Ez a film mindenféleképp pályázhat egy titulusra (már ha van ilyen): a legtöbbször köz Tv-ben leadott vacak filmek-díj nyertese lenne. Össze sem tudom számolni, hogy hányszor láttuk a Tv digitális műsorújságján, hogy ekkor meg akkor megy, és hát a második része is igaz, mert egy unalmas, erőltetett, bűn rossz film...a 2 pontot azért érdemli meg az 1 helyett, mert legalább az általam fent leírt okból mégis csak elért valamit :-)

no de a film pont a a divatmajmokat fricskázza. a kékpulóveres lány kvázi beint nekik a végén.

Meryl garancia a zs kategóriára. Egyszerűen undorító. Hányok tőle.

Mondhat bárki, bármit, nekem tetszik ez a film, és jónak tartom a szereposztást is! Meryl Streep kiválóan hozza a jégkirálynőt, a kemény főnököt, akin látszik, hogy titkon értékeli Andy munkáját, még az ő álla is leesik, amikor megszerzi a gyerekeinek a kiadás előtt álló Potter könyvet, de ő semmiért nem mond köszönetet, nem dicsér meg senkit, kivéve Andyt, akiről a végén ki is mondja, hogy okosnak tartja, és önmagához hasonlítja, ami nagy szó. Anne Hathaway is jól játssza az esetlen, rosszul öltözött kezdőt, aki szürke kisegérből szép, csinos nővé, és talpraesett asszisztenssé válik Nigel segítségével, és Stanley Tucci is jól alakítja a lenéző, csípős megjegyzésekkel teli bírálóból (például: Ki ez a senki? Nem L, inkább XL a mérete!) átalakuló segítőkész barátot, aki kikupálja Andyt, akinek nem ez a világa. Andy írni akar, és ezért képes egy kisebb szerkesztőségbe is elmenni, hogy továbblépjen álmai felé. Egy filmet nem csak a forgatókönyv és a dramaturgia határoz meg, hanem a szereplők is, mégpedig nagymértékben!

Tudod Nótárius,

Ez fellengős, lenéző stílus semmi más célt nem szolgált, mint a feneséges felsőbbrendűségi vágyad bizonyítási szándékét, hiszen a hozzászólásod kizárólag a lenéző személyeskedésből áll. Mint azonban az már régóta köztudott, ez a fajta viselkedés éppen az érvek hiányának a csalhatatlan bizonyítéka. Mindemellett azt is szeretném bitekbe ölteni, hogy még a recenziód sem több, mint egy oximoron, hiszen míg a filmről senki és semmit nem tudott meg tőled, addig az enyémből már egy mondat is elég volt ahhoz, hogy valakinek kedvet csináljon egy film megnézéséhez.

Éppen ezért úgy vélem, hogy ezúttal sem te, hanem én adtam hozzá valamit ehhez a fórumhoz.

nekem ez még mindig az egyik kedvencem :)

Nos, néha van egy-egy olyan terjengős hosszúságú hozzászólás, amit valamiért tán mégis érdemes végigolvasni. Viszont az ide nyilván nem való, paraabnormális zordságú, vámpírozós vuduzós indításának már a második mondata meggyőzött arról, hogy a szószaporító fogalmazmányát nincs miért továbbolvasnom.
Ellenben kedvet csinált, hogy újra megnézzen ezt a jó hangulatú, szórakoztató filmet.

Nyilván nem én vagyok a helikopter, amiből következően soha nem írtam olyat, miszerint "aki nem egy extravagáns elitista sznob, az automatikusan egy koszos büdös proli.." Én ugyanis nem proliztam le a lány barátját, azt említettem meg, amilyen környezetben él, vö: "KOSZOS, BÜDÖS, leszakadt lakás". Ezzel szemben az, hogy valaki a XXI. században a világ legmenőbb, legkorszerűbb, a csúcstechnikát felvonultató, a "pénz nem számít" magazinjától átmegy egy olyan szerkesztőégbe, ami a szocializmusból is kilógott volna már az 1980-as években is (vö: Linda és a rendőrség irodája), az azt mutatja be, hogy ha valaki ezen a szinten tud csak létezni, vagyis az igénytelenségben, az valóban nem lesz képes befogadni azt a világot, ami ennek éppen az ellenkezője. Túl nagy a társadalmi szakadék a két életforma között. Ezért is írtam azt, hogy az eredeti forgatókönyvet kegyetlenül elcseszték - zárójel: ne feledjük, hogy a sztori "szadista gyökere" valóban igaz, de az nagyon nem így nézett ki, zárójel bezárva -, és egy drámából egy könnyed vígjátékot csináltak, aminek valójában értelmezhetetlen a vége. Azt valójában csak odacsapták, hogy limonádé legyen a történetből.

"és hogy mennyire 'menthetetlen' a film, arra a pontszám némileg rácáfol, de valószínű mindenki félreértette és kb. te dekódoltad jól egyedül. :)"

Ez is egy jó példa arra, hogy a mennyiségből soha nem lesz minőség :) Amúgy nem mindenki értette félre, hiszen a film végét kifejezetten sokan jelölték meg problémásként - szofisztikáltan fogalmazva: WTF-ként.

Egyebekben, tegyünk egy egyszerű ellenpróbát. Képzeljed el, hogy minden pontosan úgy történik, ahogy a filmben, de annál a jelenetnél van vége, amikor a végén Miranda bemegy az épületbe, DE Andy vele tart, majd lemegy a "The End" felirat. Neked pontosan milyen hiányérzeted lenne? :)

Vagy képzeljed el, hogy snitt, "40 év múlva", ugyanaz az iroda, kis science fiction átalakítás, majd belibben pontosan ugyanazokkal a mozdulatokkal Andy, ugyanazzal a stílussal és frizurával mint korábban Miranda.

Szerinted melyik lenne elgondolkodtatóbb végkifejlet?

Amúgy pedig, ha az egész történetet most átalakítanád csak annyiban, hogy az egész sztori a 70-es években játszódna le Mirandával és a Andyvel, majd a "40 év múlva helyett" az jelenne meg feliratként, hogy napjainkban - és megkapnád a mostani nyitójelenetet, az mennyivel lett volna ütősebb?

Sokkal.

De itt nem elgondolkodtató komoly történetet csináltak egy végtelenül jó - mellesleg, mint említettem valódi alapokon nyugvó - történetből, hanem egy ostobaságot. Amit leginkább az igazol, hogy tényleg csak egy nagyon tapasztalatlan és végtelenül ostoba fiatal nő lehet az, akinek egyetlen valódi barátja sincs, és aki mindent feladva inkább ezek közé süpped vissza ahelyett, hogy ott állná meg a helyét, ahová valóban való lenne. A film ugyanis éppen azt mutatta be, hogy valójában az a valódi énje és a környezete, ahová került, ezt pedig nem lehet elfeledni, hiszen nemhogy nem bukott el, hanem kivívta Miranda TISZTELETÉT. Aki pedig ennek a felfogására sem képes, az egy ostoba barom, hiszen azt sem fogja fel, hogy az egy éves virtuális sz*pás után nem a lepratelepre kell "visszamennie", hanem egyszerűen ott maradhat a SZAKMA CSÚCSÁN. Mekkora HP az, aki azt sem veszi észre, hogy győzött? Innen visszamenni lúzernek, egy futottak még senkinek egy semmire se jó helyre? Ez nem előrelépés, ez büntetés...

Egy dologban azonban kétségtelenül igazad van. Az valóban az elevenembe talált, hogy láttam már hasonló eseteket... amik nem is ugrottak be elsőre, csak most, hogy azt írtad, amit. Mert hát azoknak a történeteknek amiket én ismerek, azok közül egynek sem lett happy end a vége. Azokra pedig az ember nem szívesen emlékszik vissza, csak ha az eszébe juttatják. Egy szóval élve - na jó kettővel -, igazad van, tényleg nem szeretem az ennyire ostoba nőket még látni sem.

akármi legyek, ha értem mi bajod a szereposztással, vagy a 'kövéres' poénnal, vagy azzal ki mit választ és tart fontosabbnak (menő külsőségeket és csillogást, avagy másféle értékeket) de nagyon az elevenedbe találhatott a film.. és szerintem a tőzsdecápákhoz sincs köze, ahogy azzal sem értek egyet hogy aki nem egy extravagáns elitista sznob, az automatikusan egy koszos büdös proli.. és hogy mennyire 'menthetetlen' a film, arra a pontszám némileg rácáfol, de valószínű mindenki félreértette és kb. te dekódoltad jól egyedül. :)

Nos, vannak filmek, amit az utolsó öt perc ment meg. Ez a szemét viszont az, amit a sírba tesz és amit karóval kellene a szívén keresztül átdöfni, hogy nehogy véletlenül feltámadjon. Ez az ipari hulladék egy akkora trágyává vált a "végkifejlettel", hogy az valami elképesztő.

Először azonban némi off a kommentek elolvasása után: Node kedves barátaim, földieim... és ti rómaiak, tudom, tudom... szóval, egy FILM értékelése és a SZÍNÉSZEK értékelése két külön dolog. Aki a színészekről szeretne áradozni - és ez most nem valami öncélú leszólás az irányotokba - az tegye ezt meg a SZÍNÉSZRŐL szóló oldalon. Ott ezek a kommentek teljesen rendben vannak, lennének, hiszen ott pontosan az a téma, hogy milyen filmben nyújtott valaki kiemelkedőt. Ugyanakkor egy filmet nem ment meg és nem minősít jellemzően az, hogy milyenek benne a színészek, és különösen akkor nem, amikor a kommentek semmi másról nem szólnak, csak a színészekről és csak azért, mert egyébként semmit sem lehet a filmről írni vagy mondani. Ez azonban ebben az esetben elsősorban a szereposztást minősíti.

Azonban ebben a filmben a szereposztás POCSÉK^3 volt, de olyan pocsék, hogy az valami gyalázatos.

Elsősorban - ahogy valaki már megemlítette - ha valóban gonosz főnököt akarnak, akkor arra adott lett volna az ebbéli mivoltában már felépített Glenn Close, aki van olyan jó színésznő, hogy ha akarja, akkor árad belőle az a fajta gyűlölet, vagy vágy, amire itt szükség lett volna, vö. Szörnyella szerepe. Ha úgy tetszik, ezzel az orbitális melléfogással azt érték el, hogy valójában Szörnyella szerepét játszatták el Meryl Streeppel, ami önmagában agyoncsapta a filmet, hiszen ez így csak egy öncélú ripacskodás lett, amit csak kihangsúlyozott a Szörnyellásra vett szánalmasan gyenge és primitív paróka.

Ugyanez igaz arra, amikor lekövéreznek egy kvázi modellalkatot - azért lássuk be, az irodákban megjelenő nők között neki volt a legjobb testalkata -, ami nyilvánvalóan érthetetlenné teszi a kövérezést. Legalább molett, vagy molettbe hajló, vagy alacsony színésznőt választottak volna... ebből következik, hogy ezt a szereposztást is tökéletes elcseszték, hiszen erre a szerepre például Sarah Snook, vagy az ő alkatával megáldott másik szereplő lett volna tökéletes, aki egyébként egy némileg törtető hp-t (aki nem értené hü... 3.14 csát, a továbbiakban HP) is el tudna játszani, mert arra is képes színészként.

Innentől a film menthetetlen volt, mert önmaga paródiájába fordult át, annak viszont borzalmasan gyenge volt. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy ez az ipari hulladék amúgy a Tőzsdecápák (bezony!) remake-je volt feminin köntösbe bújtatva, akkor máris kilóg a lóláb: Az egész filmből nem jöhetett ki a "törtetés", az a fajta másokon való átgázolás, ami bármely szakma csúcsát képezi. Vagyis ki lett herélve a film alapötlete is, mert "elvígjátékosították", helyesebben, teljesen debillé tették az eredeti történetet. Ahhoz viszont nem volt kellően vicces, hogy ebből bármi pozitív tanulság levonható legyen.

Mondjuk vegyük például azt - és ez most no offense! -, hogy egy szándékosan pakisztáni bevándorlónak ábrázolt igénytelen(!) férfi "főhősbe" szerelmes halálosan a HP, aki mellett egy hihetetlenül igénytelen életet él. KOSZOS, BÜDÖS, leszakadt lakás. Egy diplomás nő egy dinerben moslékot főző szakácsba szerelmes? DIPLOMÁSAN!? KOMOLY DIPLOMÁVAL? Majd ezek után az albérletére adnak pénzt a szülei? B+, ez Amerika, ha nem milliomos, akkor éppen magyar forintban nézve sok tízmilliós adóssága van a tandíj miatt, amit törlesztenie kell! Miből akarja törleszteni? És minek tanult ennyit, olyan közegben, ha EZZEL a szinttel megelégszik? És milyen "barátai" vannak ennek a HP-nek? EGY MŰVÉSZ aki segg hülye a saját világához (a másik női mellékszereplő HP)? Aki nem érti és nem tudja, hogy mennyi péniszen keresztül vezet számára az út a sikerhez? Ne feledjétek, ez még a "metoo" előtti történet! Ha egy ilyen felkapott HP azt látná, hogy a másiknak mindez az eszével megy és nem a testével, akkor máris irigyelnie kellene, de minimum azt mondania, hogy milyen szerencsés, hogy az eszével és a tehetségével is megállja a helyét ebben a körben. Miben is segítik tehát a barátai a HP-t? Semmiben. Nem álltak ki mellette, nem értik meg, nem segítik.

Az ilyen barátoktól - helyesebben ellenségektől - mentsen meg bennünket az Élet.

És milyen is ez az Élet? Hiszen valójában a munkahelyén... mindenki segíti! Senki sem gáncsolta, mindenki önzetlenül állt mellette, adott tanácsokat, segítette, öltöztette, kupálta ki. Hja, sz*r munkahely, de kár, hogy nem ez a jellemző.

Vagyis EBBEN a sztoriban, vagy legalábbis annak a végén a HP-nek fel kellett volna ismernie, hogy az bár lehet, hogy nem oda tartozik, ahová valójában való, és amely munkát - és a főnökét! - valójában megszerette, és ami jól is áll neki, és amiben amúgy ki is tud teljesedni, de az nem, hogy ezek után egy koszos-büdös lakásba menjen vissza egy szakácshoz, illetve egy olyan középkorban ragadt újsághoz (azért nézzétek meg mikor készült a film) menjen dolgozni, amit még a szocializmusban és a Szovjetúnióban is szégyelltek volna. Ahol még számítógép sincs... a proli visszamegy a proli közegbe azokhoz, akik LEFELÉ HÚZZÁK, és egész életében lefelé húzták.

És akkor MOST térjünk vissza az elcseszett szereposztásra: Képzeljük el, hogy az általam példaként felhozott színészek játsszák el a szerepeket. Elsősorban Glenn Close esetén azt lehetett volna érezni, hogy nem azért kér valamit, "mert megteheti és amit megtehet, azt meg is teszi(!)", hanem azért, mert szívatni akarja a beosztottait és élvezi a hatalmát. Azt élvezi, hogy a másik szenved, ahogy meg akar felelni a tudottan lehetetlen elvárásainak.

Ehelyett kaptunk egy kemény de szigorú "anyafigurát" (nem csoda, hogy sokan hozzák elő a Mamma Miát tudat alatt!), aki pont azt a szerepet játszotta el, hogy "soha nem kér lehetetlent, hanem csak olyat, amit valóban meg tud csinálni az, akire rábízza". Illetve, ha valóban lehetetlen lesz, akkor annak SEMMIFÉLE(!) következménye nem lesz, lásd tornádóban való repülés esete.

Ez azonban tipikusan Gordon Gekko esete a Tőzsdecápákból. Ő sem azért csinál meg valamit, vagy nem azért tesz tönkre valakit, mert élvezi mások szenvedését, hanem azért, mert "megteheti és meg is teszi". Erre utalt is a kiszólás a filmben, miszerint ha férfi lenne aki ilyen, akkor egy kemény és jó főnöknek tartanák. Csakhogy ebben a filmben a főnök tényleg egy kemény és jó főnök volt. Aki nem akad fenn a részleteket, hanem az egész érdekli. A részleteket oldják meg a beosztottak, azért vannak. Tanulják meg, hogy mire van a főnöknek szükséges és teljesítsék azt. És itt jön be az, hogy Meryl nem egy hisztis hülye picsát játszott, amikor VÁLTOZÁS történt, annak mindig volt indoka. Nem mindig kötötte mások orrára, de volt. Amikor például nem kérte az ebédet, akkor kiderült, hogy időközben meghívták ebédelni. Bárki megehette volna az ebédjét az irodában, ehelyett hisztis picsa módjára kidobta a HP-t játszó buta liba. Egy rossz szó nem hangzott el azzal kapcsolatban amit csinált, nem minősítették az ételt, hanem egyszerűen csak egy tényt közöltek vele: mégsem az irodában eszik. És akkor mi van? Addig sem látják, hát ez nem éppen egy öröhmír lenne? Ach, ennyi ész nem szorult ebbe a filmbe :/

Ezért lett volna szükség Glenn Close-ra, akiről azt lehetett volna érezni, hogy nem azért adja a feladatot, mert teljesíthetőnek tartja, hanem azért, "mert nem tartja annak" és arra vár, azt élvezi, ahogy a másik elbukik. Itt azonban erről szó sem volt, amit jól példáz az, hogy a kérései 99%-át teljesíteni lehet, méghozzá időben. Ez nem gonoszság, ez egyszerűen a hatalom, amivel viszont pont soha nem élt vissza Miranda. Ugyanakkor pont ezért volt érthetetlen a film végkifejlete, hiszen ez a karakter EGYENGETTE és egyengette volna tovább az útját a HP-nek is, vagyis megadta volna neki azt, amit szeretett volna, de nem egy koszos-büdös lepukkadt szerkesztőégben, hanem A SAJÁT LAPJÁNÁL WAZEG!

A ranglétra már ismeretlen fogalom? A feljebb jut ismeretlen fogalom? B+...

Elvégre, ha valaki esetleg nem vette volna észre, annak szólok: valóban kihozott mindent a szerepből Meryl, hiszen ha a HP valóban teljesít, és mivel elégedetlen volt a szerkesztőkkel, a cikkekkel, így csak idő kérdése lett volna, hogy arra utasítja, hogy ő írjon cikket. Ami egyébként fel is volt építve a filmben, csak éppen a hülye giccses takony-nyál befejezés érdekében nem bontották ki azt a részt, hogy ezt meg is pendítette volna a HP-nek, amúgy futólag az egy év után. Elvégre, épeszű főnöknek ilyen az eszébe sem jut addig, ameddig bele nem tanul a szakmába, ahhoz amihez szemmel láthatóan s*gg hülye volt, hiszen pontosan olyan igénytelenül öltözködött, ami ahhoz a koszfészekhez illett, amiben élt.

Egy diplomás amerikai... jajj!

Abban az esetben tehát, ha a HP helyett egy tényleg molett nő játszotta volna el a szerepet, aki egy takaros kertes házban él öt éve együtt egy szolid, egyszerű, de elegáns környezetben egy magára és a lakásra igényes átlagos kinézetű férfival, akivel közösen kerti partikat csinálnak a vikkkkenden a barátaikkal, akkor, és csak akkor lett volna annak értelme, hogy visszamegy abba a szerető környezetbe, mert inkább gyereket akar. És mondjuk azzal záródik a film, hogy simogatja a hasát.

Na de ilyet, ilyet hálivúd nem akar... no de akkor vajon mit akart bemutatni a film?

Azt wazeg, hogy a suszter maradjon a kaptafánál és ne akarjon beleszólni a nagyok játékába. És valószínűleg ezért tapsikolnak a filmnek azok, akinek soha az életben nem adatott meg az, hogy bejussanak a "nagyok" közé és hogy ott meg is állják a helyüket. Elvégre, nekik már az is egyfajta öröm, hogy tudják, hogy mire vihették volna az életben, de most végre megkapták az önigazolást, hogy jól tették, hogy "feladták a karrierjüket a boldogságért". És mennyivel jobb egy normális családban élni.

Amivel a legkevésbé sem az a baj, hogy így élnek és így döntöttek.

Hanem az, hogy ezt önigalolásként mondogatják saját maguknak...

Ma is lesz, szuper, alig várom!

Talán a mondanivalója többet ér mint a benne látható-ruhák összessége!

Sajnos képtelen vagyok megérteni a film végén lévő fordulatot. Azt a fordulatot, hogy akkor hogyan akarták átverni Mirandát, ő ezt hogyan védekezte ki, ki volt kivel? Ez nekem magas.
Emily Blunt nagyon jó nő, iszonyatosan tetszik.

Nagyonjó film, de Hathaway pasija túl gyerekes. Nem illik hozzá. A későbbi "udvarlója" (a mentalista) meg túl idős. (és az a szemöldök... brrr) Fura volt még, hogy amikor feldobták Hathaway ruhatárát és frizuráját, elég csúnyácska lett.

Sziasztok! Eladó egy Meryl Streep: Az ördög Pradát visel női póló. Eredeti licence-es termék, címkés, teljes új.
Részletek és fotók itt: https://www.jofogas.hu/budapest/Az_ordog_Pradat_visel___noi_polo__Meryl_Streep__109569322.htm

Jó film. Jó szereposztás. Többször nézhető.

Eladó egy "Az ördög Pradát visel" címkés női póló, képek itt: https://www.jofogas.hu/budapest/Az_ordog_Pradat_visel_Meryl_Streep_noi_felso__cimkes__100211765.htm

Sorry. Rettenetes film.