A megerőszakolásban pont az a lényeg a valóságban, hogy aki átesik rajta, benne akkora fájdalom és szégyenérzés van, hogy azt nem lehet mértékkel leírni... Egy ilyen helyzethez csak teljesen nyitott szívvel érdemes közelíteni, különben nem lesz értelme számodra... Ésszel nézve nincs értelme... Nyitott szívvel nézve viszont minden érthetővé válik…

Szerintem minden bántalmazásban, a megerőszakolásban is az a közös, hogy az általam kimondott "Nem!" ellenére történik a dolog. Hogy aki bánt, az bennem valami nem valósat lát, és azzal aki én valójában vagyok, nem foglalkozik. Egy tárgy, egy eszköz vagyok neki. Csak az érdekli, hogy általam kapjon valamit, magát többnek érezze. Azt hiszi, a testem által hatalmat és szabadságot kaphat... A bántalmazó felet ez motiválja, de ez egy illúzió. Az elképzelt hatalom által járó szabadság sosem jön el a számára. Az lehetetlen, mivel tényleg illúzió csak csupán... És ráadásul egész életében cipelheti ő is a lelki terhet, mindegy mekkora tagadásban él.

A bántalmazott fél élete innentől felfordul, mert automatikusan azonosul a "bántalmazott" szerepével. Azaz áldozatként azonosítja magát... ha észre veszi, ha tagadja, ez lesz az igazság. És ettől az azonosulástól még megfelelő segítséggel is sok idő megszabadulni.
Egy bántalmazó nyilván nem tudja, fogalma sincs, hogy sok embernek innentől az egész életét elcseszi, annak aki viszont fogalkozik magával, annak is lehet a fél életét elcseszi. De a bántalmaző fél, aki csak magával foglalkozik őt ez hol érdekelné? És azért marad a nemtörődöm állapotban, merthogyha vállalna mindent, amit tett, akkor összeroppanna a felelősségvállalás lelki súlya alatt...

De egy valamit mondhatok, hogy bárkit is bántalmaztak, ki lehet jönni a dologból. Engem szexuálisan nem bántottak, már kiderült volna a sok terápia alatt, de szinte mindig is érintett a megerőszakolás, mert nem tudtam nem kapcsolódni hozzá. Engem is bántalmaztak nem tudom hány évig. Kisgyerek koromban a szüleim (és minden más felnőtt) engem nem vettek figyelembe, aki valójában voltam, azt nem akarták látni a szüleim. És annyira kevés figyelmet kaptam tőlük, hogy azt hittem, nem fogom túlélni. És azt tapasztaltam, hogyha eljátszom (azonosulva) az áldozat szerepet, akkor viszont több figyelmet kapok tőlük... Ez lett a túlélési stratégiám. Így már valamennyire odafigyeltek. Így már kevesebb lett a bántás, és esetleg jobban számított, hogy van-e mit enni, vagy hogy legalább a szobámban elkezdjenek békén hagyni, satöbbi. Így már túl lehetett élni. Arra jöttem rá, hogy szinte minden gyerek átesik ezen a megtörésen, hogy nem kap elég figyelmet a szüleitől, ezért kipróbál bizonyos taktikákat a szülei figyelmének a felkeltésére... A legtöbb esetben a szülőknél működik a gyerek áldozat szerepe... De más szülő lehet inkább csak akkor kezd el figyelni, ha a gyereke a család szórakoztató közponjává válik. Így annak a gyereknek az lesz a túlélési stratégiája...

Aztán amíg a szüleink közelében vagyunk időnk nagy részében, addig ez működhet, de onnantól, hogy elkezdünk felnőni és kirepülnénk, onnantól már azzal leszünk kénytelenek foglalkozni, hogy ettől a legalább 2 évtizedig használt túlélési stratégiától megszabaduljunk... Mert ha nem szabadulunk meg tőle, akkor sosem lesz őszinte kapcsolatunk egy emberrel sem. Magunkkal sem.

Úgyhogy innentől sok munka veszi magunkkal kezdetét, ha hajlandóak vagyunk segítséget kérni... Segítség kérése nélkül az a helyzet, hogy soha sem tevődik próbára az út, amin járunk... Így nem tudhatjuk meg, hogy jó úton járunk-e vagy sem. Segítségkéréssel valójában ponthogy gyorsabban és letisztultabban lehet haladni. Az egyes lelki zsákutcákból sokszor nem is lehet segítség nélkül kijönni. Természetesen nem a gyógyszeres "segítség"-ről beszélek. Az nem segítség, az még mingig csak túlélés lenne... Gyógyszeres vagy bármilyen hozzáadott drogos beavatkozás NÉLKÜL... lehet tényleg szembesülni, és haladni a dolgainkkal...

Erre a filmre mai napig nyugodt szívvel emlékszem vissza, mert valósnak érzem, nincs Kristen színészi játékában semmi nem odaillő. Tökéletes. Ez a film miatt is és más érzelmi töltetű szerepei (nem az Alkonyat) kifejezetten kedvelem amit- ahogy csinál.

Kristenhez eleg jol illett ez a szerep, jol eljatszotta.

Nem a "megbántam, hogy egyáltalán megnéztem" kategória, komoly a téma is, de a megvalósítás azért nem 10/10-es, klisés, a szimbolizmust illetően szájbarágós. Kristen játéka sem emel a filmen, sajnos semmi mást nem látunk, csak azt az unott, kissé nyitott szájas arcot, amit az Alkonyat-filmekben is, ami nagyon hamar idegesítővé válik (és ennél többre is képes, én nem gondolom, hogy tehetségtelen). Egyszer teljesen ajánlom, nem rossz, csak egyszerűen szerintem annyira nem is nagy film, mint amennyire az itteni értékelések alapján gondolná az ember. 6/10

Aki készítette a leírást, nem állhatott a helyzet magaslatán, mivel nem egyetemista, hanem középiskolás a fõszereplõ. Egy másik filmes oldal leírása:
"Egy traumát követõen a némaságot választó Melinda megkezdi a középiskolát. A lány küszködik az új környezettel, a barátokkal és a családjával. Vajon képes lesz túllépni sötét és lehangoló múltján?"

Eltelt a filmbõl 25 perc, semi cselekmény, cask egy lány gondolatai. Már nem beszél, pedig meg sem erõszakolták. Lehet, hogy késõbb történik is valami, de az elsõ 25 perc marha unalmas. Az az érdekes, már nem is vagyok rá kíváncsi mi fog történni a csajjal, mert ha az elsõ 25 percben nem történt semi, akkor vagy a következõkben sem fog, vagy összekapkodják a film végét. Nekem ez nem jön be.

Fenn van azon filmek listáján, melyeket egyszer, egyedül, esetleg egy sör törsaságában mindenkinek látnia kell/ene.

Kristen Stewarthoz nagyon jól passzolnak ezek a gondolkodós filmek. Jól alakítja a vívódó embert, valahogy rá is van élezve az arcmimikája.
Nem sok olyan film van, ami teljes mértékben leköt, annyira, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim, vagy ne kezdjek nyomkodni valami kütyüt, de ez teljesen lekötött.
Pár dolgot viszont hiányoltam/ nem értettem.

** SPOILER **
Nem látok bele az erõszakot megélt emberek lelkébe, de nem értem, miért nem mondta el elõbb akár csak egy embernek is, hogy mi történt, ha ennyire megfordította ez az egész viselkedését. Bármennyire is szégyelli (mert általában ez szokott lenni az ok, ennyit olvastam már errõl), a bántásokat azért nem kellett volna tûrnie. Ha már mindenki azt gondolta, hogy "felnyomta" a társaságot, az elsõ ilyen sustorgásnál oda kellett volna csapnia, hogy nem tudják, mit élt át, és miért tette, amit. Ugyanakkor adott egy srác/férfi, akirõl soha senki nem gondolna hasonlót. Vajon kinek hinnének? De hogy fizikális bántás után verbálisan is kikezdjék...

A családi életét is jobban boncolgattam volna. Ott volt a visszatekintés, amikor az apja felemelte egy almához. Mi lett azzal a kapcsolattal? Ha már az anyja hidegnek is tûnt. Nem volt annyira bensõséges a kapcsolatuk otthon, de miért? A másik pedig, hogy a rajztanárral való kapcsolatot is kibontottam volna. A tájékoztató alapján nagyobb, komolyabb szálat képzeltem volna ott, és nem csak a rajztudásának a fejlõdésében.

**SPOILER VÉGE **


Összességében viszont nagyon jó film, ajánlom bátran, aki hasonló stílust kedvel.

Én még csak a filmet láttam (nem lesz így már sokáig), de nekem nagyon tetszett Kristen Stewart benne, azt a belsõ vívódást, amirõl írtál, szerintem nagyon jól átadta. Láttam az utóbbi filmjeit és vállalom, hogy ez a lány nagyon jó színésznõ!!! Nem csak miatta ajánlom mindenkinek ezt a filmet!!!

Most, hogy még egyszer láttam a filmet (immáron a könyv elolvasása után), jobban látom a különbségeket és a hasonlóságokat. A könyv összességében talán megrázóbb (és elõnyére szolgál, hogy részletesebb), de ez nem von le semmit a film értékébõl, amire most meg is adom a 10 csillagot, pedig ritkán szoktam értékelni. Ráadásul a befejezést a filmnél könnyeztem meg, ebben szerintem a szép és a témához illõ zenének is köze van.

*** SPOILER ***

Van viszont, ami a könyvben jobban átjött, pl. Melinda vívódása, hogy elmondja-e Rachel-nek a történteket, mikor az a fiúval kezd járni.

*** SPOILER VÉGE ***

Ja, és örültem nagyon, hogy a Universal Channel is mûsorra vette a filmet, azt viszont nem értem, miért szinkronizálták újra, hiszen nem is olyan régi, és nemrég ment egy másik adón (a Film Cafén) az eredeti (?) szinkronnal? Én legalábbis teljesen úgy emlékszem, hogy Kristen szinkronhangja ott Nemes-Takách Kata volt, Heather-é pedig Molnár Ilona (a többi hang annyira nem maradt meg bennem; Mr. Neck-nek talán Háda János, az anyukának talán Spilák Klára?), és SOKKAL jobb volt, mint a UC-es szinkron. :S

Na, azóta letöltöttem és elolvastam a könyvet is.

*** SPOILER HADD MONDJAM EL ***

Annak ellenére, hogy ez elvileg ifjúsági könyv, komoly a témája, úgyhogy én bátran ajánlom a felnõtt korosztálynak is. A film szerintem elég jól visszaadja a könyvet, apró változtatások vannak csak, némelyik még jót is tett a filmnek. Pl. a filmben Melinda kicsit jobban kiosztja Heather-t, kerek-perec kimondja, amit gondol róla. Vagy ami a "fát" illeti, amit végül sikerül megalkotnia Melindának, a filmben jobban tetszik a tanár megnyilvánulása, mert egészen elérzékenyül. Bár a könyvben meg a nagy faalkotás a titok kiderülése után történik, nyilván nem véletlenül írta így az írónõ, érdekes, hogy a filmben ezt kicsit megfordították.

A könyvben kicsit többet írnak a reakciókról, amiket a filmben hiányoltam, bár ezt a szülõk részérõl a könyvben sem kapjuk meg.

Összességében szerintem nagyon jól sikerült a film és a könyv is, nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb.

*** SPOILER ***

Nem volt ez rossz film, annak ellenére sem, hogy voltak benne itt-ott mûvészfilmes megnyilvánulások, ami alapból nem az én stílusom. Csak kár, hogy olyan hirtelen lett vége, én pont arra lettem volna kíváncsi, hogy ki hogyan reagál az igazság fényderülésére.

Elõször a tartalmat olvastam el, így nem értettem, hogy Melinda hogyhogy beszél, de aztán rájöttem persze, hogy rossz a leírás, ahogy már sokan írták itt elõttem.

Kristen egyébként nem is olyan rossz színésznõ szerintem, ahogy sokan szokták rá mondani. Ebben a filmben legalábbis hihetõen alakította a befelé forduló lányt. És milyen érdekes, a többiek õt tartották furcsának, pedig valójában mindenki furcsa volt egy kicsit. Legalábbis én így látom. Az is hihetetlen számomra, hogy a szülõk semmit nem vettek észre. Szegény kislány nem csoda, hogy rejtegette magában ezt a titkot, mivel senkitõl nem kapott ahhoz segítséget, hogy megnyíljon, amíg el nem kezdett rajzolni.

Tényleg csak azt sajnálom, hogy a végét gyorsan lezárták, pedig az hiányzott még onnan nagyon, hogy mindenki nézzen már magába egy kicsit (pl. a korábban bunkó természetismeret tanár egész kedvesnek tûnt a végén, kíváncsi lettem volna az õ reakciójára is).

Nekem mondod? Borzalmas volt úgy felnõni, h az osztálytársaid a barátaid akarnak lenni, de te folyton elutasítod a legkedvesebb embereket is mert folyton befordulsz vmi miatt. Az hizik rólad hogy dilis vagy, vagy hogy utálod õket, pedig nem is velük van baj, hanem te utálod még magadat is. A félelem rossz tanácsadó :_(

Ez naggyon teccett! :))))))
Nem nekik Valóvilág ez :))))
Unokatesóm gyerekei mindhárom korosztályba beletartoznak, s nehéz +érteni õket, fõleg a tiniket 82. dackorszak, pokoli:__(. Steph. Meyer jó kis használati útmutatót adott nekünk ehhez. :)

Bocsesz az elírásokért kicsit még ngyan reggel van.
Yuongs are forever, please save our children. The world is cruel! :_(

A ami fiatalok ugyanolyan bizonytalanok mint mi voltunk annakidején, csak mi 30as-40-es-50-es-60-asok vagyunk képeksha van szívünk és átérezzük a problémáikat. Sokan elfeledték milyen volt gyereknek lenni és Õket megérteni,

egyetemista volt? elkezdtem tegnap nézni,de nekem úgy tûnt még gimis,és beszélni is tudott,nem tudom,furcsa volt. Rossz egyedül.

Ez a film nagyon jó volt, hogy írhatja bárki, hogy középszerû?

Kissé középszerû, de egynek elment, jó kis film volt.

Hát, azért jobb mint ez a Twilight-Saga, ennek legalább nincs olyan Twilight szaga. :))

elvesztegettem én is 1.5 órát erre a zagyvaságra. ez a csaj már itt is vámpírnak készült ,igazi vérszívó ...