El vagy tévedve. Ez a filmsorozat a partizánokról szólt. Ha nem láttad a filmsorozatot, minek jössz ide trollkodni?

Én a partizánok és nem a civilek elleni akciók jogosságáról beszéltem. De ha már itt tartunk, a túszrendszer, amit a németek csak több mint egy évvel Franciaország megszállása után vezettek be a terrorcselekmények megfékezésére, összhangban állt a nemzetközi egyezményekkel.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a német túlkapásokról szóló mesés históriáknak a tizede sem igaz -- a propagandaosztályok fantáziája végtelen, a gyõztes meg azt mond, amit akar, és sok esetben konkrét kutatások is bizonyítják a vádak alaptalanságát vagy erõs túlzásait és ferdítéseit pl. épp Oradour esetében --, de ha mind igaz lenne, akkor is messze elmaradna a másik oldal mészárlásai mögött. Lásd pl. Lidice vs. szudétanémetek elleni népirtás, Oradour vs. bosszúhadjárat a kollaboránsok ellen. Egyik oldal bûnei sem mentik fel a másik oldalt a gaztettek elkövetésének felelõssége alól, a háború után mégis pontosan ez történt: csak az egyik fél bûneit szankcionálták. Guernica meg katonailag védett város elleni taktikai légitámadás volt, a harcoló csapatok támogatása céljából, a hadijog szempontjából teljesen korrekt eljárás, ellentétben például Drezda értelmetlen elpusztításával, de ennek megint csak semmi köze az itt tárgyalt témához, legfeljebb a gyõztesek által alkalmazott kettõs mérce tekintetében.)

A témára visszatérve: a hõsiességre vonatkozó szokásos ködös utalások mantraszerû ismételgetésén túl a filmsorozat semmi pozitívumot nem tudott mondani a partizánokról. Ha ezt a propagandaréteget lehántjuk, az derül ki, hogy a puszta „dacoláson” túl semmi értelme nem volt az egésznek, csak a civilek szenvedéseit növelte. A háború után a gyõztesek simán félresöpörték õket, legfeljebb értelmetlen polgárháborúk kirobbantására voltak képesek. Hiábavaló volt minden áldozat, legfõképp az ártatlan civileké. Mindenki jobban járt volna, ha egyáltalán nem fognak fegyvert.

Csak pontosításképp: a korábban említett „nemes lelkû partizán” nem mondta, hogy megkegyelmezett a gyûlölt besúgónak vagy hogy az illetõt nem ölték meg, csak azt, hogy õ maga nem ölte meg azonnal. Nagy valószínûséggel azért, mert tudta, hogy a társai úgyis az egész gyanúsított csoportot likvidálni fogják, ahogy az bevett szokás volt partizánéknál. Gyáva volt meghúzni a ravaszt vagy nem akarta bepiszkítani a kezét, most meg az irgalmas szamaritánus szerepében tetszeleg. Jellemzõ az egész filmsorozatra.

Csak két települést említenék: Oradour és Lidice. De ha gondolod, tegyük hozzá Guernicát is....
(Azaz röviden ennyit a nácikról Hága és Genf kapcsán)

(Értelemszerûen csak a filmben használt terminológia miatt használtam a 'partizán' kifejezést terroristákra.)

A film tartalma röviden:

A partizán, akinek esze ágában sem volt betartani a genfi és a hágai egyezményeket, jó fiú, mert politikailag tetszik; az pedig, aki ugyanezen egyezmények alapján jogszerûen fogta el és végezte ki a partizánokat, gonosztevõ, mert politikailag nem tetszik.

Ez a kettõs erkölcs egyébként kétélû fegyver, és ebbõl a Nyugat már kapott is egy kis ízelítõt.

Ritkán látni ennyire egyoldalú filmet.

Hogy a másik oldalról nem szólaltatnak meg senkit, és a véleményüket sem idézik, az ugye alap.

Aztán hallgatnak arról, hogy jogilag és erkölcsileg mit jelent az, amit a partizánnak álló civilek tettek. Pro és contra összevetés nincs, mert szerintük ez egy tiszta, egyféleképpen értelmezhetõ történet. Ennek megfelelõen hallgatnak arról, mi számít a háborúban bûnnek, és mi nem. A terrorizmus ismérveirõl sem tudnak. Hallgatnak az 1907. évi hágai egyezmény és az 1929. évi genfi egyezmény ide vonatkozó rendelkezéseirõl is, amelyek pedig igencsak más megvilágításba helyezik mind a partizánok, mind a német hadsereg viselkedését.

Mélyen hallgatnak a partizánok háború végén és után elkövetett bosszúhadjáratáról. Például Franciaországban néhány hét alatt több embert gyilkoltak meg bosszúból a „hõs ellenállók”, mint a „gonosz német megszállók” négy év alatt. (Ami nem is csoda, tekintve, hogy miféle elemek gyûjtõhelyei voltak a partizánalakulatok, de errõl sem esik szó.) Helyette elmesélnek egy könnyfakasztó történetet, hogyan kegyelmezett meg a nemes lelkû partizán egy besúgónak, akit pedig teljes szívébõl gyûlölt. Biztos nagyon jellemzõk voltak az ilyen esetek.

A partizánok által végrehajtott „etnikai tisztogatásokról” is elfelejtenek megemlékezni. A jugoszláviai népirtások azért megérdemeltek volna pár szót, de naiv, aki ilyesmire számít, elvégre Tito a „jó oldalon” irtott. A német és velük szövetséges foglyok megkínzásáról, megcsonkításáról, kivégzésérõl, a sebesültek agyonlövésérõl, a vöröskeresztes autók megtámadásáról, a vonakodó civilek meggyilkolásáról, stb., ami mind napi rutin volt a partizánalakulatoknál, szintén nincs említés.

Helyette egy hõskölteményt ismerünk meg bátor férfiakról és nõkrõl, akik az ördögien gonosz nácizmus ellen stb. stb. És beszélnek a „forradalmi legitimitásról” (érdekes dolog lehet), meg arról, hogy „õk hittek egy jobb világ eljövetelében”, és hasonló szép dolgokról sok-sok pátosszal. A legkeményebb az, amikor a végén beismerik, hogy a hõs partizánok abszolút nem befolyásolták a háború kimenetelét -- amivel még 'a cél szentesíti az eszközt' meglehetõsen kétes érvét is kiütötték a kezükbõl --, viszont kijelentik, hogy mégis nagyszerû dolog volt, hogy harcoltak, mert támogatták a civileket, és bátorították õket meg minden... Tetszik érteni: rengeteg ember meghalt, nettó eredmény nulla, de azért tök jó volt. (És a háború utáni következményekrõl még nem is beszéltünk.)

A valóságban a háborúsdijukkal pont õk tették pokollá a szerencsétlen civilek életét. A hõs partizánok bátran leléceltek az erdõbe, a civilek meg ott maradtak a német hullákkal és a dühödt üldözõkkel a falujukban. A tetteik következményei soha nem érdekelték nagyon a partizánokat. De hát õk a hõsök és punktum. Kitüntetésesõ, megbecsültség, plusz nyugdíj, miegyéb. Még Afganisztán és Irak fényében is csorbítatlan maradt a nimbuszuk. Csodálatos dolog a média.

Szia, köszi, csak meg van már az 1-4. rész, és nagyon jó lett volna, ha mind a 6 rész meg van egyben, de majd figyelgetem, bár egyenlõre sehol nem találtam róla semmit, sem a közeljövõ tv mûsoraiban, sem a neten...

Az árnyékban harcolók legalább a bõrrák ellen védve voltak. Akkoriban még nem lehetett jó 50 faktoros naptejet kapni.

nem vettem fel,sõt végig sem néztem ,mert túl egyoldalúnak tünt.De biztos ismételgetik majd késõbb.

Szia, nem vetted fel véletlenül a filmet?

Ami azt illeti nem tûnik túl hitelesnek ,amikor aterrorista robbantgató azon sápitozik ,hogy "tudtuk hogy,akik ellen harcoltunk anácik szörnyetegek"