robi_69 2018 márc. 26. - 21:57:12
(46/46)
Egészen nézhető film, még ha kissé valószínűtlen is. De van mondani valója legalább.
Solo kapitány neve hozott be a filmre, de azért meg kell vallani, hogy lehetett volna tehetségesebb színészt találni erre a szerepre (a kislány szerintem jobban játszott).
christine97 2017 máj. 29. - 11:25:22
(45/46)
Szokatlan témájú, ámde megindító film. Nagyon tetszett!

10/10
5/10
gregga 2017 ápr. 03. - 22:44:44 5/10
(44/46)
Egész jó film ahhoz képest, amilyen rossz. Azaz az értékítélet még rendben van, némely hihetetlen fordulat is, de nem jó ötlet egy felnõttmesét a Reszkessetek, kutyaütõk gyermeki módján tálalni.
jófilmkell 2016 nov. 13. - 15:00:23
(43/46)
.
Jeán Bálzsám 2016 nov. 12. - 23:01:24
(42/46)
kedvelem Hansoló e filmjét
Jeán Bálzsám 2016 nov. 12. - 23:00:40
(41/46)
.
7/10
Corpse Bride 2016 jún. 07. - 14:44:08 7/10
(40/46)
Élvezetes fordulatos film, sõt mondanivalója is van.
A színészi alakítások is jók, Harrison Ford tulajdonképpen két karaktert mutat be. Van benne jellemfejlõdés, sõt mimikai és fiziológiai változások is megjelennek, ami valódi izgalmat ad hozzá a történethez.

A befejezõ rész sajnos átmegy a szokásos sziruposan érzelgõs moziba, de még így is elgondolkodtató. Egy ember változásához sok minden hozzájárulhat, de igaz, ennek legtöbbször egy súlyos betegség, leépülés avagy veszteség az elindítója.
Nira1900 2016 máj. 19. - 01:10:56 Előzmény eIemes
(39/46)
Hát szegénykét jobban is megölelhették volna, ahogyan széttárta a kis mancsait ott a földön ugrálva, olyan emberien, aranyos beagle... :)
Nira1900 2016 máj. 19. - 01:06:57 Előzmény pneklara
(38/46)
Hát az út, az biztos filmre kívánkozik, hogy ki hogyan éri el...

Nekem tetszik az életmód, amit felvázoltál... :)
pneklara 2016 márc. 29. - 18:07:12
(37/46)
Az fontos, hova születik az ember. De az adott társadalomban elképzelhetõ, hogy valaki boldogan él?
1. Van egy olyan munkája, amit szeret, képes tisztességes munkát végezni, nem kell megalkudni, hajbókolni.És képes felállni és távozni, ha már képtelen a tükörbe nézni.
2.Ha házasodásra adja fejét, akkor megfontoltan teszi, szereti, és tiszteli is a párját, így szóba sem jön a megcsalása, megalázása hazudozással.
3.Gyermeket akkor vállal, és annyit, amennyit felelõsséggel, odafigyeléssel tud nevelni.
4.Reális anyagi vágyai vannak, nem hajszolja bele magát a képességeit jóval meghaladó javakba.
Ennyi.Nem a falvédõre festett boldogságra gondolok, hanem egy elégedettségre: nem érdekel, hogy mások mit és hogyan, én jól érzem magam, s nem vagyok hajlandó a családi békémet feláldozni azért, mert mások jobban, szebben, gazdagabban...Na, elképzelhetõ ilyen élet? Vagy ez csak egy álom? Vagy ez egy unalmas élet, ami nem kívánkozik filmre?
pneklara 2016 márc. 29. - 17:44:45
(36/46)
Utána óriási hiányérzettel küzd mindegyikük, mert úgy érzik, hogy áldozatot hoznak a családi boldogságért, aztán még sem boldogok:)) De fogjuk rá, hogy valóban családi harmóniára vágynak, egymásnak élnek a jövõben, séta, társasozás, nagy beszélgetések - csak ki keresi a pénzt?
filoszemitabélus 2016 márc. 29. - 17:40:54
(35/46)
SPOILER
Egyértelmû a film tanulsága: jobb kissé gügyének lenni, ha amellett érzõ szívû valaki, mint okosnak céltudatosnak lenni, ha emellett kissé hideg az illetõ.
A megoldás: jól fejbe kell lõni az összes top managert és brókert.
Amerikai filmen, ha lehet, még nevetségesebbnek tûnik a történet, ha az amerikai társadalmat nézzük. Zentai Péter írta egy hosszú külszolgálat eltöltése után, hogy az USA-ban gyakorlatilag nem létezik a barátság, csak érdekek mentén és akkor is csak felszínesen. "Ember embernek farkasa" mondták régebben az elvtársak az USA-ról és úgy tûnik, ebben igazuk volt. Bár az is igaz, hogy pont mostanra, mire ez nyilvánvaló lett, egyszerre megváltozott a véleményük.
eIemes 2016 márc. 29. - 16:12:49
(34/46)
A filmre visszatérve: hõseink elmennek a naplementébe, mindenki boldog, fõleg Foltos.

És utána....?
offtopic
eIemes 2016 márc. 29. - 16:11:54
(33/46)
Szóval az a kép, amit felvázoltál, idilli - de abban a formájában sajnos nem fenntartható.

1. Úgy tûnik, bármilyen szinten szervezett társadalomban élünk, meglehetõsen sok idõt és munkát kell a létfenntartásra fordítani, és csak egy kicsi marad a családi együttlétre. Ettõl persze azt a kicsit fordíthatjuk arra, de ehhez nem feltétlenül kell kilépnünk a társadalomból.

2. Rövid távon meglehetõsen nagy (verseny)elõnyt szereznek azok, akik (a filmbeli ügyvéd "elsõ" életéhez hasonlóan) háttérbe szorítják nagyon hosszú távú kötelezettségeket (gyerekekkel való szeretetteli bánásmód) és inkább sok pénzt keresnek, két kanállal élvezik az életet stb.

3. Jó hír, hogy ennek ellenére legalábbis elvben létezik valamiféle megoldás, de az szükségképpen alacsonyabb életszínvonalat jelent (legalábbis az anyagi javakban való szerényebb dúskálást). Ez kb úgy néz ki, hogy olyan országban kell születni, ahol a társadalom nagy többsége által tisztelt értékek a hosszú távon elõretekintõ gondolkodásmódra és magasan szervezett szociális együttmûködésre, és emelett az értékek sokszínûségének tiszteletére alapulnak (tehát preferálva az elõretekintést és az együttmûködést, de nem elnyomva az individualizmust és a rövid távú életben maradást). Van (vagyis volt) ilyen társadalom, a skandináv országokban és különös módon a német nyelvterület is errefelé fejlõdött a közelmúltig.
eIemes 2016 márc. 29. - 12:55:16
(32/46)
Nem off, csak épp ez nem megoldás.
pneklara 2016 márc. 29. - 10:59:50
(31/46)
Kíváncsian várom:) Bár én meg déltõl nem érek rá, de majd este elolvasom, hogy tudsz-e valami alternatívát, ami elvezet az ember nyugalmához, lelki békéjéhez, egy olyan családhoz, amelyben a gyerekek jól érzik magukat. Mert azt a kis szirsz.r 60-70 évet, ami adatik egy embernek, csak jó volna békében, boldogságban,szeretetben, nyugalomban leélni.Miért kell ezt valami tragédia okán felismernie, átmenni a katarzison. Ez nem mûködhet az indulástól?
Bocs. az OFF-ért, de a témához kapcsolódik!
eIemes 2016 márc. 29. - 08:25:10
(30/46)
Szeretném letörni a lelkesedésedet. Nem most, de ebédidõben kicsit ráérek majd.
pneklara 2016 márc. 29. - 08:03:03
(29/46)
Milyen egyszerû lehetne az élet: a család együtt reggelizik és vacsorázik, közben nem rohannak, hanem van idõ egymás gondjainak a meghallgatására. A gyerek nem teher, akár annyira is, hogy egy jó, bentlakásosba dugják, mert ez a gyerek érdeke. A munkába annyit feccölnének, amennyit érdemel. Mivel az emberek otthon elégedettek lennének, nem keresnék a lopott pásztorórákat, melyek tovább bonyolítják a helyzetüket. Persze elõbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy átértékeli az életét,gondolkodását, s fontossági sorrendet állít fel. Csak van, aki ezt a lépést túl késõn teszi meg, van, aki még élni tud a megvilágosodással.
eIemes 2016 márc. 28. - 22:33:13
(28/46)
Hamvas Béla írta a Silentiumban, hogy õ saját maga LÁTTA a szükségét a változásnak, de nem volt ereje elkezdeni. Amikor a változás kívülrõl jött, és szembe kellett néznie a veszteségeivel: tragédiaként élte meg. Kicsivel késõbb ráébredt a lehetõségre és új életet kezdett (és ennek az új életnek gyümölcseit mostanában kezdi megérteni az európai bölcsész elit).
Kuttyánszki 2016 márc. 28. - 22:09:07
(27/46)
Már láttam, de mivel Harrison Ford, egyértelmû, hogy újra és újra nézhetõ...