NHK 2020 júl. 27. - 19:38:52 Előzmény Vágyvillamosa
(6/6)
Szia ha fel tudnád tölteni Google Drive-ra cserébe adnék Korlátlan tárhelyet neked köszönöm a választ
9/10
Judga 2020 márc. 04. - 23:16:41 9/10
(5/6)
Kicsi értékelést kapott, pedig jó film. nem csoda, hogy tiszteljük a szenteket, a hősöket, mert mi, emberek nem vagyunk azok, és ez nagyon emberi - ez jut eszembe a filmről.
LajtaJ 2015 ápr. 06. - 18:00:51 Előzmény Vágyvillamosa
(4/6)
Valami elérhetõ tárhelyre nem tudnád feltölteni?
Vágyvillamosa 2008 nov. 16. - 16:12:09 Előzmény CtrlAltDel
(3/6)
Én felvettem, és meg is néztem. Nem rossz. Üdv mindenkinek. :)
CtrlAltDel 2008 nov. 12. - 22:45:35 Előzmény perry
(2/6)
Keresem. Felvette valaki?
perry 2008 nov. 11. - 17:29:24
(1/6)
Bunuel után szabadon a a vágy titokzatos tárgya a valuta.
az 1998-s évben készített filmet 2002 mutatták be, persze lehet , hogy ezt egy producer intézte így vagy azt gondoltam annyira nem sikerült, miszerint eddig elfektették, vegyes érzelmekkel ültem be a moziba megnézni.
Elõítéletem felesleges volt, a vetítés után már azt sem találom meglepõnek, hogy Mészáros Márta darabjára több százezren voltak kíváncsiak Lengyelországban.
Ismerõs mûfaj: mi annak idején éppenséggel lengyel piacnak neveztük az ilyent, a lengyelek meg talán ruszkipiacnak.
A hiánygazdaság hívta életre, a szegénység tartja fenn. A vesztesek árusítják itt hitvány portékáikat más veszteseknek, akik alulról szagolják a jómódot, de túl gazdagok az éhenhaláshoz. A kis emberek piaca azoknak hajt nagy hasznot, akik ellenõrzik, jóllehet nekik ez csak fedõtevékenység a jóval jövedelmezõbb kábítószer-, fegyver- és lánykereskedelem mellett. Vera golyót kap, amikor a kispályás konyharuha-biznisz helyett drogfutárkodásra adja a fejét, Natasa és a kamasz lánya meg ott marad pénz, áru és útlevél nélkül. Nincs más választása, mint áruba bocsátani egyetlen piacképes tulajdonát, a testét. Egy rövid peep show-kanyar után hamarosan a csúcson találja magát: luxuskurva lesz a kultúrpalota legfelsõ szintjén berendezett találkahelyen. A nagyfõnök elégedett vele, a kisfõnök szerelmes belé, dõl a lé, még hazaküldeni is tud, a hegedûsnek készülõ Mását fölveszik a varsói konzervatóriumba. Happy end kelet-európai módra.
Ami ezután következik, az akárhogy is nézzük a prostitúció apoteózisa. Ha eddig úgy tudtuk, hogy orosz prostituáltnak lenni valamelyik volt gyarmaton nem a sors nagy ajándéka, akkor ideje felülvizsgálnunk eme vélekedést. Mert Natasa felszabadulásként fogadja új életét. Nem a szexet élvezi, hanem azt, amit elér vele: az anyagi függetlenséget, a szerepjátékot, a hatalmát a férfiak felett. Mintha nem is Mészáros Márta filmjét látnánk, hanem egy macho álmot a prostik aranyéletérõl. És persze a világ rettentõ szexuális nyomorán enyhítõ karitatív tevékenységet. Ahogy azt egy hím soviniszta elképzeli.
Az iparûzõ jelenetektõl eltekintve nagyon is érdekfeszítõ, lényeges dolgokra tapintó, hozzánk szóló film ez. Az orosz színészek, a hõsnõt játszó Olga Drozdovával az élen, elképesztõen jók, és ha a moziban még nem is, utóbb leesik a tantusz: ebben a történetben talán nem is a lejátszott posztkommunista figurák, nem is a hõs orosz asszony sajátos reinkarnációja a fõszereplõ, hanem az új nemzedék. Az angyalarcú kamaszlány, aki minden erõfeszítés nélkül, pillanatok alatt beletalál a szép új rendszerbe, elnézõ mosollyal és fölényes szeretettel manipulálja nemcsak nyomorult szüleit, de a sokat látott kelet-európai keresztapát is. Mindenkitõl megszerzi, amire szüksége van, és birtokba veszi a világot, amit csökött felmenõi még csak nem is értenek.
Aztán ráérünk azon is elgondolkodni hová is haladunk, és jobbak vagyunk -e mint a Lengyelek Szlovákok , egyáltalán mi végre is vagyunk itt
a Kárpát Medencében?