Tetszett. Nálam 9/10. Egyedül azt hiányoltam, hogy The Show Must Go On című szám nem bukkant fel a filmben, csak a legislegvégén a feliratok végén.

Nagyot csalódtam...nem ezt érdemelte..

Ha Jordan Belfort karakterét változatlan formában átültették volna a Wall Street farkasába egy nézhetetlen film lett volna belőle, úgy hogy kiszínezték és egy zseniális színész pedig eljátszotta, az egyik legjobb film lett belőle amit valaha csináltak. Nehéz megérteni, hogy egy olyan istentelen zseni-legenda, mint Freddie Mercury karakteréből miért kellett csinálni ennyire run-of-the-mill személyiséget és vele együtt mozit! Ki érti ezt? A Queen tökéletes, sokkal-sokkal jobb filmet érdemelt volna! Szinte semmit nem (úgy) mutat meg Freddie-ből, mint kellene. Akár a Disney is forgathatta volna. Közel sem jön át mennyire egyéniség volt és különc, ebből adódóan nyilván sok balhéval, civakodással, zülléssel és irdatlan mélységekkel és magasságokkal. Csak egy ilyen ember tud ilyen dolgokat alkotni. Simán forgathatták volna élethűre és magasabb élkor besorolásúra, nagy kár érte. Szóval a film pocsékul van összerakva sajnos, a színészek viszont nagyon jól játszanak a zenét pedig nem lehetett elrontani szerencsére. Nem mondom, hogy rossz lett, és nem nézhető, de Freddie-nek tuti nem tetszene... és azt hiszem pont itt bukott meg a dolog... 7/10

Nekem is meglepő, hogy mennyien lehúzzák ezt a filmet, beleértve a kritikusokat is...a casting remek, a főszereplő zseniális, a zene jó, visszarepített a gyerekkoromba. A bő 2 óra elrepült, a film végén a moziközönség tapsolt. Nyilván nem teljes kerek egész a történet, de arra valóban ott vannak a dokumentumfilmek. Sok kritikus azon rugózott, hogy mennyire idealizált a film, mennyire nem mutatják be a tivornyázásokat, a szexuális kalandozásokat és irányultságot, ez végképp érthetetlen nekem...amennyire kellett, annyira bőven voltak a filmben utalások, kis részletek, nem volt titok, hogy Freddie merre húz, hogy kicsapongó életet élt, és az sem, hogy mennyire nem volt egy könnyű személyiség. Akinek a szaftos részletek kellenek, nézzen pornót ;) Mindenki másnak erre érdemes beülni!

A film jó.
Nem véletlen az IMDb-n a 8.4-es érték, vagy a google véleményeknél a 97%. Vagy hogy Angliában a nyitó hetében kétszer annyian nézték meg mint a Csillag születik első vetítéseit. Persze, aki azért ül be a filmre, hogy mozivásznon lássa ahogy szőrös és izzadt férfiak egymás arcára élveznek, az csalódni fog a filmben, ugyanis nem lesznek ilyen jelenetek.

A film 12-es korhatárral készült, ennek megfelelően minden benne van amit ez a határ lehetővé tesz. Igaz nem esik szó arról hogy Dél-Afrikában koncerteztek az apartheid ideje alatt, hogy a basszusgitáros John Deaconnek hat gyereke van, hogy első amerikai turnéjukat félbe kellett hagyniuk Brian May májgyulladása miatt, vagy hogy Freddie utolsó erejével felénekelte a The Show Must Go On dalt (ami nem az utolsó volt, az a Mother Love). De szintén nincs említve Freddie Montserrat Caballé opera-énekesnővel készített lemeze, amit bármely szólóénekes megirigyelne. A film így is 15 év történetét öleli fel, 134 perc alatt.

Amikor 2002-ben bemutatták a We Will Rock You musicalt, a kritikusok egyöntetűen lehúzták. 12 évig volt műsoron a faék egyszerűségű történeten alapuló musical, ezalatt minden előadása telt házzal ment, a londoni West End 10 leghosszabb ideig játszott musicaljeinek egyike.

Persze, a filmet is a zene viszi a hátán, de ez el is várható egy Queen filmtől. Aki ennél személyesebb, autentikusabb filmet szeretne, nézze meg mondjuk a Days of Our Lives dokumentumfilmet. Freddie a színpadról lelépve a magánéletben félénk, visszahúzódó ember volt, interjút is ritkán adott. Sosem akart az LGBT mozgalom zászlóvivője lenni, csak a saját boldogságát kereste. Majd pont egy hollywoodi filmben tudunk meg ennél többet?!

Igen, a filmben van pár csúsztatás (5-6 évvel előbb van egy-egy esemény mint ahogy valójában történt), de ezt aki nem különösebben ismeri a zenekar történetét, aligha veszi észre. Viszont a Radio Ga Ga és az I want To Break Free (a Queen szintjén két nagyon gyenge dal, egyik sincs a TOP50-ben, de slágerek lettek) számokat mindenki ismeri, a film főleg nekik szól, a moziból hazamenve még inkább felfedezzék a Queen zenekart.

Az összes zenei részlet nagyon jó és a film csúcspontja a Live Aid, hasonlóan erőteljes mint az eredeti fellépés, csak még jobban van filmezve és vágva. A színészek nem csak imitálják hogy a hangszereken játszanak, hanem több hetes, napi tíz órás munkával elérték hogy hitelesek legyenek. Nagyon jó volt a szereplőválogatás, az ifjú Brian May-nek még a hangja is olyan mint Brian May-é. Aki ismeri, tudja hogy a John Deacont alakító színésznek még az arckifejezései is olyanok mint John-nak. A film készítői még olyan részletekre is odafigyeltek, hogy Freddie macskáinak etetőtálján pontosan van a macskák neve.

Én is jobban örültem volna egy 1970-75 közötti időszakra koncentráló filmnek, a rövidebb időtáv miatt lett volna lehetőség több bepillantást engedni a részletekbe. Zeneileg az volt a legjobb időszakuk (lásd: http://poluscentermozi.hu/film/queen-a-night-in-bohemia-live-at-hammersmith-odeon-1975-139). Olyan dalokkal mint a White Queen, The March of The Black Queen, Father To Son, Nevermore. A legjobbak. Viszont senki nem ismeri őket, biztos bukás lett volna a film. Remélhetőleg majd lesz egy ilyen előzményfilm a mostani sikerén felbuzdulva.

Köszönöm!
A Zeneakadémián őrültebb zsenialitásúnak, sokkal jobb hangzásúnak tűnt. Ez valahogy olyan doboz-terem akusztikájúan verődő; de meglehet, hogy csak a felvételt készítő technika korlátjából következik, amit érzékelek.
... vagy csak: Gödöllőn is személyesen kellett volna meghallgatnom ...

nem semmi...
https://www.youtube.com/watch?v=xlNZbfvzfxE

Tegnap volt "szerencsém" látni a filmet. Ha egy szóban akarnám összefoglalni, akkor az a csalódás szó lenne. Hosszabban kifejtve azt kell, hogy mondjam, hogy a film nem tudta eldönteni a pocsék forgatókönyvnek köszönhetően, hogy az életrajzi, vagy a musical irányba tereli-e az alkotást. Ez még mind semmi Malekot kivéve a casting is mellément. Arról nem is beszélve, hogy a filmet körbelengi valami buta hangulat, ebben az is közrejátszik, hogy az író ostobának nézi a nézőjét. Pozitív oldalon mindenképpen Rami Malek és a Queen zenéje említendő, de ezzel ki is merítettük. Sajnálom, mert nagyon vártam a filmet. Összességében 10/5.

A minap Sasha Boldachev előadásában hallhattam sokadik ráadásaként a Queen Bohém rapszódiáját, ... hárfán (!!!), igen, nem tévedés, hárfán! Olyan elképesztően bravúros elődásban, hogy a hárfára átlényegítve is maradéktalanul frenetikus hatással szólalt meg! A végén aztán, amikor magához tért a közönség, majd felrobbant a nézőtér, hosszú percekig tartott az ováció! Sok gyönyörű zenét hallottam már hárfàn, de soha nem gondoltam volna, hogy ez is lehetséges! Erre még Freddie Mercury is biztosan ráütötte volna a pecsétjét! Ez a 20. Nemzetközi Hárfafesztivál gálaelőadásán történt és meglepetésként is örökre emlékezetes marad.
Mindenesetre ezt a filmet is beteszem az emlékeztetőbe.

Remélem 10/10 lesz!