Téma: Arc

k11zoltan szept. 13. 21:11:39
(3/3)
Az eleje harmat, de a végére azért összeállt.
Egyszer elég volt megnézni.
3/10
etikett1 2019 jún. 08. - 07:38:15 3/10
(2/3)
Rettenet.
perry 2008 jan. 29. - 08:58:27
(1/3)
Bergman sokarcusága és csodálatraméltó rendezõi képességei ebben az 1958. - ban készült moziban is
felszikrázik. Üzenete akár a kisközösségek és a regnáló rend összecsapása is lehet. Jelesül, a
Mágikus Színház és konzul, rendõrfõnök, orvos trió párharca. Utóbbiak mindent megtesznek , hogy a sarlatánságot bizonyonyítsák a Színházzal szemben.
A gyanúsan egyszerû történet mögött persze most is valami sokkal több van – csak gyõzzük megfejteni. Mûvészetnek és rációnak, hitnek és tudománynak, felfoghatatlannak és megmagyarázhatónak, azaz a mindezeket képviselõ mutatványosoknak és a hatalom embereinek viszonya a cselekmény során egyfolytában változik, és ennek dinamikája folyamatos feszültséget ad a látottaknak – melyek egyébként hibátlanok: gyönyörûen megkomponált, kristálytiszta képeket látunk, éles kontúrokat és annyi árnyalatot, mintha nem is fekete-fehér filmet néznénk. A címnek megfelelõen az Arcban sok a premier plán, melyek többsége a nagy mágushoz, Voglerhez kapcsolódik: a sokáig hallgatásba burkolózó férfi némafilmes, kifejezõ arcjátékkal, delejes tekintettel kommunikál. Mivel Bergman szerette illuzionistának beállítani saját magát, Vogler figurájával kapcsolatban rögtön felvetõdik a mûvészi önértelmezés és az önreflexió kérdése (amit csak tovább mélyítenek az olyan apró utalások, mint hogy a mutatványosok elõadásukban laterna magicát is alkalmaznak, amely a a filmvetítõgép õse) – ezzel pedig tökéletes párt alkot a tizenegy évvel késõbb készült Rítussal.