Teljesen egyet kell értenem. Én ma láttam a darabot, és azért választottam, mert 2 kedvenc színésznõm szerepel benne, viszont igazán gyenge és valóban erõltetett a produkció. Sajnáltam az elõadókat, hogy ilyen mûsorhoz kellett a nevüket adniuk.

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

BANDY-LÁNYOK Ascher Tamás Orlai Produkció Belvárosi Színház

Hernádi Judit és Udvaros Dorottya beleszeretett az Andrews Sisters 50-es évekbeli dalaiba, magyar szöveget és keretjátékot írattak, hogy koncerten jóval túlmutató, színpadi formában énekelhessék el õket. Parti Nagy Lajos könnyû kézzel alkotta meg a két hajdani dizõz figuráját, egyikük tanárnõ és egyházi kórus-tag ma, halálosan unt "fix Sanyi"-val az oldalán, a másik szikkadt magánéletébe szottyadt melankólina. Váratlan felkérést kapnak triójuk 30 éve lelépett tagjától egy nosztalgia-koncertre, próbára érkeznek a Choo Choo Bárba. A Sing, Sing-el kezdenek, egybõl kiderül, abszolút biztonsággal, tökéletes intonációval hozzák a swinges-jazzes fílinget. Pedig Darvas Benedek partitúrája két egyenrangú szólamot diktál, természetesen vibráló játékkal, élénk mozgással. A Citadellán álló pálmaágas nõt Alfa Rómeó-s hercegi kérõ csábítja el, meg is találja karrierjét a CINECITTA-dellán... A dalszövegek minden sora hasonló bravúros finomságokat rejt, igazán kioszthatnának a végén egy Kottás Daloskönyv-et... A diáklányok Anyut búcsúztatják, aki Leningrádba megy a pontosan rímelõ "szakirAnyu" képzésre, fejünk fölött át is repül a nikkel szamovárok felé hajózó, TU 134-es Malév-járat. A számok között heves dialógus zajlik a múltról, a késlekedõ Icuról, de gyors és majdnem nyíltszíni öltözések is tüzes izgalmakat keltenek. Szakács Györgyi ötletes ruhatára pillanatok alatt varázsolja elõ a már kevésbé szûrt hetvenes évek virágos-pöttyös ruhácskáit, bár-tündérré, stewardess-é, vagy éppen bakfissá öltöztetve a szituációkhoz fölényes színészi átéléssel idomuló mûvésznõket. Lassú szám, kiélveztük minden nyelvi leleményét, hadd idézzük legalább egy szakaszát: "Ez it a Gimi-s Blues /egy ócska matróz blúz /még nem feszíti ki /a két forró cici /...egy lágy ünneplõ blúúúz / idén még épp hogy szûûûz.../ Már csak a matróz-sipka kell és jöhet az Auróra, a Forradalom és Lenin elvtárs a szobám falán... Khell Zsolt díszletfalain vörös sarló-kalapácsok villognak, Bányai Tamás
fénymester is kitesz magáért, - a klarinétos veszett proletár-dühvel fújja az indulót, alig lehet a helyére parancsolni. - És hogy táncolnak! Bóbis László minden számhoz talál mesterien egyedi koreográfiát, a két díva pedig bõdületes temperamentummal ropja a fáradtság legkisebb jele nélkül, annak ellenére, hogy a szövegkönyv fokozatos lassulást ír elõ...
Ascher Tamás biztos kézzel segíti a két karakter megrajzolását, miközben energikusan csiszolja össze az eltérõ színészi stílusokat. Nyoma sincs a mütyürkézõ töltelékeknek, mimikai trükköknek, bohóckodó poentírozásnak. Az alpári káromkodások is pilleszárnyon szállnak,
ami máskor durva élc, itt jóízû poézis. A tempó adagolása is átgondoltan pontos, egy pillanatra sem törik meg a lendület, pedig a nézõi reagálások forró légkört teremtenek. Nem vagyunk hívei a tapsorkánnak, de bizony most legszívesebben minden számot megújráztunk volna! A névadó Dumpf Bandi, aki Endreként már letette névjegyét Parti Nagy Lajos Õszi balladáiban, a távoli múlt titokzatos szereplõje,:a Rókatárgy koszorús költõjének szürreális alakjává nemesül a legszebb lassú szám lúzer hõseként, mert a lányok akkor inkább a daliás "nyuszó-gyuszi"-t szerették. Hernádi Judit-nak van egy boás magánszáma, melyben a mennyei ellenpontot Udvaros Dorottya énekli, a két színész-unikum párosa egyvégtében taglózza le a hallgatóságot. Egygombos kékesszürke zakó, suhogó fehér pantalló: nem maradhat el a Chattanooga Choo Choo sem, sivítva vágtat a káprázatos siker vonata, ilyen tömény
színházi ének-zene élményben régen volt részünk!
Társulatok roppannak össze, színházak szûnnek meg, vergõdik a szakma, tort ül a dilettánsok politikája: - lehet, hogy vigaszként csak Orlai Tibor Belvárosi Színháza marad meg?!?