A helyesírásról szólva valóban figyelhet mindenki arra, hogy szépen, helyesen írjon, de ilyen hangú kritikát én szimplán unatkozó kötözködésnek tartok!

A pápáról csak annyit, hogy a Bíbor és fekete c. filmben is szó volt arról, eleinte a pápa csak elnézte, hogy egyik bíborosa mentse a zsidókat és egyéb üldözött embereket, akik a nácizmus elõl menekültek, de politikailag nem tudott beleszólni a dolgokba, hiszen neki sok szempontot kellett szem elõtt tartania. Hallgatólagos engedélyt adott eleinte, majd amikor szembesült azzal, ami már üvöltött a szeme elõtt, akkor jött rá, nem lehet szemet hunyni a történések felett, neki is ki kell állnia az üldözöttekért. Azt is hozzátenném, hogy a XX. századra a Vatikánnak igazából már nem volt beleszólása semmibe!

A filmrõl nem tudok mit mondani, még nem láttam. Az, hogy a karakterek mennyire valóságosak vagy hitelesek, csak annyit: sajnos a papság között is embereket találunk, akik esendõek tudnak lenni, és hála Istennek a náci tisztek között is voltak Emberek. :o)

Izgalmas kérdés a gyûlölet mitológiája, vagy a szeretet és az adott helyzet etikája.
Sokan és sok félét írtak itt a filmrõl. Az Ámen egy lehetséges megoldás egy gondolatkör értelmezéshez.
Természetesen másképpen fog azonosulni az a nézõ ezzel a témával akinek családjából nem jöttek vissza lágerekbõl, és koncentrációs táborokból, vagy fájó sebeket kaptak kis hazán kényszermunkájából és Radnóti sorsát megélve csak az emlék maradt utánuk.
Más képen gondolkodik errõl egy olyan ember aki a vallása mentén gondolkodik és tény , hogy a a vezetõk felelõssége örök dilemma : a rossz vagy jó döntés súlya és annak következményei mennyire érvényesek mára.
Jellemzõ, hogy a hszm. elõtt levõ fotó hatására nem igazán jött válasz.
Az emberek fura módon reagálnak ha látnak valamit ami nem egyezik a meggyõzõdésükkel.
Vannak akik ledöbbenek, mások hamisításért kiáltanak, és lesznek olyanok is akik arra gondolnak, hogy ezek emberek
egy nagy egységen belül saját meggyõzõdéssel és nem a teljes egyházat képviselik.
Bár nehéz elvonatkoztatni egy közösség és az egyének kollektív bûnössége között.
Costa-Gavras filmje tényleg provokatív és itt azonnal vissza kanyarodnék az indító hsz. tónusához 2 mondat erejéig.
Az írója nagy mûgonddal, vagy nemes egyszerûséggel : láttunk már ilyet és elég már a zsidó üldöztetés ábrázolásából koncepcióval fogalmazott. A morális kérdés adott nem kellenek nekünk ilyen filmek? Tudatában vagyunk annak mi történt a XX. században Magyarországon?
Mitõl érezzük taszítónak ezeket a filmeket?
Csupa kérdés és nehéz válaszok.
Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Soah nem lehetne egy korszak része ami jelenleg is feldolgozatlan, hol gyûlölködés , hol pedig értetlenség veszi körül.
Idéznék Síposhegyi Péter tollából.
"Sokan gondolják, hogy a Soáról beszélni nem is kell, mert beszélnek róla eleget. Nem. Legfeljebb kilóra elég a beszéd, érdemi diskurzus, valódi drámák felmutatása alig folyik. Az esemény nevének kiejtése és a még élõ megszenvedettek kárpótlása – körülbelül itt tartunk. Még azt is hozzátenném, ez a fajta közbeszéd inkább rongálja a valódi tisztázás esélyét, mint javítja, s teret ad olyan fogalmak elburjánzásának, mint a mostanában nálunk is hallható holokausztbiznisz.
Errõl a felfoghatatlan iszonyatról kell és lehet beszélni, de csak tehetségesen szabad. Értelmesen, elkötelezetten, tehetségesen kell beszélni a Soáról. Úgy, hogy ez a történelem része, nem az ördög m?ve, hanem embereké. Meg kellene értenünk, hogy jöhetett létre ez az iszonyat, mert a megértés tarthat vissza minket, s csak a megértés segít a felismerésben."
Nézetem szerint ebben az idõszakban is rengeteg keresztény ember tett tanúbizonyságot a hit ama részeirõl mint emberség, szeretet, önfeláldozás.
A pápának pedig Isten elõtt kellett elszámolni döntésérõl, persze lehet ezen moralizálni, hogy a hallgatás a megalkuvás vagy a kiszolgálás "bûne"-e ?
Nézetem szerint nem is az õ drámájáról szól az Ámen, hova tovább nem is a keresztény egyház kollektív elítélésérõl, sokkal inkább a meggyõzõdések drámájáról.
A vegyész drámája aki a döntése súlya alatt fordul logikus vigaszként a valláshoz, de még inkább a fiatal bíboros drámája aki vergõdik az érzelmei, elhivatottsága és a kötelessége között.
Ezt súlyosbítja az egyház protokolljával szembeni hiábavaló küzdelme.
Ezek a gondolatok fontosak számomra, mert akárhogy is nézzük a filmet erre késztet, és mint tudjuk gondolkodni néha fáj.
Egyszerûbb elutasítani, fanyalogni, a velünk hozott társadalmi, szülõi beidegzõdésünket lobogtatni, mivel az
végtelenül egyszerû és kényelmes.
Azon mindig elcsodálkozom, hogy olyan emberek képesek summás ítéleteket mondani akiket sem életkoruk folytán, sem a családjaikban nem ért vesztesség, persze ezek is mi vagyunk érveinkkel és hitünkkel, gyûlöleteinkkel és szeretetünkkel, gyarlóságainkkal.

Ha a kép lemaradt volna: http://liberalslikechrist.org/NaziPriestsSaluteHitler.jpg

A "hazug történelemhamisításról":

Értem én ,de nem tudok egyetérteni mert egyik esetben származás okán,másik esetben meg csak úgy irtottak ki családokat.A filmben is elhangzik a vatikánban hogy Hitlert és Sztálint csak együtt szabad elitélni.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Israel_Zoller
(Ahhoz háttéringó, amit a pápáról írtál)

Nos, kérném tisztelettel: a film jelentõs mértékben eltorzította a hangsúlyjeleket - nem tudom, mennyi ebben a szándékos csúsztatás, de az tény, hogy XII. Pius igenis mentett zsidókat (tudtommal még kommunistákat is!), s egyedül azért lehetne elítélhetõ, mert egy nagyon nehéz helyzetben rossz döntést hozott. Jelesül nem állt ki a náci üldözéssel szembeszegülõ megszállt területeken tevékenykedõ egyházi személyek mellett, hanem éppenséggel tétlenül nézte végig elpusztításukat (nagyon nem is tehetett mást), hanem próbálta õrizni pártatlansága látszatát.

Ezért azonban nem ítélhetjük el csak úgy, hiszen egy nagyon nehéz helyzetben kellett megállapítani olyan prioritásokat, amelyeket cseppet sem volt könnyû.

A film egyebekben is több helyütt nehézkes, erõltetett és hiteltelen. Kassowitz jól játszik, de nem valami nagy szám, a többiek gyakorlatilag karakterszínészkednek.

A másik fõszál, Gertstein története ugyan remek alapanyag lenne, de ahhoz meg nem tud érdemileg közelíteni a film - csak üres és tartalomnélküli képeket képes nyújtani - nem sikerül fölülemelkedni bizonyos háborús filmes közhelyeken.


Costa-Gavras tud, ha akar (Mad city, Eltûntnek nyilvánítva)- ez most nem jött annyira össze. Dramaturgiaiailag szétesõ produkció, fölösleges mellékjáratokkal tarkítva, egyebekben meglehetõsen kommersz (b-listás reminiszcenciákat idézõ) darab.

A kérdésem csak az: a mozi azért lett ilyen átlagos, mert a rendezõ nem fordított elég figyelmet a dramaturgiai kidolgozottságra, vagy mert szándékosan akart csúsztatni?

Mert a csúsztatás, az nem szép dolog, és nem ritkán visszafelé sülhet el...


4.85/10 - gyenge és közhelyes. Ennél Costa-Gavras húszezerszer többet, és jobbat tud.

Minõsíthetetlenül szar film. Pedig rá voltam hangolva a történelmi filmekre, most néztem meg az Elizabeth-et. De ezt eddig bírtam, nagyon rossz, semmi dramaturgia nincs benne.

Minden ember elleni bûncselekmény szörnyû.
Te viszont szelektálsz - a jelzõd, amivel a holokausztot illeted, a lelkivilágodat mutatja.
Az ilyenek ellenére kell emlékezni és törekedni, hogy az ilyen felfogás ne jusson hatalomra.
Sem Ugandában, sem sehol.

Az ilyen és egyéb gárdákban masírozó torzszülettek kedvéért, valóra válhatott volna hitler III. Birodalma egy másik dimenzióban, ahova el lehetne küldözgetni téged is. A Lényeg: megtanulnád hol a helyed "magyarként" az árják között.
Lábtörlõnek is szánalmas lennél!

Kár a filmért, mert XII. Piusszal kapcsolatban tele van hazugsággal. Többszázezer zsidót mentett meg a Vatikán a háború alatt, még a jeruzsálemi fõrabbi is köszönetet mondott ezért. A pápa azért volt óvatos abban a bizonyos karácsonyi üzenetben, mely a filmben is elhangzik, mert a német katolikus egyház példája óvatosságra intette. Ugyanis a német püspökök határozottan és nyíltan bírálták Hitler zsidóüldözését, erre válaszul Hitler a zsidó származású keresztényeket is üldözni kezdte...

Robi: 2004-ben visszavonták Sztálin díszpolgári címét(90 óta demokrácia van, 14 év reakcióidõ nem túl jó)

Nyugodjanak békében,megnézem a filmet.Akinek nem tetszik vagy zavarja az emlékezés annak az alapját szerintem ott kell keresni hogy a legkissebb becslések szerint is 100 millió áldozatot követelõ kommunizmus büntetteit gyakorlatilag másod rendû (jobb esetben) dolognak tekintik pont azok akik ilyenkor emlékeznek,tisztelet a kivételnek.Úgy vélem nem kéne kategorizálni,ameddig ez lesz nem lehet semmi másra számítani.Ja és még annyit hogy ha ma valaki 2009-ben Trianont emlegeti,és hangoztatja hogy fáj neki akkor rámondják hogy revizionista,szélsõséges...Ma Budapest díszpolgára Sztálin.No comment.

Szegényke, és mondd, nagyon unod? De sajnállak. Ezért, meg másért is.
Tudod, talán azért érint ez minket közelebbrõl, mint Ruanda (amire ugyanúgy nincs mentség), mert félmillió honfitársadat mészárolták le ártatlanul. És sokan élnek közöttünk, akiknek az egész családja elpusztult.
Biztos õk is sajnálják, hogy ez téged és a hozzád hasonlókat ennyire zavarja kényelmes kis életükben.

A Wehrmachtba besoroztak mindenkit, foleg a haboru vegen.

ja... oké. :)

Én csak a plakátot bíráltam. A pap meggyõzõdése és áldozatvállalása senkit nem sért, sõt...

Én teljes mértékben együtt érzek a pappal, aki zsidónak vallotta magát. Az egyáltalán nem volt hatásvadász a filmben pl. Az emberi volt, és õszinte.