Istenem, és már megint ennek a káprázatos filmnek a topicjában zajlik mindez... :*(

OK, fárasztó?

Halljuk miért - érdeklõdéssel várom a negatív kritikát... :)

"Egyébként pár órája szántam rá magam, hogy megnézzem ezt a vihart kavart munkát, mert alkotásnak nem nevezném. Mi több, filmnek is nulla, legyen mondjuk egy amatõr diaporáma."

Meglehet, én magam is túloztam egy kicsit, mikor mindezt leírtam - most már egy letisztultabb véleményt tudnék adni errõl a filmrõl.

Sztem az alapkoncepció nem is lenne rossz, de, bocsáss meg, még higgadtan és objektíven is csak azt tudom mondani: ez aztán propaganda a javából!

Látens, bújtatott, illetve inkább a világ legtermészetesebb dolgának vett, így ki sem mondott, csak a sorok és képek közt és mögött meghúzódó, de propaganda...



"A lényeg a szövegben rejtezik, különös tekintettel arra, ahogyan azt Kálmán György elmondja. Mert bizony sokszor van benne felhang, gúny és az visszafordítva, ettõl nyer külön értelmet a mondandó, amiben én nem nagyon hallottam kivetni valót."

Hát, nem tudom, hogy végignézted-e - nekem már az "ántivilág" lekicsinylõ ábrázolása sem tetszett, ami leginkább abból a vulgármarxista tézisbõl származhat, hogy ami "régen vót, az rossz vót", vagyis, ami úgy jelenik meg egy idejétmúlt és elfeledett, ám valaha igen sokat énekelt francia dalban, hogy a "múltat végképp eltörölni".

Eléggé elkeserítõ, hogy egyeseknek tényleg ennyi maradt meg a Horthy-korszakból, még azok közül is, akik átélték...

Nagyon sok érték és szépség pusztult el a háború után, kulturális és szellemi, nem kis részben pont ennek a generációnak is köszönhetõen, amelybõl - hát, legyünk finomak - kikerült az a párszor tízezer párttag, akiknek bizonyára nem legjeletéktelenebb hányada vedlett át nyilasból az államszocializmus ilyen vagy olyan poszton dolgozó kiszolgálójává.

De, hogy visszatérjek az elejéhez: nem tudom láttad-é az egész filmet, de, már ne haragudj, amit a film utolsó öt percében láthatunk az micsoda, ha nem propaganda?



"Mivel én nem 28-as vagyok, sokszor egész szavakból sem értettem, az elhangzott nevek nagy része sem mondott sokat számomra. A szöveget figyelve saját gondolataimmal voltam elfoglalva."

Érdekes, én sem vagyok huszonnyolcas, de - igaz, talán azért is mert többek között történésznek is készülök - nagyjából képben voltam Róbert bácsi ingyenkonyhájától kezdve Zadravecz páterig...



"Ami elhangzott, az puszta történelem számomra -különösebben sosem érdekelt-, de az eseményeken sorra végig haladva arra gondoltam, hogy nagyon nem szerettem volna azokat végig élni."

Így igaz: de fontos látni, hogy a 28-asok nagyon-nagyon jelentõsebbik részének nem kis részben azért kellett mindezt átélnie, mert a 28-asok másik része nem volt hajlandó kimaradni a politikából, romlásba taszítva ezzel az országot 1944-45-ben, 1949 és 1956 közt, majd 56 után...



"Meg arra, hogy vajon milyen ember lettem volna ennyi megpróbáltatáson keresztül?
Szerintem ezt mi fel sem tudjuk fogni, ahogyan a tragédiát is csak akkor éljük át igazán, ha velünk megtörténik. Egyébként csak egy borzasztó hír.
Ezért nem vagyok híve az utólagos és végletes ítélkezésnek, könnyû kívülrõl, meg távolról okosnak lenni."

Ez igaz - de nem hiszem, hogy hierarchikusan rangsorolni kéne a generációkat.

Miért, mi vagy az 1860-as és 70-es évek nemzedéke kevesebbet érünk, mert nem éltük át a világháborút?

(Sok huszonnyolcas így gondolja!)



"Magam úgy vélem, hogy Szilágyi György sem az összes 28-as nevében beszélt, hanem azokéban, aki azonosan éltek meg dolgokat, ilyenbõl pedig bizonyára sokféle létezett."

Hát, ezt most nem bitos, hogy szívesen ecsetelném - illetõleg, hogy Gyuri bácsi vajon mit akart ebbõl kihozni.

A film önmagáért beszél...



"Általánosságban egyetlen korosztály sem szerencséltetik a félszavas kommunikációval.
Hiába beszéljük mindannyian a magyar nyelvet, egy-egy kifejezésben vagy megszerkesztett mondatban nem ugyanazt értjük."

Hát, csakhogy ez itt a legnagyobb baj...

És mindezt minek köszönhetjük?

Mit is ír Tinódi több mint 400 ÉVVEL EZELÕTT:

Ti Magyarok jobb ha mind eggyé lésztök,
Mint eddég, egymást ne ugy szeressétök…

No ha ebben nem akartok elõvenni,
Ennél inkább kezdötök fogyatkozni,
Két fél között mindenestõl elveszni,
Mind az két szék között puszta földön maradni.

Ez a nóta ötszáz éve: kuruc-labanctól Bajnai-Orbánig...



"Ahogyan ennek magad is példája vagy, hisz utólag magyarázod a bizonyítványodat."

Hát, kénytelen vagyok, mert igaz, kissé indulatosan írtam, amit írtam, de az is tény, hogy amit félre lehetett érteni benne, az félre is lett értve...

Miután valamiféle öregeket gyûlölõ rosszakaratú fráter lettem itt a fórumon, még szép, hogy kénytelen vagyok megvédeni magam az ütlegek ellen...



"Ezért nagy hatalom a szó, érdemes párszor ízlelgetni, mielõtt formát adnánk neki."

"A szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen..." :)



"Az úton való átkísérést sem udvariassági kontextusban értettem, hanem valaki mellet úgy menni, hogy látjuk benne az embert, meg egy kicsit azt is, ami mögötte lehet."

Én sem.

Ha valaki nem tud átmenni az úton, még szép, hogy segítek neki.

Ez a minimális emberi hozzáállás - nem velük szemben, magammal szemben.

Pártállástól, huszonnyolcas, negyvenötös, vagy nyolcvankilences születéstõl függetlenül.

Persze, ezt nem is tudom meg attól, akit átengedek az utcán...



"Sokak számára - bármily meglepõ - még mindig a szüleik, nagyszüleik politikai szerepvállalása az etalon, holott a dolog ott kezdõdik, hogy nem is kéne feltétlenül politikailan szerepet vállalni ebben az országban - csak a 28-asok egy jelentõs hányada szerint..."

Ez nekem nem tapasztalati tényezõ, nem tudok vele mit kezdeni."

Érdekes, jártamban-keltemben folyton ezzel a jelenséggel találkozom...

Több mint nyolcvanéves fotográfus és öregcserkész, dícséri a német katonákat, hogy õk milyen jó fejek voltak, közbe' meg milyen csúnyákat mondanak róluk (hogy még enni is adtak neki, amikor megszorult stb.), eközben pedig hatvanhétéves szocialista érzelmû nyugdíjas fizikatanár azután átkozza el fülem hallatára a csendõröket, miután kiderül, hogy az én apám is az volt...

Kinek van igaza?

Az öregcserkészt Lernernek hívták és sváb származású volt - még jó, hogy keblükre ölelték õtet a sógorok - nyugdíjas fizikatanár pedig soha életében nem látott csendõrt, irántuk érzett gyûlölete mégis határtalan...

És ezek csak a legszélsõségesebb példák közül valók voltak - elegem van abból, hogy akárhová megyek, más téma nem is lehetséges, mint a politika, mégpedig a lehetõ legszélsõségesebb formában...


Többek között ezért foglakozom, nem középiskolás fokon, történelemmel - mert végre, hosszú idõ óta elõször, fennál a tárgyilagosság lehetõsége - és ez nem mellesleg fantasztikus...



"Végezetül pedig, valószínû, hogy sokszor el fog térni a véleményünk -ha összeakadunk-, hisz különbözõ a korunk és az aspektus is, amivel befogjuk a körülöttünk zajló életet."

Ez így igaz - de vitákra szûkség van, mert mi más vinné elõre a világot?

Nem mosakodtam, mert nincs miért bocsánatot kérnem...

És, te is beláthatod, ez a film egyszerûen nem azokról szólt, akikrõl én beszéltem: akik kétszer építették újjá ezt az országot a saját vérük-verejtékük árán és a legsötétebb idõkben álltak helyt...

Erre a madridiakról meg a tizenkilencesekrõl kell beszélni, a többieket meg "hugyagyuaknak" bélyegezni?

Egyébként érdekes, hogy a filmrõl, magáról senki sem írt semmit...

Hmmm...

Talán igazam lenne vele kapcsolatban?

P.S.: Ami a forrófejû uraimékat illeti, mintha róluk is írtam volna - nem éppen baráti kontextusban - nem?

Érdekes, mintha leginkább én venném a fáradtságot ahhoz, hogy mindenki írásait átböngésszem és minden lényeges mondandótokra reagáljak...


Végül: nem volt még egy olyan nemzedék Magyarországon, mint a huszonnyolcas, amelybõl annyi politikus politikai szimpatizáns került ki mint közülük...

És, hadd ne mondjam, kevés nemzedékbõl került ki ennyi visszataszító figura, mint közülük...

Ez persze inkább a kort jellemzi, mint a nemzedéket, de ezek a tények...

Igen, és néhányan szintén közûlük kerültek ki, akik szenilisen és habzó szájjal vonulgatnak ifjonc agyamentekkel vállvetve mostanság, stb stb... Nem ez a lényeg.

Nem õk voltak a többség. A többség csendben végigszívta a XX századot, dolgozott mint a barom, és egy dolgot tartott fontosnak: a túlélést, az utódok biztonságát és jövõjét. A történelem cserbenhagyta õket. Az utódok is.

Ne mosakodjál, kérjél bocsánatot. Ne tõlem.

Helyesbítenék: az igazi 28-asok igen ritkán politizáltak...

Talán 1945-47-en, 1956-on és 1989-en kívül nem léteznek ilyen történeti csomópontok a huszadik század második felének magyar históriájában.

Aki ezeken a dátumokon kívül politikai kontextusban felbukkan - tisztelet a kivételnek - az sztem már gyanús...


Ja, és még valami: közülük került ki az a társaság, amely 1944-ben a holokauszt és a nyilas rémuralom, és 1949 és 56 között, az államszocialista terror idején kompromittálta az egész országot a világ és a történelem elõtt.

Mellesleg, a filmen, gondolom, nem akadtál ki... :)

Hát, annak rendje és módja szerint félreértettél.

Nem baj, hiszen bizonyára félreérthetõ voltam.

Kérlek, parancsolj elolvasni, amit az elõzõ hsz-emben írtam, és utána elborzadni. ;)

Mellesleg az én szeretve tisztelt nagyapám is huszonnyolcas, még sem jutott eszembe soha, hogy kinevessem.

Vajon miért?

Magyarázatát lentebb találod.

Csak annyit: az igazi 28-asok tették a dolgukat, nem politizáltak túl sokat, mert nem érezték szûkségét, hogy megtegyék, mint azok a "28-asok" akiknek nem kis részben köszönhetjük, hogy itt tartunk - és akiknek tiszteletére ez a film készült.

Ennyi a különbség.

Akik politizáltak, többnyire akaratlanul, de bizony romlásba taszították az országot - akik viszont dolgoztak, azok háromszor építették fel a huszadik század alatt.

Nem akarok általánosítani, detúlnyomórészt ez bizony így volt - nem elõször a magyar történelemben, Mohács után pl. ugyanitt tartottunk...

Bizony!

Megint semmit nem értesz...

Nem baj, megint nem az én bajom... ;)

"Ha jól emlékszem, Dörner György mondta a Petõfi 73-ról valahol, valamikor, hogy avitt film."

Mondd már nekem, kit érdekel, hogy mit mond Dörner György?
Nagyon jó színésznek tartom, de a politikai orientációját diszkrétebben is kiélhetné. Mindenki húzhat arra az oldalra, ahová a gerince engedi, de legyen ez a magánügye, ismertségét ne arra használja, hogy pártszínû zászlóként lobog! Visszatetszõ!!"

Nem örülnék, ha csalódnom kellene a véleményedben.. :(

Dörner Györggyel kapcsolatban valóban visszatetszõ, hogy milyen nevetségesen éli ki politikai orientációját - kicsit, mintha meg is õrült volna az utóbbi években - de ennek semmi köze magához, a kijelentéshez.

Ez, ha jól emlékszem 2002-ben vagy 2003-ban hangzott el a Filmmúzeum nevû csatornában, egy beszélgetés során, vagyis akkor, mikor Dörner még egyáltalán semmilyen értelemben és formában nem politizált, hanem egy olyan filmrõl beszélt, amelyben nem mellesleg anno õ is szerepelt... ;)

És, sztem is igaza van: a Petõfi 73 fárasztó, unalmas, vontatott, avitt.

Eljárt felette az idõ...

Ha már 1973 filmjeinél tartunk mondjuk a "141 a befejezetlen mondatból"-lal szemben - pedig annak is vannak hibái (nem is egy), ráadásul a rendkívül progresszív meg forradalmi Petõfi 73-mal szemben még az "ántivilágban" játszódik...

S még egy kitétel: ha Bunuel ezt kimondhatta Rossellininek a - sztem egyébként mind a mai napig nagyon is aktuális - "Németország: Nulla év" c. filmjével kapcsolatban, engedtessék meg ennek elhangoznia 35 esztendõvel Kardoss Ferenc idejétmúlt, szétfolyó gerillaballadájának születése után...

Vagy: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?



"Sajnálom, de a 28-asok fölött eljárt az idõ - persze ezt õk nem akarják tudomásul venni, pedig észrevehetnék, hogy mi már csak úgy mosolyogjuk meg õket,..."

Vinograd-fiú, ne ábrándíts már ki, hogy ezt te komolyan mondod! Ebben a két sorban semmi sincs a helyén."

Hajjaj, gondoltam, hogy félreérthetõ leszek...

Természetesen nem arra a generációra, tehát egészére értettem mindazt, amit leírtam, hanem amelyre Szilágyi György emlékezik...

És ez egy jóval kisebb halmaz...



"A 28-asok fölött valóban szószerint eljárt az idõ, mert javarészük már nem él. Aki pedig igen, az nemcsak észreveszi, hanem javarészt szenvedi is. Mivel zavarnának be a "TI" köreitekbe?
Ti megmosolyogjátok õket???"

A 28-asok alatt nem mellesleg azokat értettem, akiket Szilágyi György is: a tizenkilenceseket, a magukat antifasisztának nevezõket, meg miegymást...

Meg persze egyébként a másik oldalt is ugyanúgy: akik még ma is visszasírják a 45 elõtti idõket, mondván, hogy akkor minden tökéletes volt...

És igen, õket bizony megmosolyogjuk, sõt, alkalomadtán ki is nevetjük (korra és nemre való tekintet nélkül).

Demokrácia adta jogunk... :)

Ami pedig azt illeti: nagyon is zavarják a mi köreinket.û

Sokak számára - bármily meglepõ - még mindig a szüleik, nagyszüleik politikai szerepvállalása az etalon, holott a dolog ott kezdõdik, hogy nem is kéne feltétlenül politikailan szerepet vállalni ebben az országban - csak a 28-asok egy jelentõs hányada szerint...

Bizony...



"Na látod, ezzel bizony csínján kellene bánni, mert esetleg majdan megérhetitek ezt a kort, és igencsak jól esne, ha valaki átsegítene az úton ahelyett, hogy felülrõl elnézõn mosolyogna!"

Én mindig is udvarias ember voltam (mindenkit átkísérek az utcán és elõreengedem az ajtónál, aki rászorul) - de attól még kialakult a véleményem ezekrõl a 28-asokról, és persze azokról a 28-asokról is...

Az igazi 28-asok persze egyik táborba sem tartoztak - de közülük csakugyan kevesen élnek...

Puskás Öcsi, Pilinszky vagy Fábri Zoltán teszem azt: na, õk közéjük tartoztak...



"A fiatalság egyben gazdagság is sok mindenben, nem etikus visszaélni vele.
Most én mondom neked: szélesebb látókörrel kicsit szerényebben!!"

Örömmel megfogadom tanácsodat, de ezt ki kell mondani.

Ez nem azt jelenti, hogy szelektálnunk kell 28-as és 28-as között: át kell segíteni õket az utcán, meg kell hallgatni õket, de azért nem árt megmosolyogni azokat, akik elfogadhatatlan dolgokat mondanak - és vidáman tenni az ellenkezõjét... :)

Ld: Szerelmes biciklisták (mondjuk a tábortüzi jelenet, ahol Tahi-Tóth László és Némethy Ferenc (maga is kitûnõ huszonnyolcas volt, egyébként) beszélgetnek egyrõl-másról)...

Üdv néked Yuliusz!

Ládd, én figyelek arra, mit írtál - véled ellentétben... ;)



"Elég sok zagyvaságot összehordtál."

Minden bizonnyal... ;)

De ha elolvastad volna, mit írtam, talán példát is tudnál hozni rá. :)



"tipikusan ez az a film, amirõl néha beszélni is szoktak, meg fel-felbukkannak belõle szállóigék"
Ez nem az a film.
Ez a film egy Hunyady Sándor novella adaptációja. Õ nemigen volt úgynevezett "baloldali".

Hát te sem vagy semmi, öregem!

Én a "Hányas vagy" címû filmrõl írtam az elsõ általad idézett mondatban - és az bizony alapvetõen az a film, amibõl fel-felbukkannak szállóigék...

Pár éve pölö a rádiókabaréban hallottam egy ilyen paródiát - ott Kádárral, Rákosival, Horthyval és mai politikusokkal példálóztak össze-vissza - megjegyzem, Szilágyi Györgyével szemben EZ valóban szellemes volt... :)

A második kijelentésemet nem tudom honnan a búsból vetted, igazán elmondhatnád - bizonyosan azon baloldaliak közül való vagy, akiknek krónikus, velük született üldözési mániájuk van, mert én bizony le nem írtam ilyesmit, sõt, még én védtem meg - ha figyeltél volna, drága barátom - az egyik meglehetõsen intrazingens delikvenstõl, aki LEKOMMUNISTÁZTA a két világháború közti idõszak egyik legnagyobb POLGÁRI íróját, Hunyady Sándort - és a filmet nem mellesleg, ha feltûnt volna 9 pont fölött értékeltem... ;)



"Hasonló téma az "Édes Anna", amit Kosztolányi írt. Õ sem volt "baloldalinak" mondható. Bár akár azok is lehetnének.
Benne éltek egy világban, amit ábrázoltak. Ahogy ma mondanák: szociálisan érzékenyek voltak, és nem mellesleg nagy írók."

Minden szavaddal egyetértek - de hol írtam én olyasmit, amivel itt ellenkezel?



"Az említett filmek pedig még ma is sokkal jobbak és idõtállóbbak, mint a legtöbb mai felszínes hülyeség."

Nos, csak látóköröd tágítása végett:

Méltóztasd, kérlek alássan elolvasni, hogy PONTOSAN mit írtam én, és mit mások...

Feltûnne, hogy milyen nagyra becsülöm ezt a ragyogó filmalkotást, s hogy ebben a topicban mindössze két dolgot - elnézést a meglehetõst triviális szóért - fikáztam: egy elvakult elmeháborodott õrült irományát, és Szilágyi György "Hányas vagy?" c. "alapmûvét"...

Ennyi...

Hát, a "generáció alapfilmje" volt szándékos túlzás...

Természetesen nem volt az, de érdekes, hogy mind a mai napig divat így reklámozni bizonyos körökben...

Remélem legalábbis, hogy ugyanazon akadtál fenn, mint amin én kiakadtam....