak úgy kézben viszi a könyvet.

A festmény... gondolom, papíralapú, tehát a nedvesség éppúgy árt neki, mint a direkt napfény..... szóval nem a tûzõ nap a megoldás az állagóvásra....

Hmmm, látom a szép és hatásos képek ellenére se tudtad szabadságolni a kritikus éned!:))))))))))))))))))))))))))))))))))))

The priests

Megnéztem... Én mindig fülessel nézek filmet... egyszer csak azt vettem észre, hogy hangosan szavakat kezdek kimondani... Gyere vissza!!!!.... Fuss!!!!... Dobd már el!!!!!!
Azt hiszem, ott a lány ágyánál egyszerre nem ketten voltak, hanem hárman voltunk.......


KÉP: nincs, nem érdemes kivágni, ezt egyben kell látni...

Nagyon örülök, hogy nem a saját klónjaimból áll a világ. :) Hmm, örömödben osztozom!:)))))))))

"Azonban a Jumong kapcsán nem teljesen igaz, amikor azt írod, hogy az is csak MESE."
Már jó régen láttam a Jumongot, ennek ellenére nagyon megmaradt bennem az elsõ részek során keletkezett elsõ benyomásom, amikor Kumwa király a 3 fiút próbatétel elé állítja... erre írtam a legkisebb királyfi párhuzamot.
Egyébként én a rendezõi szándékra gondoltam. Mert mi is volt a cél? Hogy az államalapító királyról szóló mondákat, mítoszokat kicsit összefésüljék, valamiféle egységes fonalra felfûzzék úgy, hogy a hagyományt egy kicsit szinkronba tudják hozni a feltételezhetõ valósággal. Lásd Jumong mitikus szüleit! Szándékoltan olyan elemeket hangsúlyoztak, melyek a koreai összetartozás érzetét, öntudatot erõsíthetik, és igyekeztek minden olyan ábrázolást elkerülni, ami megosztó. Még emlékszem, hogy a vezetõ színészeket milyen lelkesen fogadták Észak-Koreában a sorozat kapcsán.
Nem véletlen, hogy a Jumong a Prince of the Legend címváltozaton is futott. Én erre gondoltam, amikor a Mese kifejezést használtam, ez nem zárja ki a történelmi alapokat.

További szép hajnal/éjt!:)))))))))))))))))))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:))))))))))

KÉP: Goblin

"A Faith óta kétségek közt fogadom a kritikáidat."
Hmm..... ??? Soha, senkitõl nem kértem/vártam feltétlen bólogatást, meggyõzõdés nélküli egyetértést. Én mindig a saját véleményem, benyomásom, érzetem írom le egy sorozat kapcsán. A Faith-hez talán azért is kötõdöm kicsit jobban, mert anno vállaltam a Vetítését, ami nekem hosszú hónapokon át napi sok-sok órám vette igénybe... és nem csak képet vagdalgattam... Akkoriban esténként olyan jó volt beszélgetni, alkalmanként vitatkozni róla... és bizony volt mirõl. Hogy a te ízlésednek esetleg túl "kevert" volt, nem eléggé csak "történelmi"... olyan jó kis narratív... hát.... Azt hiszem a King's Dream és Silla kapcsán errõl már kifejtettem a véleményem. A Faith nem azzal a céllal készült, hogy Gongmin király uralkodásának elsõ éveirõl történelmi hitelességgel számoljon be... Akkor ugyanis azt a címet adták volna neki, hogy Gongmin King... és nem azt, hogy Faith... Néha a történelem kapcsán egyetemes igazságokat is meg lehet fogalmazni, valami mélyebbet és átfogóbbat a puszta tényeknél... a Faith is ilyen....

2017-ben Szent László emlékévet is ünneplünk.... Mennyivel szegényebbek lennénk, ha csak a száraz adatoknál ragadnánk le....

"Ahogy olvastam a Goblin is kevert film (akárcsak a Faith) - kicsit misztikus indíttatásúnak tûnik a leírás alapján."
Nem "kevert" film, hanem egy Mese!!! Igen, a 900-as évek Korjójában kezdõdik, ez a felvezetés, aztán a mában folytatódik, mivel a fõszereplõje egy halhatatlan átokkal/áldással sújtott lény. Bár a múltból mindig több mozaikkockát ismerünk meg, de nem akar egy pillanatig se "történelmi" lenni. Õ egy végtelenül becsületes Mese, amit persze lehet divatosan fantasy-nak nevezni, de én jobb szeretem rá a jó öreg Mese elnevezést.... mert abban ott a ott az élettapasztalat, ott a próbatételen keresztül elnyert feloldás... és ott a bölcsesség, meg persze a csodás elemek, csodálatos lények. Ez utóbbiak miatt pedig nem kell szégyenkeznie, mivel ez mûfajából adódó sajátossága és nem fogyatéka!!!!!!!!!!!!! Aki nem szereti a mesét, szíve joga, nem kötelezõ megnézni!

"Most nézem a Jumongot újra - aminél tökéletesebb arányú sorozatot nehéz elképzelni (igaz ebben is van egy kis sámánizmus, de csak mértékkel), és beleköthetetlenül történelmi film, míg a mai koreai történelmi sorozatok valójában csak történelmi TÉMÁJÚ ilyen-olyanságok (romantikus vígjátékok vagy drámák, fikciós filmek stb)."
Bocs, de a Jumong is Mese!:)))))))))))) Mese a legkisebb királyfiról!:))))))))))))))) Nézd meg a King Geuchogo elsõ részét, aztán ott egy másik Jumongot fogsz látni, ami kevésbé a mondák/legendák világából való...

"Mondjuk megint ott vagyunk ahol a Handmaidennél, én A kis herceget sem tudom úgy olvasni, ahogy mások értelmezik - valahogy a kézzelfoghatóbb dolgok ragadnak meg." Nem kötelezõ a csukott óriáskígyót meglátni, de néha csak a nyilvánvalónál leragadni kár... csak és csökönyösen ragaszkodni lehet, így azonban túl sokat veszíthet az ember.... Az, ha vmi "kézzelfogható", még nem garancia arra, hogy az a valós és nem látszat!

"Tudom, hogy szeretsz a sorok mögé látni - ezért a biztonság kedvéért megnéztem a forgatókönyvírójának a munkáit..." ???????????????
Hmm, régen sértettek már meg így! Szeretem a játékot, az asszociációt, szeretem, ha vmi beindítja a gondolataim, ha arra késztet, hogy foglalkozzam vele. Én ilyen vagyok, de ugyanígy szeretem a tényeket és a logikát. Sajnálom, ha ettõl "megbízhatatlan" vagyok a szemedben filmajánlás terén, nekem ilyen az ízlésem és a gondolkodásmódom, amiért viszont nem kérek elnézést!

Sosem azért írok sorozatokról, hogy azokat másokra rátukmáljam, csak megosztom a nézés kapcsán támadt gondolataim, mindenkinek szíve joga... senki hátához nem szorítok uzit....

KÉP: Goblin- pitypang... a szél v. lehelet is tovarepítheti... mégis milyen fontos....

Az eddig látott sorozataiban a visszafogott játéka fogott meg, és a körülötte derengõ egy kicsit sötét fura árnyék... kíváncsi vagyok, hogy itt vajon milyen lesz a karaktere...

Ide teszem a lapját, így talán nektek is beugrik, hogy hol, mit játszott... Jé, a Sajt a csapdában sorozatból mozifilmet is fognak csinálni!!!! Hoppá... ott vajon mi lesz a vége?
Na, az biztosan megnézem, akár bármilyen felirat nélkül is!
http://asianwiki.com/Park_Hae-Jin

KÉP: A Man to Man-bõl az elsõ képei

KÉP: a másik Magyarországi helyszín.... börtön

Hmm.....!:)))))))))))))))))))))))))))))))))

KÉP: Az egyik magyarországi forgatási helyszín... egyetem

Míg a Goblin utolsó részeire vártam, addig elhatároztam, hogy a fõszereplõnõ Kim Eun-Go egy régebbi (nekem másik nagy kedvenc) sorozatát újranézem, a Sajt a csapdában-t. Hát Kutyabunda és a tokkebi menyasszonya teljesen más kinézet, bevallom, elõször rá se jöttem, hogy ugyanaz a színésznõ.....és persze újra meg kellett állapítanom, hogy a partnerét játszó "sötét" jófiút (Park Hae-Jin) bizony szívesen látnám újabb sorozatban.

Illiona a nagy mágus az új sorozatok terén, engem nem igazán szokott izgatni, most viszont Park Hae-Jin miatt nagyon bízom abban, hogy vmelyik fordító felvállalja majd az új sorozatát, amiben testõrt alakít.

a 2017-es sorozata: Man to Man
Ismertetõ:http://asianwiki.com/Man_to_Man

Az érdekessége még pluszban, hogy Magyarországon is forgattak...

KÉP: a Film plakátja

Amirõl igazán írni szerettem volna, hogy befejezõdött a Goblin. Köszönet vajandinak a sorozat fordításáért. Rendkívül gyorsan és gondosan készítette a fordítást.

Egy rendkívül szórakoztató, bölcs Mese az igazán fontos dolgokról... az Élet értelmérõl, mi is a Halál, bûnrõl, bûnhõdésrõl és megbocsátásról. Azt hiszem, ez számomra egy többször nézõs sorozat lesz. Egyszerûen imádtam. Nem is tudom, hogy mikor láttam ilyen jól felépülõ sorozatot... és a vége... gyönyörûen lezárt, olyan megrendítõen tiszta... és a könnyeken át mosolyogtató....


KÉP: Goblin - a feledhetetlen kettõs!:)))))))))))))))

... a lemaradt kép!:))))))))))))

Elnézést, nem kívánok senkit gyõzködni, neveltetés, ízlés, gondolkodásmód mindenkinek egyéni. De azért néhány dolgot nem árt tisztázni.

1.
Vannak FELNÕTT filmek, amiket felnõttek számára készítenek, hogy két órában szórakoztassanak, netán gondolatot ébresszenek. A felnõttekrõl feltételezik, hogy bizonyos fogalmakkal tisztában vannak, lehetnek ugyan elõítéleteik, de talán képesek azokon túllépni, ha hajlandók nem csak nézni, de látni is, nem csak kiakadni, hanem elgondolkodni azon, miért is került bele vmi a filmbe és miért úgy, ahogy. Néha épp azért feszegetnek határokat, hogy a felrázzanak bennünket, keressünk másik nézõpontot, legyünk empatikusabbak, ne utasítsunk el rögtön mindent zsigerbõl, hanem próbáljunk a felszín alá nézni.
Sajnos van, hogy öncélúan, sikerhajhászás céljából a filmekbe kerülnek olcsó megoldások, én most nem ezekrõl beszélek.


2.
"Elszáradt virág"- Ha ez A Frozen Flower akarna lenni, akkor az a filmcím Egy fagyott virág. Nagyon nem mindegy. A virág a címben a szerelem, a filmbõl megismerjük azt a szokást, hogy a kedvesnek virágsüteménnyel vallottak szerelmet. A száradás egy természetes folyamat, melynek során színét, illatát, állagát veszíti a növény fokozatosan, az "elszáradt" szerelem egy kapcsolat elsorvadása, amiben lassan kihûlnek az érzelmek, eltûnik a különleges varázs. Ha láttad és megértetted a filmet, akkor tudod, hogy miért "fagyott" és nem száradt!!!
Én nem "erotikus jeleneteket" láttam a filmben, hanem két nagyon eltérõ szerelemet, amiknek ereje végül is szétzúzza a "józan" politikai döntést, rombolást, halált hozva.
Ezeknek a szerelmeknek egyik természetes összetevõje az elementáris szenvedély, egyik és nem kizárólagos! Ha kimaradna az ábrázolásuk, akkor a szereplõk késõbbi tetteit sem érthetnéd meg igazán, miért lesz olyan végletes és végzetes. Nem értenéd a hûség és árulás bonyolult összetettségét, személyes és politikai megfontolás egymásra hatását.

3.
Nem tudom, A szobalány kapcsán hogy jött elõ a "pornográf film"? A szobalány c. filmben minden szereplõ igyekszik a másikat megtéveszteni, átverni. Szinte minden kiejtett szó hazugság. A Gróf külön gyakoroltatja a Szobalánnyal, hogyan kell dadogva, elkerekedõ szemmel megjátszani az "õszinte" elképedést. A filmben egyetlen dolog mentes ettõl, a két lány "testbeszéde", ahogy szinte be nem tudnak telni a másik testének becézésével, érintésével. Igen, a testükkel beszélgetnek, az ujjukkal, az ajkukkal.... és itt nincs hamisság, csak elragadtatottság, kirobbanó öröm és gyönyör. Így kerülnek nem csak fizikailag, de másként is közel egymáshoz, így születik meg közöttük a bizalom. Csak így tudnak a szavak hazugságaiból kikeveredni.

Ez csak a személyes véleményem, nagyon örülök minden más nézõpontnak, véleménynek. Hiszen az ilyen jellegû beszélgetések adnak új inspirációt, új utakat a gondolatnak.

Mondjuk számomra A szobalány egy érdekes film volt, de A Frozen Flower az egyik régi nagy kedvencem.

KÉP: - felirat - A Frozen Flower - a Királynõ saját készítésû virágos rizssüteménnyel kínálja a Kapitányt

Szia, sziasztok!

Megnéztem, és tervben van a Szobalány, meg még néhány. Általában nem szeretem az ilyen filmeket, de ez jó volt.

Viszont az Ördögûzés Emily Rose üdvéért, ami megtörtént tényeken alapul, eléggé ijesztõ, nemcsak a képei miatt.

Jobb híján csak kötök, kötök, kötök. Ha elfogy hímzek, hímzek, hímzek.

Sillát is megismételtem, és jobbára csak szinkronost "nézek", hogy közben mást is csinálhassak.
Így akadtam bele ebbe a filmbe is. Florence - A tökéletlen hang (Florence Foster Jenkins)
Florence Foster Jenkins (Mery Streep), a gazdag és nagylelkû New York-i örökösnõ kislánykora óta arról ábrándozik, hogy híres énekesnõ lesz belõle. Imádja az operát, õszintén lelkesedik a zenéért, és nagyon elszánt. Még egy olyan aprócska dolog sem tántoríthatja el céljától, mint hogy fülsiketítõen hamisan nyivákol, képtelen tisztán kiénekelni a hangokat, nem tudja pontosan tartani a ritmust, és eszméletlenül rossz a kiejtése, ami egy olasz áriánál nem elhanyagolható szempont.
Férje és menedzsere, az arisztokratikus fellépésû angol színész, St. Clair Bayfield (Hugh Grant) zártkörû koncerteket szervez, hogy imádott felesége csilloghasson a színpadon. A zeneimádó asszony pedig annyira felbátorodik a kezdeti sikereken, hogy egyszer csak bejelenti, nyilvános koncertet ad, méghozzá nem is akárhol: a híres-nevezetes Carnegie Hallban. A New York-i közönség annyira várja Florence különleges fellépését, hogy pillanatok alatt elkapkodják a jegyeket. Bayfieldnek és Florence rémült zongorakísérõjének, Cosmé Mc Moonnak (Simon Helberg) minden rafinériájára szüksége lesz, hogy felkészítse a lelkes mûvésznõt: az elõadásnak talán nem lesz olyan kirobbanó fogadtatása, mint ahogy azt az eleven énekesnõ elképzeli. De Florence hisz abban, amit csinál, és semmilyen akadály nem állhat boldogsága útjába.

Rendezõ: Stephen Frears

Szereplõk:
Meryl Streep
Hugh Grant
Simon Helberg
Rebecca Ferguson
Nina Arianda

http://playliszt.reblog.hu/a-muzsika-fekszik-az-akarat-gyozott

Egy kicsit mindünknek "lóg a levegõben"..... És ez talán rendezõi szándék.....

A helyszín és a szereplõk nem a szokvány jellemzõk, nem a társadalom meghatározó rétegeibõl kerülnek ki, hanem a töredék szélsõségbõl. És akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért? Miért épp õket választja, miért ilyen szokatlan miliõben helyezi el õket?
A legegyszerûbb, hogy hatásvadász. Fordulatokban gazdag történet egy kis erotikával fûszerezve, némi feszegetése a határoknak... és megvan a siker titka.
Nekem két dolog jutott az eszembe, két mondás, ami így szerepel a magyar nyelvben:
1. "vihar elõtti csend"
2."érzi a vesztét"

1.
1930. Ázsia... tényleg a "vihar elõtti csend". Nemsokára a film felvezetõ képsorában masírozó japán katonák majd Mandzsúriába masíroznak. Még nem tört ki a vihar, de ez a béke feszültségeket rejt a mélyben. Mire is használjuk a "vihar elõtti csend" fogalmát, épp az abnormális, feszültségekkel terhes idõszak jellemzésére, mely csak látszólag békés.
De bárhová nézel, az egész világ felbolydult a gazdasági világválság a társadalmakban is pusztító hatást fejtett ki, Hitler, Mussolini a hatalom kapujában, olyan gondolatok, eszmék jelennek meg, melyeknek nevében majd emberek millióit lehet megsemmisíteni....

2.
Az "érzi a vesztét" szintén egy túlpörgött, a normális mértéket minden téren átlépõ magatartásra mondjuk, aminek persze késõbb következménye lesz...

Mindkettõben ott a rejtett feszültség, ami késõbb robbanáshoz vezet, túlfûtöttség és abnormalitás.
Említetted a dekadenciát, én hozzátenném a hedonizmust.

És bár sokféle szándék, érzelem megjelenik, azért ott az egész mozgatórugója, a Pénz, az Úrnõ öröksége, amire így vagy úgy, de mindenkinek a foga fáj... Fordítsd át ezt gyarmatra, földterületre, térség feletti uralomra.... Mit kapsz?

Egyébként a film azon a téren, ahol te kétkedsz, ott is igyekszik valóságos elemekkel operálni....

KÉP: A szobalány - polippal szeretkezõ nõ, a Gróf másolja az eredetit

Ugyanez az ábrázolás eredetiben:
http://www.huffingtonpost.com/2013/10/01/shunga-exhibit_n_4018457.html

A film elsõ filmkockái... a masírozó japán katonák... és kb. ennyivel le is tudja a rendezõ a "valóságot", mármint a "történelmit". A filmbõl hiányzik a politika emberi kapcsolatokba való közvetlen hatása, a nacionalizmus nem kap benne teret, inkább a nyugat mindent kicsit elfedõ globalizációja (viselet, lakáskultúra, étkezés), ami mögül csak alkalmanként bukkan elõ némi koreai v. japán elem, hogy egyedi színt, egy kis egzotikumot vigyen bele. A kor maga roppant szövevényes a diplomácia szintjén, ki kivel szövetkezik, ki ellenében, és ebben is ott a megtévesztés, a kijátszás.
http://interjapanmagazin.com/pergel-antal-a-tavol-keleti-helyzet-az-1930-as-evek-elejen/

Ehhez képest a filmben borzasztóan szûk az a kör a helyszín és szereplõ tekintetében, amit bemutat, leviszi a problémát az egyének szintjére. A külvilág valósága kirekesztve, marad a a helyszín (vidéki birtok) és az ott élõk, oda becsatlakozók egymás között lejátszott mini ütközetei. Ezek pedig briliánsak, néha egy-egy odavetett szó, pillantás.
Pl. a japán kislány (unokahúg) és a koreai házvezetõnõ külön játszmája, ahogy az egyik igyekszik megfélemlíteni a másikat, s ahogy a másik erre visszavág. Mint minden film, ez is arra kér, hogy fogadd el a fikciót valóságként, a szereplõket létezõként.

Sajnos, ha kizökkensz ebbõl, akkor már vége a varázslatnak, akkor már kívülre kerültél, talán még maradt benned némi kíváncsiság a történet zárására, de belsõ kötõdés nélkül. Ilyenkor szokott a szemünk kiélesedni az apró hibákra, következetlenségekre....

A zökkenõid
tolvajbanda
Azt hiszem, hogy nem a Twist Oliver és a kor Angliájának sajátja csak és kizárólag az árva gyerekekbõl tolvajbandát nevelõ orgazda, irodalmi magasságba ugyan ott emelkedik, de a nagyváros, mint olyan bárhol kitermeli a maga utcagyerekeit.

"voyeur" viselkedésmódban élvezetet találó személyek
Minden korban és országban lesznek különcök, hogy ez a különcség mit takar, az életükben meghatározó vagy csak egy rövid kis epizód, az változó. Nem feltétlenül lázadás, de mindenképp a bevett társadalmi normától eltérõ önazonossági meghatározás, felül és kívül való elhelyezkedés, amit inspirálhat egy magasabb szellemiség, de ugyanúgy a divat v. egyfajta életérzés. A felolvasáson jelen lévõ "urak" jó egy tucatot ha kitesznek. Nem tömeg, csak ebben a szûk térben tûnnek soknak. Egy biztos, kõgazdagok, tehát mindent megengedhetnek maguknak, ami pénzen megvehetõ. Annyi és olyan szeretõt tarthatnak ki, amennyit csak pénztárcájuk bír, valóban kiélhetik vágyaikat, nem kell elfojtaniuk.
Akkor mit keresnek itt?
- a Társaságot, egy különleges közösséghez való tartozást, lám, õk vmi elit, egy olyan válogatott köt, amihez nem tartozhat bárki, csak a kiváltságosok
- a fantáziát... a az övéké a hétköznapoké, ez vmi más, olyan vágyak és azok beteljesedései, ami nekik eszükbe sem jutna
- különleges élmény... a test közremûködése nélkül, pusztán az érzékszerveken keresztül jut a szexuális élményhez

Már letöltöttem a filmet, de valahogy még nem akaródzik a lelkemnek megnézni...
Viszont szívesen olvasok minden kritikát és a Ti véleményeteket, eszmecseréiteket.
Tkp. egyre inkább kíváncsi vagyok erre a filmre, fõleg a különbözõ értelmezések miatt, amiket itt is olvastam.
Na, majd ha megnézem, akkor arról írni fogok... :)

De most balra el,
jó éjt, szép álmokat!
:)))

Szép estét!
A plakát helye? Csak futó gondolat volt - de Te kezdted! :)))))))) Én már annak is örülök, hogy gondoltál rám. :)))
És azt hiszem, hogy most akkor egyáltalán nem szeretnék Szöulban sétálgatni (nem mintha ez a veszély fenyegetne), mert ha tényleg ennyire sanszos, hogy minden utcasarkon SSH nézne rám a plakátokról, akkor semmi mást nem tudnék észrevenni, élvezni, magamba szippantani... :)))))

AUTUMN in my HEART: végignézve. De azt hiszem, ez számomra olyan sorozat, mint a Dr.Jin is, vagyis nem szeretném még egyszer végignézni.
[A Dr.Jin az idõutazástól, annak indokától, hogy csak kevesek képesek rá, de pl. Jin doktor igen, hogy ezzel megmentse a szerelmét, miközben azt sem tudja, hol van és miért... (a történelmi háttér, a politikai katyvasz, a történelem megváltoztatása, illetve ennek kiküszöbölésére irányuló cselekedetek még oké, de túl sok volt az "orvososdi", a mûtétek technikailag még csak-csak, az adott körülmények között, de valódi aszepszis-antiszepszis nélkül ezek túlélhetetlenek...)]
Az Õszbe is bele-belenéztem utólag egy kicsit, de nem érzem azt, hogy újra kellene néznem, mint az összes többi eddig látott SSH-sorozat esetében, amiket nem tudtam könnyen elengedni, kilépni belõlük.

Elõször is nekem fura volt a két (nem) testvér kapcsolata: a báty, aki 15-16 éves kora ellenére senki mást nem lát, csak a kishúgát, aki persze kedves, aranyos, mosolygós... de a köztük lévõ kapcsolat túl szoros volt sima testvérséghez képest; még akkor is, ha a szüleik ilyen nagy szeretetben, megértésben nevelték õket, meg még akkor is, ha nem voltak édestestvérek (amirõl ugye még nem tudtak). Valahogy már az elején kicsit természetellenes volt nekem ez a feltétlen rajongás egy testvérpár között.
Aztán amikor kiderült a kislányok cseréje, nem tudtam elképzelni, hogyan oldják meg a visszacserét, hiszen EunSuh-t nagyon szerettek, hogy hagyhatták a szegény édesanyjánál - de megoldották (tkp. a lányok döntése volt).
Eltelt 8 év, visszatértek Amerikából: JoonSuh keresi a húgát, miközben nõsülni készül (kötelességtudatból...), kiderül, hogy "anyuka" évekig betege volt EunSuh elhagyásának...
De kérdem én: miért kellett akkor 8 évig távol maradni (na persze, felejteni)? Miért nem jöttek elõbb? Vagy miért nem támogatták anyagilag EunSuh-t és az anyját, hogy ne kelljen nyomorogniuk és hogy EunSuh is tanulni tudjon, vigye valamire? Mert gazdagék felejteni akartak, a szegények meg túl büszkék voltak? De hát szerették a gyerekeiket, akkor a felnõttek hogy dönthettek ilyen ostobán?
JoonSuh és EunSuh találkozása: elõtörnek a gyerekkori emlékek, de idõközben gyönyörû fiatalok lettek - vajon mikor lett a testvéri (ha csak az volt?) szeretetbõl szerelem (ha az lett?). Vagy csak a hosszú évek távolléte miatt lángolt fel a kapcsolatuk? És ez most tényleg szerelem, a másik utáni testi-lelki vágyakozással, vagy csak a hiányérzet fokozta fel az érzelmeiket? Mindenki tiltja õket egymástól (talán a két anya kevésbé), hiszen "testvérek", miközben nem azok, és ez még közelebb sodorja õket egymáshoz.
Yumi, JoonSuh menyasszonya végtelenül idegesített: a "nem tudok élni nélküled, JoonSuh" jegyében öngyilkossággal próbálkozik, de legalábbis az alkotó jobb karját tönkreteszi, ezzel zsarolván és magához láncolván JoonSuh-t... Ez az a tipikus "bocs, hogy élek" tekintet és élhetetlenség, amitõl a falra tudnék mászni - és a másik JoonSuh önfeláldozása, hogy Yumit megmentse, õt választja, vele marad - mert ugyebár õ és EunSuh hiába szeretik egymást, ezzel mindenkinek (vagyis fõleg Yuminak és az EunSuh-t szeretõ TaeSokh-nak, + egypár embernek a családból, de õket most hagyjuk; Yumi hisztije elõtt JoonSuh velük is szembeszállt EunSuh-ért) fájdalmat okoznak... Na, ez az a fajta "önzetlenség", amitõl rosszul vagyok (SSH gyönyörû bánatos képe ide vagy oda!)...
Most nem mindegy, melyik két ember boldogtalan?! De, matematikailag persze mindegy. Csak az egyik gyenge, gyámoltalan, akit meg kell védeni (Yumi), ezért az erõsek feláldozzák magukat - és így legalább mindannyian boldogtalanok... Hurrá!
Han TaeSokh-ot nagyon bírtam: a gazdag macsó, aki elõször szerelmes, ráadásul egy szegény lányba, megküzd érte, majd inkább lemond róla, csak EunSuh élhessen.
Yumi végtelenül idegesítõ volt, de végül elengedte JoonSuh-t a halálosan beteg szerelméhez. (Pííí, de nagyvonalú! Ha a halál komolyan fenyeget, akkor már nem játszunk vele?!)
EunSuh és JoonSuh "szerelme"? Még mindig nem tudom igazán eldönteni, hogy akkor ez most szerelem volt-e, hiszen nem volt benne semmi testiség (egyetlen "koreai csók", vagyis szájra adott puszi nem az), semmi kémia... Talán ha újra megnézném, így hogy már ismerem a történetet, figyelném az apró jeleket - de valahogy nem vágyom rá...

Az "Endless Love"-Évszakok szériának ez volt az elsõ sorozata 2000-ben (és SSH elsõ sorozat-fõszerepe), és még jó, hogy ez csak 16 részes volt; a Winter Sonata (2002) és a Spring Waltz (2006) nekem kimaradt (ki is fog) - ezek is a gyerekkori szerelem, elszakítás, felnõttkori újratalálkozásról szólnak; ezzel szemben a Summer Scent-ben (2003) a szerelmesek már felnõttként találkoznak elõször: egy nehezen felejthetõ és egy éppen aktuálisan tartó elsõ szerelem utáni második, sorsszerû szerelemként küzdenek meg egymásért.
https://en.wikipedia.org/wiki/Endless_Love_(2000_TV_series)
Az Õszben SSH nagyon sokat szenvedett, már-már "töketlenkedett", a boldogság minden reménye nélkül; számomra érthetetlen módon mindenki a szerelmesek ellen volt... A Nyárban legalább küzdöttek egymásért HyeWon-nal, ott voltak támogatóik is, a sok-sok félreértés, kavarás ellenére...

"a Saimdang, ami szuper, felemelõ és pozitív kicsengésû lesz! (gondolom én)" - hát én sajnos nem vagyok ilyen bizakodó az eddig olvasottak alapján, de tudom, hogy te nem szeretsz elõre tudni dolgokat. Abban viszont bízom, hogy izgalmas, fordulatos történet lesz, sõt az idõsíkokban mászkálás miatt logikus magyarázatot is várok..., és remélem mindannyian élvezni fogjuk, SSH-tól függetlenül... (na mondjuk én nem fogom tudni függetleníteni magamat SSH-tól, de ez már az én bajom... :))))))))))

További szép estét!

Kép: Goblin......

KÉP: Goblin.... hogy egy szép vers rádöbbentsen, még mindig tudnak ránk hatni a szavak... a megtalált szavak segítenek tisztábban látni....

KÉP: Goblin... hogy megtanuljuk a mosolyt értékelni egy esõs napon...

Bevallom, hatalmas öngólt rúgtam a Goblinnal.... Sajna utolért a heti egy rész átka, ráadásul a 13. rész után a fennmaradó 3 rész történése igazi talány számomra x sorozat megnézésnek tapasztalata után is. Mese, amiben szerepel különleges lény, reinkarnáció, áldás/átok, de mindez úgy, ahogy még nem láttuk eddig. Nincs klisé, se megszokott fordulatok. Csak remekül kitalált karakterek, jól felépített forgatókönyv... és minden szereplõ elõtt kalapemelés. Az eredeti humorától már írtam, természetesen a nevetést váltja a másik érzelmi véglet, jin jang az emóciók, hangulatok terén. És aztán ott az átok/áldás, aminek igazi Teremtõi szándékát is meg kellene fejteni. Az apró csodatételek, egy szendvics, egy fehér lepke... és egy zöldséges anyó/vörös ruhás bombázó rejtélye is megfejtésre vár....


Ez végre egy igazi mese, nem cukormázas ábrándocska.... Ez a Mese, ami csodás elemeket tartalmaz, hogy a próbatételeken keresztül jobbá, nemesebbé, bölcsebbé tegye nem csak a mese szereplõit, hanem azt is, aki olvassa, nézi.... hogy a segítségével, a benne rejlõ erkölcsi többlettel mi is legyõzzük a hétköznapok problémáit, hogy erõt merítsünk belõle.....

KÉP: Goblin...... amikor magunk alatt vagyunk....

"Késõbb is rengeteg dolog felmerült bennem, hogy ez egészen biztosan nem jellemzõ sem a koreaiakra, sem a japánokra"

Nem lep meg, hogy egy wales-i írónõ regényének adaptációján alapszik. Szerintem ez totál indifferens. Ez alapjáraton nem annyira "történelmi" filmnek van szánva, mint inkább az örök emberirõl akar szólni, és ezért nem igazán se "japán", se "koreai". A hazugság, a mások átverése, megtévesztése, a szerepjáték, a megfélemlítés, a zsarolás, a fizikai és lelki terror, az élvhajhászatnak az a foka, amikor már csak vmi egészen extrém tud csak hatni... és ragozhatnánk hosszasan.... ez nem egy nép, nem egy kor sajátossága. De tény, hogy egy bizonyos helyen és idõben a társadalom által vallott értékek devalvációjával az egyéni erkölcsök is jobban ki vannak téve a lepusztulásnak. Ennek érzékeltetéséhez a 1930-as évek Koreája alkalmas. A zavarosban halászni itt jól lehet... és igen, azok tudnak érvényesülni, akik gátlástalanok. Errõl már írtunk Illionával.

De nézzük meg miért jó ez a korszak a film szempontjából.
Külön játék, hogy a szereplõk sem azok, akik... csupa kuszaság, akár a náció, akár a kapcsolatok tekintetében....

A "nagybácsi" koreai, aki tolmácsként dolgozott a japánoknak, japán nõt vett feleségül, felvette annak nevét, de akivel esténként ágyba bújt, az a koreai felesége, aki a kastélyában a házvezetõnõ...
Végigzongorázhatnánk ezt a többi szereplõnél is, de aki látta, annak ez nem szükséges, aki nem látta, azt pedig csak megfosztanánk az "aha" élménytõl és a feszültségtõl.


"Egyedül az alaphangulat és az operatõri munka tetszett, azonban a többi kiverte a biztosítékomat."
Pontosan mi és mivel verte ki nálad a biztosítékot? Hiteltelennek, túlzásnak v. megbotránkoztatónak érezted? Netán felesleges hatásvadászatnak? Kíváncsivá tettél. Nagyon pontosan szoktál fogalmazni, jó lenne, ha nem általánosságban, hanem konkrétan kitérnél erre.

Hol kezdtél el "belepörgetni"? Honnantól nem akartál már "együttmûködni" a történettel... és csak kiszállni, hogy gyorsan eljuss a végére? Szerinted miért nem hatott rád, mi zavart meg abban, hogy átad magad a film hangulatának, sodrásának?

Köszönöm, mindig tanulságos egy eltérõ vélemény....

Örülök, hogy a "civileknek" is tetszett. Igen, kell emészteni... és azt hiszem az emésztést a róla való értelmes beszélgetés segíti elõ.... A kire mi és mivel hatott, mit vont le magának belõle.... Nagyon szeretem a különbözõ nézõpontok ütközését, egy beszélgetés során a közös nevezõ, netán egy új, harmadik út felfedezését. Sokszor hiányolja az ember ezt itt mostanság. Egy biztos, a Vetítések idején ez legalább megvolt. Most mindenki kicsit magába húzódott...

További szép hajnal/éjt!:))))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:))))))))))))))))))))


KÉP: Goblin

Aranyos kis sorozat, az elején még nekem is tetszett, aztán ahogy haladt elõre a történet egyre nõtt bennem egy hiányérzet. Nehéz megfogalmazni, hogy mi is.... talán a koreai sorozatok "többlete"... amitõl több lett volna rózsaszín hercegnõs lányregénynél....

Nálam kimaradt a gyerekkorból a hercegnõs álmodozás, már akkor sem volt a stílusom, azóta sem... A történelmi sorozatok után pedig vhogy az uralkodó és szerepe még az ilyen habkönnyûnek szánt vígjátékban is számomra súllyal bír, egyszerûen képtelen vagyok kibújni a bõrömbõl...

Egyébként most az Autumn in My Heart-ot nézem - gondoltam, a Saimdang elõtt gyorsan letudom.
Tegnap éjjel sikerült is eljutnom a 10. részig (csak úgy néztem egymás után a részeket, egybõl 8-at) - így valószínûleg nem lesz gond a befejezéssel.
Ó, hogy ezen a sorozaton mennyit lehet bõgni... :))))))
Megyek is, még nézem egy kicsit.

További szép estét és kellemes álmokat!
:)

A kép nem ment át, de azért legyen legalább egy... :))))

MY PRINCESS
Valószínûleg rossz pillanatodban láttad ezt a sorozatot (bár 16 órácska nem tudom, mennyiben értelmezhetõ pillanatnak) vagy már túl sok filmet, sorozatot láttál, amihez hasonlíthatod (engem ez a veszély egyelõre - sajnos - nem fenyeget).
Szerintem ez a sorozat nem feltétlenül több, mint habkönnyû, rózsaszín romkom - és nem kell benne mondjuk pl. politikai állásfoglalást keresni a monarchia mibenlétérõl... :)
"Hölgyeim, ki nem akart gyerekkorában hercegnõ lenni? Palotában lakni, szolgák hadával együtt és minden földi jóban dúskálni? De sajnos a mai napig egyikünkrõl sem derült, ki, hogy egy rég elfeledett királyság lányai vagyunk. Ez nem Mia Thermopolis Renaldi* története , de egy kicsit hasonlít. (*CABOT, Meg: A neveletlen hercegnõ naplója)
...Lee Seol egy fõiskolás lány, aki nem dúskál a pénzben. Hercegnõnek öltözve fényképezkedik a turistákkal, anyja vidéki panziójában dolgozik, és bele van esve a tanárába. Más szóval tök átlagos, nincs benne semmi különleges. Csakhogy õ tényleg egy hercegnõ, még ha nem is tud róla..." http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?drama.12880

Történelmi hagyomány: nos, Korea meglehetõsen hosszú múltja, illetve a mai modern kor vívmányai mellett a kulturális, építészeti örökség együttélése, ápolása a mindennapok része; Szöulban a modern felhõkarcolók árnyékában ott vannak a királyi paloták (pontosabban azoknak a japán gyarmatosítás rombolása után újjáépített emlékei), hozzájuk kapcsolódóan õrségváltások, táncbemutatók, bábos-maszkos elõadások, "mindig történik valami"* - ilyen értelemben véve szerintem a nemzeti öntudathoz sokaknál hozzátartozik a királyság emléke. Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg (*OzoneUtazás - Dél-Korea): https://www.youtube.com/watch?v=6WAilW7DF4c
DE! ebben a sorozatban ez csak háttér, a mese alapja, az "álruhás" hercegnõ átváltozásának története. (Na mondjuk nekem a Neveletlen hercegnõ sztorija is bejött anno...)

A monarchia visszaállítása, mint alapprobléma? Végülis "mellékesen" bemutatják a támogatók és ellenzõk érveit, a népszavazást - aztán annak eredményét már nem erõltetik ránk, de azért az utolsó részbõl az jött le nekem, hogy a hercegnõ hercegnõ maradt, valamiféle reprezentatív szerepben (az államforma változatlansága mellett)...:)))
Az, hogy az utolsó király eldugta a feleségét a fiával, és ez nem tudódott ki, talán éppen a japán gyarmatosításnak köszönhetõ (és bár még nem láttam "Az utolsó hercegnõ" c. filmet/drámát, de már tervbe vettem - az valószínûleg több történelmi tényt tartalmaz, mint ez a sorozat).
A párhuzamodat II. Erzsébettel és a Buckingham Palotával némileg túlzásnak érzem. A Brit Birodalom https://hu.wikipedia.org/wiki/Brit_Birodalom és annak feje szerintem semmilyen szinten nem vethetõ össze Koreával, bár utóbbinak is tisztes múltja van, de inkább elszenvedõje volt a Kína és Japán felõl érkezõ hódításoknak.

Mishil emlegetése nyilván nem véletlen: a Silla 2009. decemberéig tartott, a My Princess pedig 2011. januárjában indult, tehát idõben azért közel voltak; Mishil pedig épp azért lehetett példakép, mert a hercegnõ csak szeretett volna olyan kemény lenni a sok támadás miatt, de persze ez állt a legtávolabb tõle...
És különben is, egy modernkori hercegnõ már közösségi oldalakon nyüzsög és éjjel-nappal történelmi doramákat néz... :))))
A próbálkozásai? Hát istenem, eléggé naiv és befolyásolható, és hát a rosszakarói - élükön az igazgatónõvel, a nõvérével és a miniszterelnökkel - miért ne akarnák átvágni a saját hasznukra. Még jó, hogy ott van neki a két hõs lovag, egy gyönyörûségeSSH diplomata és egy történészprofesszor személyében. Meg a fiatal udvarhölgy, meg a fiatal konyhásfiú(?), meg persze az anyuka...

Én imádtam ennek a sorozatnak minden kockáját, a könnyed humorát, a szócsatákat, és nem csak SSH miatt (azt hiszem). Mindjárt az 1. részben 3x szívatja meg Lee Seol a diplomatát, a leglehetetlenebbül idétlen szituációkban, gátlástalanul és mégis naivan. Na jól vissza is kapja a 2. részben, amikor meg Park HaeYoung szívatja meg az imádott professzora elõtt - aztán már egálban vannak, és Lee Seol elõadja a maga bölcsességét arról, hogy "míg a férfiakat a védelmezés ösztöne hajtja egy nõ felé, addig a nõk érdeklõdését a féltékenység szítja". És valóban, a jégcsap igazgatónõ is gondolkodóba esik, meg a rendíthetetlenül, unalmasan hûséges diplomata is megzavarodik... Pláne, mikor a 2. rész végére a mindig mosolygós Lee Seol keservesen sírva fakad, amifajta érzelmi hullámvasutat aztán végképp nem szokhatott meg szegény paSSHi a rideg igazgatónõtõl.
Mindenesetre akinek eddig mutattam ezt a sorozatot, azoknak tetszett, bár nyilván a saját ízlésem szerint lelkesedek/lelkesítek, de mûködik. Egyik kolléganõm szerint olyan vagyok, mint egy hittérítõ... :)))))
Ja, és ezt a sorozatot az Obsessed, a Third Way of Love, a Ghost és az East of Eden után néztem (ebben a sorrendben), így éppen rámfért egy kiSSH hepiend... :))))))))

Na, kíváncsi leszek, ha majd egyszer megnézed az Obsessed-et, milyen véleménnyel leszel róla.
És hidd el, egyáltalán nem vagyok elfogult... csak megszállott... :)))))))

Szép estét!

Egy kicsit azért elgondolkoztam, hogy hova tegyem majdan a plakátot, és hát azt hiszem, az öltözõszekrényemben lesz a legjobb helyen.
(A férjem és a két kisfiam mellé mégsem hozhatok haza még egy paSSHit... :)))))
Meg talán úgy majd hamarabb beérek munkába, mert bár mindig marháááára sietek, de valahogy általában csak nem sikerül a bravúr.
De majd a plakát bevonz! :))))
(Bár gondolom, nem ilyen lesz... :)))))

My PRINCESS

S ha valakinek ennyi rózsaszín cukormáz nem feküdte meg a gyomrát, akkor annak jöjjön egy kis alvást segítõ édes tejecske... egyenesen a hercegnõi kezecskékbõl.....

KÉP: tejecske, de édeSSH!:))))))))))))))))))))

MY PRINCESS

KÉP. - felirat - ajaj, a Mr Szempilláról illene leszoknom, elnézéSSHt!:))))))))))))))))))))))))))

MY PRINCESS

Ezt csak Illiona kedvéért vágtam ki!?)))))))))

KÉP: - feilrat - a hercegnõi tanmenet, ahogy õ elképzeli... a zene és tánc oktatót azt hiszem te is szívesen felkérnéd!:))))))))))))))))

MY PRINCESS

Van ugyan egy népszavazás attól, hogy a lány elfogadja-e hercegnõjének, de aztán semmi jogi aktus nem követi ezt. Nem látjuk, hogy a parlament törvényben rendezné az uralkodócsalád és az állam viszonyát, avagy az államformáét. Mi van? Maradt a köztársaság, amiben van egy szem hercegnõ, mint aki az egykori királyi családot képviseli az országban... lebeg , mint Mohamed koporsója? Vagy netán alkotmányos monarchia lettek? Sehol semmi a hercegnõ jogkörérõl, kötelezettségeitõl, csak van az alapítvány és annak igazgatósági tagjai... meg egy édes bábucska, akit hercegnõnek titulálnak.... Hmmm, ahhoz képest, hogy mekkora vagyon felett rendelkeznek, elég dilettáns az egész társaság... Lesz valamikor koronázás is, vagy csak örökös hercegnõ marad... netán örökös pártában, avagy férjhez mehet... szabad a vásár, vagy van megkötés a férjválasztás terén? Mi lesz férjuram címe, jogköre?

KÉP: - felirat - ha segítenél jó ötlettel nekik, hát csak írj!:)))))))))))))))))))))

MY PRINCESS

A kedves, ám tök jelentéktelen leszármazott apuci halála után megkapjuk kislányát hercegnõnek. Azért az fájdalmas, hogy a koreai történelembõl az elsõ tesztje 0 pontos, persze Mr. Szempilla igyekszik kicsit kikupálni, de valljuk meg, a libuska libuska marad, bár a vége felé némi elõrelépést tapasztalunk.... A szentem olvasni kezdi nagy sokára a könyveket, még árvákat is hív a palotába, kajagümön játsziik, fõzöcskézik, hogy így reklámozza a koreai hagyományokat... és a nagyvonalúság netovábbjaként a népet is beengedik a palotába... sõt a hercig hercegnõ papírmasé alakjával fényképeszkedhetnek.... brrr úgy elképzeltem mindezt II. Erzsébettel a Buckingham palotában...., de valahogy nem igazán ment....

KÉP: - felirat - hercegnõnk a sorozatokból próbálja ellesni, mit és hogyan kéne csinálni... a példakép nem rossz, de sajnos hiányzik belõle Mishil elkötelezettsége...
a besározták apucit, én majd tisztára mosom az emlékét nem éppen a közért való elhivatottság

Míg vártam a most futó sorozataim újabb részeire. gondoltam, hagyom megfertõzni magam micikétõl... így megnéztem a My Princess-t...

SSHok jót nem igazán tudok róla mondani... A sokadik olyan sorozat volt, ami így vagy úgy, de a királyi családot a mában próbálja meg elhelyezni, mintha egy alkotmányos monarchia lehetõségével játszana el.... Mit mondjak, tudom, hogy vígjáték, tudom, hogy nem szabadna komolyan venni, csak illene elájulnom a Tündibündi hercegnõtõl és Mr. Szempillától. De be kell vallanom, hogy az eddig e témában forgatottak közül ez volt a leggyengébb. Nem tehetek róla, de rettenetesen bosszantott ez a fokú bárgyúság.
My Princess
Jó, belementem a mese kedvéért, hogy az utolsó uralkodó képes volt terhes feleségét úgy elküldeni az udvarból, hogy azt senki se szimatolta ki, istenem, ezúttal az eunuchok és az udvarhölgyek között senki nem volt megvesztegethetõ, a kémek pedig nem álltak a helyzet magaslatán..... Ami az uralkodó titkos vagyonának sorsáról a történetben szerepel, az már jóval hihetõbb, mármint az, hogy a hûségesnek hitt megbízott hûtlenül kezeli, azaz lenyúlja. Még hihetõbb, hogy a fia mindent elkövet, hogy a bûnbánó "Nagypapa"/Elnök ne tudja visszajuttatni az uralkodó leszármazottjának...

De mire is szolgálna az idõközben hatalmassá duzzadt vagyon, amit a Királyi Alapítványon keresztül juttatnának vissza a néphez? A szent cél, hogy a visszaállított uralkodó családon keresztül a megszakadt történelmet kijavítsák, a hagyományokat ápolják. Ez még nem hangzana rosszul, de lássuk a megvalósítást- Elõször is épülne egy Királyi Palota. Mondjuk minek, ha már van, igaz, az mûemlék. Hmm, pedig hát igazán visszaigényelhetné a kis hercegnõnk a családi jussot... de jobb a békesség, épüljön neki egy vadiúj...


KÉP: az új Királyi Palota.... francia park elõtte, az épület vmi eklektikus borzadály, amitõl illene elájulnunk, de csendesen a kisördög azt duruzsolja, hogy mi a frász köze van a történelemhez, meg a hagyományokhoz az épületnek... hát a koreaihoz bizony semmi....

Így beleolvasva az ismertetõdbe, a fiú jobban járt, hogy elrabolták anno, legalább így lett egy normális gyermekkora, arról nem is beszélve, hogy értékesebb emberré vált.

Tudom, Koreában a "vérvonal" a minden, de nekem emberségesebb, ahogy Brecht fogalmaz A kaukázusi krétakörben: "„Hogy minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle,

A gyermek az anya-szívûeké, hogy fölnevelõdjön..."

Azt hiszem a legjobb szót találta meg rá, "anya-szívû". Nem ragozandó fogalom....


Sokan szerettük/szeretjük A váratlan utazást... Az anyai szeretet c. részben is az "anya-szívûek" mellett voksol az írónõ, így lehet a vénkisasszony Hetty néni az év édesanyja

Olyan jó sokadszor is újranézni!:)))))))))))))
https://www.youtube.com/watch?v=t4eRQHp_RDQ

További szép napot!:))))))) Sajna gaya gooooooooooooooooo.....

Egy kis kitartás, aztán jön a várt hétvége!:))) Addig is egy kis csipegetni való a Konyhában, kell az energia a mai pörgéshez....

Remélem, a hétvégén mások is úgy döntenek, hogy néznek egy kis mozit/sorozatot... Jó lenne, ha Illionán kívül mással is beszélgethetnék A szobalányról.......

Szép reggelt Mindenki!:))))) Péntekhez méltatlanul pocsék az idõ... így bizony elkél a Tatuin fíling... Igen, nekem két Nap kell!:)))))))))))))))


KÉP: Két Nap...by maggi

Bármennyi elismerést és díjat is söpört be a The Handmaiden/A szobalány, a Golden Globe-ra Dél-Korea egy másik filmmel nevezett, a The Age of Shadows c. filmmel.
Érdekes, hogy ez is a japán megszállás idején játszódik. Fordulatokban ez is bõvelkedik, ahogy lélektani játékokban, de a feszült atmoszférát nem a testi szenvedély teremti meg....

KÉP: a film plakátja

Forrás és ismertetõ: http://asianwiki.com/The_Age_of_Shadows

Hmm, talán egyszer ezt is megnézhetnénk.....