Csak remélni tudom, hogy ezt viccnek szántad! "Ügyes kis propagandafilm"?! Jézusom!
A Casablanca a legkomolyabb kritikusok szerint, a legkülönbözõbb szavazások szerint, - és ha ez még mind nem lenne elég, szerintem is! - minden idõk legnagyobb filmje! És ezt most halálosan komolyan gondolom.
A sztori, a dramaturgia, a fõszereplõk, a zseniális színészi játék, a zene, az egzotikus helyszín, a halálosan komoly mondanivaló, mind-mind ezt támasztják alá.
A második világháború kellõs közepén forgatták a filmet, amikor még nem lehetett tudni, mi lesz a dolgok végkimenetele. Nem úgy, mint a Chuck Norris, vagy Rambo filmekben, amikor az amerikai filmesek a vietnami háborúban elszenvedett vereségbõl fakadó frusztrációt úgy próbálták meg kompenzálni, hogy - utólag! - sorozatban készültek az olyan, egyébként izgalmas filmek, amelyekben a kemény amerikai gyerek visszamegy Vietnamba, egyedül kiszabadítja a fogságban lévõ társait, és közben mindenkit, akivel szembe kerül, visszaküld a halál náthás f*szára.
Amikor Szabó István a 90-es években összeállította a "Százéves a mozi" címû, érdekes, értékes, nagy klasszikusokkal és a legjelentõsebb modern filmekkel teli sorozatát a tv-ben, õ maga is a Casablanca-val kezdte a vetítést, mert azt mondta, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy ez a filmtörténet legnagyobb alkotása.
Remélem, nem akarod megkérdõjelezni Szabó István szakértelmét, mert azzal csak azt érnéd el, hogy itt a fórumon saját magadat égetnéd szénné, azt meg nem venném a lelkemre.
Azt csak mintegy mellékesen jegyzem meg, hogy már csak azért is örülnünk kellene a Casablanca páratlan, töretlen, közel hét évtizedes sikerének, mert, - mint a legtöbb igazán nagy amerikai film, - természetesen ez is tele van magyar vonatkozásokkal.
Rick kis barátját a magyar származású Peter Lorre játssza, a jóságos fõpincér Szõke Szakáll, és hát az igazi nagyágyú, a rendezõ, Kertész Mihály! Ingrid Bergman filmbeli férje pedig Viktor László, ami - ha tetszik, ha nem, - egy szép, egyszerû, kétségbevonhatatlanul magyar név. Csak hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy merre hány méter!
És mindennek a tetejébe, a szinkron! A magyar szinkron történetének egyik csúcsa, telis-tele az akkori színjátszás legnagyobb neveivel, Kálmán György és Váradi Hédi, a rendõrfõnök hangjaként Agárdy Gábor, aztán Avar István, Bessenyei Ferenc, Kabos László, Béres Ilona, Szendrõ József, Bodrogi Gyula, a német tiszt hangjaként Somogyváry Rudolf, és a sor még folytatható. Soha az életben nem lehet még egyszer ehhez a filmhez ilyen csoda szinkront készíteni, nem véletlen, hogy meg sem próbálják az "újraszinkronizálás"-t, pláne ezekkel a mostani hangokkal, mert eleve kudarcra lenne ítélve a dolog.
És az is tény, hogy habár mostanában elõszeretettel forgatnak le újból és újból régi klasszikusokat, a remake-k fénykorát éljük, a Casablanca-hoz az eltelt évtizedek alatt még senki nem mert hozzányúlni, amiért csak hálát adhatunk az égnek.
A film, - ahogy mondani szokták, - a tízes skálán húszas, egyedülálló etalonja a filmtörténetnek, vegyük föl, szerezzük meg, és vigyázzunk rá, mint gyûjteményünk legféltettebb kincsére!