Én is nõ vagyok, jelentem és véleményt is mondok. Régen, mikor bemutatták ezt a filmet, sokszor megnéztem. Emlékszem,mennyire felzaklatott és mennyire zokogtam, mikor megerõszakolták Marit. Nem olvastam most el sok hozzászólást, de nem vonom kétségbe, hogy van, akinek tetszett az elõbb említett jelent, ezt nem tudom kommentálni, de azzal egyet kell értenem, hogy nagyon... hm, élethû. Tudom, hogy borzalmas ezt kimondani, de annyira valóságosra sikerült az a jelenet, annyira fájdalmasra és igazira, hogy - ha jól emlékszem -, ott kezdtem el nagyon sírni. Mikor elõször néztem - de most is észrevettem magamon -, éreztem a lány fájdalmát - legyen az fizikális és lelki -, fájt a testem, éreztem a megalázottságot, a kiszolgáltatottságot, dühöt, undort, tehetetlenséget. Azt hiszem, hogy - legyen az fiú vagy lány -, aki azt írta erre a jelenetre, hogy élethû, az valószínûleg így értette, csak nem fejtette ki. Nem, nem gyönyörû. Brutális és sokkoló.
Szeretem ezt a filmet. Illetve azt mondani, hogy szeretem, kissé furcsa, mert hogy lehet szeretni egy ilyen témájú filmet. Ide nincs kiírva a besorolása, Imdb-re meg nincs erõm felmászni, de azt hiszem, hogy én magamtól a pszicho-thrillert aggatnám rá. Tudjátok, borzalmas abba belegondolni, hogy ilyen - talán nagyon kis túlzással - nap nap után megtörténik, vannak, akiknek ezt át kell élniük. Nem könnyû a témája ennek a filmnek, sõt - és mégis, szerintem, lehet rá azt mondani, hogy szeretem. Én azt szeretem benne - és ez minden alkalommal, mikor nézem, persze nem túl sûrûn, mert mindig rendesen a földhöz csap, elképeszt -, ahogy megmutatkozik a tigris. Mikor a szülõk képesek ölni a gyerekükért, amikor minden észérvet agyoncsap az a tény, hogy a kislányodat, aki az életed értelme, bántották, meg akarták ölni, megsebezték a lelkét - és ezek az "emberek" most ott vannak a házadban. Bosszúállás..? Ezen sokat gondolkoztam, hiszen nyilván ez is benne van a dologban: megbosszulni, hogy egyáltalán hozzáértek a gyerekedhez. De ott van mögötte a vágy, hogy õk is szenvedjenek, hogy soha többé ne bánthassák azt, akit szeretsz, hogy megmutasd, milyen olyan kiszolgáltatottnak lenni, mint amilyenné õk tették Marit.

A végén egy kicsit túlzásnak éreztem azt, ahogy Kruggel elbántak. Nem, nem sajnálatot éreztem, csak elsõnek felesleges agyvelõ-fröcsögtetést. Elég lett volna az, hogy lebénult és majd éhen hal; vagy bevagdosni a fõ ereit és majd kivérzik. Szóval ez egy kicsit talán túlzás nekem - vagy ha nem is a módszer, inkább az, hogy mutatják szinte premier plánban, de ez aztán nem von le semmit. Vagy csak egy pontot.
A végén kifejezetten megérintett, hogy a fiút elvitték magukkal - nekem itt igazolódott be, hogy ez nem csak bosszú volt. Ha az lett volna, akkor megölték volna a fiút, mert bár az apja aztán nem szerette, sõt, mégiscsak van mindenkiben egyfajta szemet szemért érzés, fõként egy ilyen eset után. Õk viszont nem tették, sikerült ilyen nagy tragédia közben, után is megmaradni embernek és ezt én nagyon tudtam értékelni.

Arra nem fordítanék betût, hogy szerintem nagyon jó volt a technika, mert talán ez el is várható egy ilyen évjáratú filmtõl. A hely viszont külön kiemelendõ, szeretem az ilyen környezetben forgatott filmeket.

Na, összességében azt szerettem volna mondani, hogy bár nyakatekerten hangzik azt mondani erre a filmre, hogy szerethetõ, azért az. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy megindító és elgondolkoztató és azzal már senkinek sem lesz baja. Szerintem érdemes megnézni.