Nyomasztó film, a nyomorról, a reménytelenségrõl és kilátástalanságról. 10/10

A rendezõ korábbi filmjei is képesek voltak valahogy más szemszögbõl megmutatni a világot. Döbbenetes az a realizmus, tisztánlátás, amellyel filmjeit felépíti. Nem szépít, megmutatja azt, ami VAN. Az élet igazi küzdelmeit, a fennmaradásért folytatott harcot, közben felvetve olyan morális kérdéseket, hogy a tisztaság, az emberség, a segítõ szándék mennyire "kifizetõdõ" a mai világban, amikor az önzés és a pénz mindent bemocskol. Uxbal egy magasabb spirituális fejlettségi szinten próbál ezen aljas, mocskos világban ellavírozni, ahol az emberség és korrektség ismeretlen fogalom, ahol az ember csak egy eszköz, ahol lelkiismeret nem létezik, s farkastörvények uralkodnak. Itt bármi elõfordulhat. Életében a bûnnel, bûnözéssel keresi kenyerét, de mégis képes valahogy ember maradni ezen mocsok közepette. Képes bízni és hinni. Azt hiszem, ha megnézi az ember ezt a filmet, ráébred, hogy nincs is semmi gondja, s az emberek milliárdjának napi túlélési harcához képest milyen jól is élünk. Bardem zseniálisan hozza a szerepet, abszolút hiteles még a halottakkal beszélõ mivoltában is. Apropó, nekem ez a léleklátó vonulat túl sok volt, kis fûszert vitt ugyan a reális való világ kockái közé, de a látomások és halottakkal való beszélgetések tényként való kezelése nem illik a már-már dokumentarista tárgyilagossággal felépített filmbe. Emiatt 9/10

Nyomorultul lenni ezen film kapcsán szinte felüdülés.

Szerintem - leordít a vászonról egy olyan hangulat, amit én csak ettõl a rendezõtõl láttam. Bizonyosan olyan szellemmel van dolgunk, aki telisdeteli csempészi a filmjeit – ezt eddig talán a leginkább – szimbólumokkal. Minden képnek, színnek, karakternek van jelentése: nem egy hanem megannyi. A gyerekek színes – de már nehezedõ hátizsákjától, a piros-szõröskabátban szerepeltetett vergõdõ nõalakig. Minden szereplõ sûrû psziho-massza.
A másodszori megnézés – gondolatban – másik értelmezést hoz felszínre. Mi dönthetünk arról, sírunk vagy nevetünk. A gondolatmenet – a cselekmény - mesterien látatja a rosszat és jót egyszerre. Egy középsõ aspektusból.

!!! SPOILER !!!

A vezetõ karakter Uxbalban olyan szépen rejlik el a magas szinten álló spirituálisan fejlett lény – léleklátó és halottakkal kommunikál a köztes létben (havas erdõ + papa) – és az anyagba zárt hús vér ember, aki fogolyként van jelen ezen a bolygón. Tele teherrel.
A film eleje a vége is egyben, és mint olyan, az kezdõ képsorok miatt a történet két értelmezést nyer(het).

Az egyik földi létezés minden nyomorát felvonultató, depressziós sûrû komolyság.
A másik a legutolsó képkockákon kibontakozó a köztes létet követõ megváltás…

Nem könnyû gondolat, de nem tudom elképzelni, hogy másra gondolt rendezõ. A léleklátóknak – a tibeti halottaskönyv is leírja – 40 (42) nap áll rendelkezésre a bardóban levõ lélekkel a kommunikációra. Ez Uxbalnak megy, tudja mit tud. Bár képességét hétköznapi módon veszi tudomásul: van és kész, létezik az "odaát". Õ már egy világibb megnyilvánulása annak a gondolatrendszernek, amit a Krisztus utolsó megkísértésében lehet átérezni. Abban a filmben a képesség kapcsán bontakoznak ki a következmények, amely rengeteg vívódással, majd felelõsséggel – eleveelrendeléssel - jár. Nagyon humán módon lehet átélni az emberisten vívódását.

Itt viszont nem. Itt csak úgy van a legnagyobb természetességgel, nincs vívódás, csak teherviselés, teher elviselés. Úgy beszélget lelkekkel ellopott órákról, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. És ez az ember nem szent, nem mutogattatja magát a TV-ben emeltdíjért - Uxbal megmarad különleges léleklátó képessége ellenére, olyan hétköznapinak, mint bármelyikünk. Él a képességével és nem visszaél… Tulajdonképpen segít. Ez Uxbal alaptermészete. A segítség. Ezt a sorsot veszi magára és bukik bele rendre. Mint mi is.
Rendre.
Pénzért.
A rendezõ szereplõinek jellemét szereti devalválni, vagy magasztalni a pénzhez fõzõdõ viszonyrendszerükkel. Az agyonkódolt papírfecniket utálatossá teszi – köszönet érte! –, azzal ahogyan nyomasztó helyzetekben kikerülhetetlenné teszi. Minden ok és okozatnak a filmben köze van a pénzhez és jellemzõen testi lelki nyomor keletkezik a környezetében. Ha van azért, ha nincs azért.

Tehát Uxbal segíteni akar, de rendre meghal lelkének egy darabja, mivel szándékai nem érnek célt. Ezért a filmben látott szenvedés végén a halálával talán mi is föllélegezhetnénk, de nagyon nehéz oda menni, ahova a rendezõ hív: ez a köztes lét. A köztes létben Uxbal a film végén – az elején – már tudja mi van vele. Neki nem kell segítség a bardóban, õ abban jártas. Tovább lép. Ez a konklúzió.

Tehát szerintem, a film vége nem az, aminek látszik. Nem arról szól, hogy az élet vacak, a teremtés meg el van cseszve, a biblia egy koholmány a birka nép kordában tartására, a Bardo Tödol egy fantazmagória.
Pont, hogy a nyomorultságok - a terhek arra jók, hogy letegye õket az, aki megkeresi a módját. Az utolsó öt perc is elég a terhek összeszedésére és lerakására. Egy módja van, de van. Az Egy maga a mód.

De a film okozta szorongásból én is csak a Margithíd budai hídfõjénél ocsúdtam föl, balra nézve a bringáról… Zseniálisan jó hangulatú film: Bjutiful azaz Zsönyörû.

Köszönöm szépen a véleményt :)

BIUTIFUL Alejandro Gonzalez Inarritu spanyol film
Egy film ereje, hitelessége kizárólag a rendezõ atmoszférateremtõ, jelenetalkotó, színészt
megítélõ látásmódjától függ, amit egyszerûen "rendezõi képesség"-nek hívnak. Nincs az a
nagyszerû forgatókönyv, amely avatatlan kezekben nem jelentéktelenedik el, viszont még
egy Inarritu sem képes úrrá lenni a Biutiful agyontekert, túlbonyolított szituációin.
Nem elég, hogy halálos beteg, még kisstílû sefteléseibe is bele kell hogy bukjon, még az a
lehetetlen feleség is hatszor kavar bele a történetbe, veszíteni lehet a piaci gagyikereske-
delemben, de eladható a családi kripta...
Barcelon a külvárosa tisztára Mexico City bidonville-je: nyomott, zavaros képeit fantaszti-
kus operatõr, Rodrigo Prieto rögzíti, Javier Bardem pedig, messze meghaladva gonoszte-
või, karakter-hõsi alakításait, lenyûgözõ hitelességû portrét rajzol mesterien árnyalt figurá-
jában. Vagány, mégis vesztes a magánélet csatáiban, jószándékú, segít, ha tud, akaratlanul
okozza pártfogolt-kizsákmányoltjai halálát. Rendezõi-színészi remeklés, amelynek képei fe-
ledhetetlenül égnek bele a rosszat hamar halványító nézõi emlékezetbe.
Nincs egyedül: a feleséget játszó Maricel Álvarez jelenléte azonos nagyságrendû, félel-
metes arcberendezése, /az a brutális orr!!!/, érzelmileg túlfûtött, sistergõ hõfokú játéka
méltó ellenpontja a nagyhírû filmidolnak. A szánandó, gyûlöletes, esendõségében is végze-
tes személyiség Inarritu leleménye, de az ismeretlen színésznõ lehel belé parázsló életet.
A fátyolos Nap-gömb lassan emelkedik az örökké épülõ Sagrada Familia õrült tornyai fölött,
a komor tenger morajló habjai hullákat vetnek partra: tömeghalál, - a nyitókép havas er-
deje tér vissza a kihúnyó élet utolsó pillanataiban. Ha egyedül ez a két látomás lenne, az
is megkerülhetetlenné tenné ezt, a Mester alkotásai között nem legjobbak közé számító
filmet.

Köszönöm a véleményeket,- megnézem! :)

Megnéztem...szóhoz se jutok igazából.Egyértelmûen maxcsillagos a film.Hossza 141perc és nem 148.Tényleg döbbenetes a hangulata,mégis annyira izgalmas.A nõi fõszereplõ,Marambra is zseniális..10/10

Most kezdem el nézni:-)

A film ütött... Annyira mély, olyan hangulata és érzelmi világa van, hogy utána fél órán keresztül csak bámultam ki a fejembõl.
Ha vicces, szórakoztató filmre vágysz, ne erre menj. Ha végre egy igazán értelmes filmre vágysz, aminek van mondanivalója, akkor ezt válaszd.
10/10

Szerintem a most vetített filmek között a legjobb! Mindenképp ülj be és nézd meg!

..valami használható infó, vélemény a filmrõl? :)
Üljek be, vagy ne üljek be?

Biztosak benne, hogy a bemutató dátuma 2011. szeptember 1. ?

szvsz nem mesterkélt: stílusa van, ráadásul latin, így zsigerileg nem fél érzésekrõl érzelmekrõl beszélni. férfias, de nem szexista, intim, de nem pornográf, filozofikus, de nem szájbarágó. az egyik legfigyelemreméltóbb ma élõ filmes.

Jó volt ez.

Iszonyatosan jó film, nagyon nagyot üt. Ma néztem meg eredeti nyelven és csak csatlakozni tudok az elõttem szólóhoz, Bardem-mel nem nehéz jó filmet alkotni. Vicc, hogy nálunk csak mostanában fog kijönni, mint megannyi ismeretlen mestermû...

inarritu eddigi egyetlen tévedése. a fõ probléma a forg. könyv. amit sajnos nem arriaga jegyzett, hanem maga a rendezõ. ezek szerint az írás nem erõssége. gyenge film.

Jobb volt mint a Babel, de a 21 grammot, es a Korcs szerelmeket nem ubereli.

8,5/10

Az SPI vagy a Budapest Film kiadhatná végre DvD-n!

Nagyon-nagyon várom, remélem, hogy elhódítja az Oscart, mert így nagyobb eséllyel eljut hozzánk is (Bár Inarritu és Bardem azért növeli az esélyeket): az esélyeit itt latolgattuk: http://prae.hu/prae/lazarilloetc.php?aid=130&menu_id=111&type=1 hamarosan minden kiderül, azért a tavalyi argentin gyõzelem után sok esélyt nem adok neki, de reménykedünk...