Gyönyörű sorozat, a legjobb feldolgozása a műnek. A két főszereplő remekel. Jennifer Ehle játéka kimagasló. Colin Firth kiváló Mr. Darcy. Imádom.

IMÁDOM!

Szeretem nagyon ezt a feldolgozást, egyedül Mrs. Bennett szinkronja elvislehetetlen nekem. Jennifer Ehle szemei nagyon kifejezõek, Colin Firth-t meg imádom minden filmjében.

Hát igen, tényleg siralmas az ajánló és a tartalom leírása. Viszont ez a 6 részes BB-változat remekül sikerült. Híven követi a könyvet, szuperek a szereplõk, a szinkron fantasztikus és egyáltalán minden tökéletes.

Siralmas ez az ajánló és a leírás is..

Szerintem az alaptörténet is elég szõrszál hasogató számomra és igen rossz üzenetet hordoz. Hogy miért? Egy írónõ,ismétlem,egy írónõ szinte az összes nõt úgy állítja be,mintha nem lennének intellektuális igényei. Mary az talán,aki jobban érdeklõdik a tudományok iránt,de szó nem esik róla,hogy a padláson mondjuk egy perpeetum mobilének az elõdjét vagy bármit építene,csak a csúnya rendszernek hála nem mehet egyetemre,mert a nõk nem tanulhatnak.A filozófia nyomai inkább a sorozatban lelhetõk fel,az is elég közepesen kivitelezve. Kb. másról se szól,csak,hogy mekkora bulinak kéne lenni a házasságnak,de nem az. Arról szó nem esik,hogy nincs más választás,vagy marad az igen megalázó vénlány sors. Akkoriban ez ciki volt a szülõknek,hogy senkire nem tudták rásózni az életképtelenné tett lányukat és a környezetük szívta a vérüket ebben az esetben.Másrészt az adott vénlányt is gúnyolták a háta mögött,hogy sokat válogat,pedig nincs hova. Szerintem ezzel Austen nem is tudott,meg nem is akart szembenézni,olyan is volt,mint az egyik gagyi vígjáték címe,csak nõi kivitelben(A 40 éves szûz). Mondjuk a könyvnél annyiból jobb,hogy picit a kultúrtörire is kitérnek és nem csak arról szól,hogy melyik Bennett-csaj melyik féltökût akarja becserkészni vagy melyiket kerüli lányos zavarában.A humort azt azért sikerült átvinni,amibõl a könyvben és a sorozatban lehetett volna több is.Ja,és a rossz üzenet:a sorozat is és a könyv is kb. azt sugallja,hogy ezeknek a dzsentri fehér népeknek az a legnagyobb gondjuk,hogy jól házasodnak,vagy nem.A francot az,túl kell élniük és még egy rossz házasság is jobb volt mindenki számára,mintha vénkisasszony van a háznál.Sajnos ez nagyon sok ideig így mûködött a világban mindenhol.
5/10
2 pont Colin Firth-nek,az egyetlen jóképû színésznek az egész bagázsból,aki még jól is hozta ezt a pökhendi figurát
1 pont,mert van köze a könyvhöz,elég sok
1 pont,mert a színészek mindent kihoztak a karakterekbõl,amit lehetett
1 pont,mert még így is jó indulatú vagyok,pedig utálom a legtöbb szerelmes regényt,pláne amik rossz üzenetet közvetítenek

Még anglsiztikán az egyik elõadásomon még így is ez volt a legfogyaszthatóbb olvasmány és csak azért néztem meg,mert tudom,hogy számonkérés lesz belõle.

Akit érdekel, a regény folytatását már megírta egy angol írónõ Egyenlõtlen házasság (Not equal marriage) címmel. Bizony meglepõ fordulatok vannak benne, Darcy és Liza házasságában akadnak gondok, elsõsorban a gyerekeik miatt, a fiú kissé " visszaüt " Liza anyjára és nem Darcy természetét örökli.Darcynak lépnie kell és Liza nem szólhat bele.Persze minden jó, ha a vége jó. Angolul kapható az internetes könyváruházakban, magyarul még nem láttam.

Köszönöm a tájékoztatást. Bár valamikor olvastam a könyvetm erre már nem emlékeztem.

Jane Austen a regény végén röviden összefoglalja a késõbbi történéseket.
Ha megengeditek, leírok néhány dolgot:

SPOILER!!!

"Mr. Bennet fájdalmasan nélkülözte második leányát. Elizabeth iránti szeretete gyakrabban csalta el otthonról, mint bármi más ok. Mindig szívesen ment Pemberleybe, különösen olyankor, amikor a legkevésbé várták."

"Mr. Bingley és Jane csak egy évig maradtak Netherfieldben. (...) Mr. Bingley Derbyshire közelében vásárolt birtokot."

"Kittynek nagyon javára vált, hogy két idõsebbik nõvérével töltötte legtöbb idejét,(...)fejlõdése rohamosan haladt elõre. (...) Miután mentesült húga példájától és befolyásától (...) egészen más leány lett belõle: Kevésbé ingerlékeny, kevésbé tudatlan, kevésbé unalmas. Arra persze gondosan ügyeltek, hogy Lydia társasága ne ronthassa tovább, s bár Mrs. Wickham gyakran hívta Kittyt, hogy látogassa meg, (...) apja sohasem járult hozzá az utazáshoz."

"Mary maradt egyedül otthon a lányok közül, de most már nem mûvelhette magát olyan buzgalommal,(...) kénytelen volt többet járni társaságba."

"Wickhamék életmódja a lehetõ a legziláltabb volt. (...) Folytonosan ide-oda költözködtek, olcsó szállást keresve, és mindig többet adtak ki a kelleténél. Wickham vonzalma Lydia iránt csakhamar közömbösségé tompult, Lydiáé tovább tartott valamivel, s fiatalsága és modora ellenére az asszony ügyelt arra, hogy megõrizze jó hírnevét, amit a házasság biztosított neki. Darcy soha nem fogadta ugyan Wickhamet Pemberleyben, de Elizabeth kedvéért tovább támogatta pályáján. Lydia idõnként ellátogatott hozzájuk, amikor férje Londonba vagy Bathba ment mulatni; Bingleyéknél viszont mindketten sok idõt töltöttek."

"Pemberleyben most Georgiana is otthonra talált, s a két sógornõ viszonya szakasztott olyan volt, amilyennek Darcy remélte. Úgy megszerették egymást, ahogy kezdettõl fogva szándékukban állt."

"Lady Catherine rendkívül fel volt háborodva, amikor értesült unokaöccse házasságáról. (...) Egy darabig minden érintkezés megszakadt közte és Darcyék között. (...) Végül azonban Elizabeth rábeszélésére Darcy hajlandó volt megbocsátani nagynénjének, és keresni vele a kibékülést. (...) Lady Catherine kissé még ellenkezett, de aztán mégis legyõzte haragját, (...) nagy leereszkedõen meg is látogatta õket Pemberleyben."

"Gardinerékhez mindig bizalmas barátság fûzte a fiatal párt. (...) Mindketten meleg hálát éreztek irántuk, hogy Derbyshire-be hozták Elizát, s ezzel lehetõvé tették egybekelésüket."

Ó, bizonyosan együtt lesznek 20 év múlva, legalábbis hivatalosan. Wickham biztos nem hagyná el a feleségét, akin keresztül pumpolhatja a gazdag sógorokat. Ilyenkor a szokás az, hogy a feleség vidéken él a gyerekekkel, mert úgymond fárasztja a nyüzsgõ város, vagy nem tesz jót az egészségének, a férj meg az "ügyeit intézi" a városban.

Gondolom, hogy Mrs. Bennett rendszeresen rájár a jó házasságot kötött lányai nyakára és támogatást kérencsél tõlük, de még Mr. Bennettrõl is el tudom képzelni, hogy idõnként (soha vissza nem adandó) kölcsönöket kér a vejeitõl....

Lydia meg ott fog sírni Lizzie küszöbén, hogy Wickham adósságainak rendezéséhez eszközölje ki a férje segítségét. Ha Lizzie megúnná, hát elmegy Janehez, aki az áldott jó szívével nem fogja elutasítani.ky Sharp

Lydia és Wickham házasságáról William Makepeace Thackeray Hiúságok vására c. mûve jut eszembem amelyben Becky Sharp és a férje végigszélhámoskodják a napoleoni háborúk idõszakát, amely hasonló korban játszódik, mint Jane Austin regénye. Bár Lydia nem olyan dörzsölt, mint Becky Sharp, de a férje megnyerõ külsejû szélhámos, akitõl biztos nem állnak távol a kártyajátékok és az ezzel kapcsolatos csalások.

Jobb nem továbbgondolni a történetet. Ugyanis én nem vagyok olyan derûlátó, hogy ezek még 20 év múlva is együttvannak/lesznek.

Lydia, mint ismeretes, nem az eszérõl volt híres és annyira el van foglalva önzõ önmagával, hogy amennyiben szülei halála után nem lesznek támogatói (valamelyik idõsebb lány késõbb nem veszi magához) elég sanyarú sors elé nézne. Wickham legfeljebb addig maradt/maradna mellette, ameddig pumpolni tudja a család tehetõsebb tagjait. El nem tudom képzelni, hogy az 1700-as években mi volt a sorsuk a magukra maradt nõknek? Akkor üzemeltek ugyan szegényházak, de nem hiszem, hogy mindenkinek jutott ott hely.

A regény végén még hajadon (nem szemrevaló) két lány sorsa is kétséges, hiszen hozomány nélkül még az az elõnyük sincsen meg,hogy a szülõi házat megörökölve ott gondtalanul továbbélhessenek.

A szegény, ambiciózus lányok, ha abban az idõben tudtak tanulni, esetleg nevelõnõi állást kereshettek maguknak, hogy valamibõl megéljenek. De ezeknek a felkapaszkodott bugyuta anyjuknak és nemtörõdöm apjuknak erre sem volt gondja.

Szóval a lányregény így látszólag igazán csak a kétidõsebb lánynak jött be.

Megérne egy misét a regény folytatása, mondjuk ténylegesen egy 20 év múlva történettel...

Most belenéztem az épp futó 5. részbe, ahol Lydia épp Wickhammel idõzik Londonban.
Lydia mindenféle szamárságokat csacsog, Wickham leveleket irogál és épp olyan unott pofát vág, amilyet Mr. Bennett szokott, amikor a felesége kárál mellette. (valószínûleg nem volt véletlen... Ügyes a rendezõ.)
Gondolatban felrémlett elõttem a fiatal pár jövõje, 20 év múlva valószínûleg pont olyanok lesznek, mint a Bennett házaspár. Habár Wickham nem olyan becsületes, mint Mr. bennett, aki csak a könyvei közé menekült az elviselhetetlen felesége elõl. Wickham valószínûleg lumpolni fog, kártyaadósságokat csinál és már a második évtõl csalni fogja a feleségét....
Jót nevettem a gondolaton.

Kevés olyan filmet készítenek, amely ennyire kitûnõen visszaadja a könyvet, mint ez a Büszkeség és balítélet! Minden tekintetben kiváló (a magyar szinkron is végig tökéletes!), talán az egy Mrs.Bennet (Alison Steadman)alakítása kivétel. Túlzásba viszi a karaktert és valóban rikácsol, ami már túlmegy a nevetségesség határán, pedig esetében a cél éppen a nevetséges jellem ábrázolása.
A rendezõt, Simon Langtont csak a legmagasabb fokú dicséret illeti, hogy ilyen pontosan, jó érzékkel és érzéssel hûségesen tudta visszaadni azt a kort, melyben Jane Austen élt és alkotott. Ilyen fokú mûvészi alázatra nem sok példát tudnék felhozni a filmtörténetbõl.
Jane (Susannan Harker) pedig igenis szép, sõt kifejezetten bájos, amit manapság igazán kevés színésznõ tud ilyen hitelesen megjeleníteni! Lizzyvel valóban példamutató testvéri harmóniát, mélyérzésû, igazi baráti kapcsolatot jelenítenek meg amellett, hogy édesanyjuk és Lydia (Julia Sawalha) komoly hibáit, viselkedésbeli fogyatékosságait is türelemmel viselik; s bár látják szüleik hibáit, mégis tisztelettel és szeretettel vannak irántuk. Talán Kittyre esik a legkevesebb figyelem, és Mary mintha egy kicsit mesterkélt lenne, nos, ez a film "legnagyobb" hibája :-). Lydiával kapcsolatban pusztán az a meglátásom, hogy jóval többnek látszik, mint egy 15 éves lány, még akkor is, ha a szeleburdi viselkedést tökéletesen adja is vissza. Mr. Bennet és a többi szereplõ hibátlan, kifogástalanul pontosan a helyén van, s az ember tökéletesen, természetesen és gondtalanul belemerülhet a századforduló Angliájának vidéki életébe. Akárhányszor látom is a filmet, mindig frissnek, élõnek érzem, szinte megunhatatlan. Anglia ezért nagyon sokat köszönhet úgy Jane Austennek, mint Simon Lagtonnak és az egész filmstábnak, hogy ilyen feledhetetlenül és szerethetõen mutatta be Anglia egy részét a világnak.
Végül essék szó Lizzyrõl (Jennifer Ehle) és Darcyról (Colin Firth). Csak csodálni tudom mindkettõjüket színészi teljesítményükért, mégis elsõsorban Colin Firtht. Hihetetlenül kifejezõ a szereplése, hiszen viszonylag keveset beszél, s éppen ezért olyan megragadó és elbûvölõ az alakítása. Nagyon hasonló volt a Leány gyöngy fülbevalóval vagy A király beszéde (bár ott gyakran felszisszentem :-)) filmekben nyújtott alakításához, emiatt nagy kedvencemmé vált. Jennifer Ehle pontosan azt a szép, csipkelõdõen szellemes, intelligens, okos, kedves és mégis határozott, szókimondó ifjú hölgyet alakítja, amilyen (szerintem) minden lány szívesen lenne. Hiszen talán azért is formálta meg ezt a jellemet Jane Austen, nemcsak a szórakoztatás, hanem a példaképekkel való nevelés miatt is. Szerintem emiatt is örök érték kimondva vagy kimondatlanul ez az alkotás.

A magyar szinkront szerintem is kitûnõ, az anyjuk rikácsolását remekül visszaadja a magyar hang. Nekem két kedvenc szereplõm van: Mr. Bennett (Sinkó László kiváló hangjával) és Mr. Darcy. Nem igen nézek olyan sorozatokat, amik a 19. és 20. sz. fordulóján játszódnak, de ezt szeretem. A másik meg a Downton Abbey.

Jajj, pedig Mrs. Bennett tyúkszerú kárálása, rikácsolása annyira angolos volt, nekem pont ez tetszett legjobban! Isteni volt, és imádtam a magyar szinkront, hogy annyira át tudta hozni az angolos hanglejtést, és az egész idegbeteg viselkedését a nõnek.
A sápatag Jane nagyon is kedvelt, elõkelõ hatású volt az akkori ízlés szerint, sokkal inkább, mint a természetben kóborló Elizabath, akin bizony meglátszott a nap és a levegõ.
Nekem pont a 2005-ös változat nem tetszett, ahol a deszkalapos Elizabeth, állandóan lógó hajjal kóborolt a vidéken, na ez biztos nem volt jellemzõ a korra, ahol azért reggelente nagyon is mûvészi frizurákba bodorították a nemesi kisasszonyok haját. Valami kóbor cigánylánynak elment volna, de nemesi úrhölgynek biztos nem...
És természetesen a nõk fûzõt hordtak, nem úgy, mint Keira Knightly... akkoriban még a rendesebb parasztasszonyok is hordtak fûzõt, a polgári nõk szintén, de a nemesi kisasszonyoknál ez elmaradhatatlan volt.
Szóval a 2005-ös verzió nagyon elhibázott volt, az 1800-as évek elsõ felére bizonyosan nem jellemzõ viselkedést sem a ruha viseletet, sem a hajviseletet, sem semmiben nem mutatott.
Az egész olyan,.... ahogy Hollywood elképzeli stílusú. Semmi köze Jane Austinhoz, részemrõl a futottak még kategóriába soroltam.
A BBC sorozata viszont nagyon is autentikus, Jennifer Ehle is nagyon jó, nemcsak Colin Firth. De az összes többi szereplõ is. Mind annyira karakteresek, zseniálisak. Csak egy fokkal idébb, mint ami már paródia lenne. Szerintem zseniális a rendezés és a színészi játék is.

Elizabeth anyukájára gondoltál ugye? :)
Azt a "rikácsolós " részeket, én át szoktam ugrani/tekerni. :)
Ezt a filmet is szeretem, de szerintem a 2005-ben készült "Büszkeség és balítélet" Keira Knightley és Matthew MacFadyen fõszereplésével , sokkal jobb! Az "anyuka" rikácsolása is elviselhetõbb.:)

na ezt a verziót is elõvették?
mellesleg nekem ez tetszett a legjobban :)

Megnéztem két részt és rájöttem, az angolok miért hódították meg a fél világot! Én is inkább elmentem volna 2-3 évre hódítani, minthogy ilyen nõkkel egy fedél alatt éljek.....

Kedves BBC-s BB-rajongók! Az AXN White-on nov. 26-tól adják a BB-t! Én kb. tízszer láttam, de valahányszor adják és tudomásom van róla, megnézem, mert NAGYON SZERETEM! Ez a változat a legjobb, szinte szó szerint a könyvet adja vissza.