Ebbe a filmbe az elsõ percben beleszerettem.
Imádom az ilyen "kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit" filmeket, ahol látszólag nem történik semmi, valójában rengeteg minden. (Persze ebben örök mérce számomra Menzel Én kis falum-ja).
...Már az elején megadja az alaphangot, Theo kis blues kocsmája, kopottas bútorokkal, alig lézeng pár vendég hétköznapi, munkás cuccokban, DE: élõ blues zene van, nagyszerû blues énekesnõvel, egyszerû, kedves, szeretnivaló emberek... ha ott élnék, biztos ilyen lenne a törzshelyem.
...Semmi nem történik (ja, jó poén, hogy a bolt pénztárgépén réztábla hirdeti: "Itt 1895-ben nem történt semmi." :-D
Csupa szerethetõ ember, még a megõrülõ, dilis Glenn Close karaktere is, bár õ inkább szánalmas. Ez az a kisváros, ahol mindenbõl egy van, egy kocsma, egy bolt, egy ügyvéd, egy templom, és persze ez is Amerika, egy mûkedvelõ színtársulat. Ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a börtönt nemcsak nyitva hagyják a gyanúsítottnál de a seriff meg az ügyvédje leül scrabble-t játszani a "gyanúsítottal", akinek a bûnösségében senki nem hisz az odaérkezõ városi nyomozón, meg félig-meddig az egyik serif-helyettesen kívül.
...(Ja, itt azért van egy fordítási hiba, nem durva, de elrontja a poént.
Amikor firtatják, hogy miért nem lehetett Willis a tettes, hiszen minden bizonyíték ellene szól, a seriff azt mondja "Biztos, hogy nem õ tette." "Miért?" ...és itt jön a fordítási hiba.
A magyar fordításban a seriff azt mondja, "mert együtt pecáztunk". Önmagában így is megállna, hisz az alibit próbálja aláadni Willisnek, de az eredeti szöveg az, "Because we fish together", ami sokkal inkább úgy lenne helyénvaló, hogy "Mert együtt SZOKTUNK pecázni." A seriff nem hazudik ugyanis, õ teljesen normálisan kijelenti, hogy Willis hogy lehetne, hiszen õ olyan ember, akivel együtt szoktak pecázni. Ugyanaz és mégis mennyire más a mondat jelentése. (Persze nincs is múlt idõben eredetiben, tehát mégis rossz a fordítás).
...Annyira jó, hogy látunk mást is, mint a mostani krimik sztereotípiáit az amerikai Délrõl, miszerint az teli van gõzölgõ mocsarakból hirtelen elõugró alligátorokkal, kígyókkal, fekete vudu mágiával, "redneck" vaskalapos rasszista seriffekkel, kereszt-égetõ ku-klux-klanosokkal... nem.
...A kisváros ott is kisváros, mint itt (és a nagyváros ott is nagyváros, mint tegnap a másik zseniális filmben New York volt).
...Volt szerencsém pár napot tölteni az amerikai Délen, igaz, nem Mississippiben, hanem Louisianaban fõleg, és ilyen kisvárosban is töltöttünk éjszakát.
Tisztelettel jelentem, egy fia ku-klux-klanost sem láttam, nem volt vadállat a seriff, nem égettek keresztet, és nem varázsoltak el fekete mágiával tûket döfdösve, nem áldoztak kecskét, stb. Ültünk egy (ehhez a Theo-hoz hasonló) kis kocsmában, békésen lézengett néhány kövér fekete, és öreg fehért, meg pár ezer légy, mindenki tudta ki kicsoda, csak akkor hallgattak el mikor mi beléptünk. Megérezték rajtunk a "jenki-szagot" (ezt ott mondták, és igaz, New Yorkból mentünk Mexikó felé). De fél óra múlva már olyan volt, mintha ott nõttünk volna fel, beszélgettünk, igaz, én nem sokat értettem, de tõsgyökeres New Yorki barátom egyszer odasúgta, látva tanácstalanságomat: "ne izgulj, én sem értem a felét annak, amit mondanak"..valahogy ráterelõdött a K-k-k ra a szó, néztek a derék cajun-ök mint borjú az újkapura. "Klán?...vakaróztak..."hát az itten nincs.. bár tavaly õsszel a félfülû Billy fiát elvitték a rendõrök mer részegen ellopta a borbély furgonját oszt' összetörte a sorompónál.. Nem, az nem azért volt..." és elkezdtek vitatkozni, hogy miért is vitték el a félfülû Billy fiát a rendõrök, majd kölcsönösen lehülyézték egymást, kértek még egy kör borzalmas rossz viszkit, és leültek vissza sakkozni. (Persze, nem pont így történt, de kb. így, ez a lényeg.)
...ott olyan volt, mint ahogy ez a film kezdõdik. Lassú, lusta, párás, (nem a meleg a rossz, nem volt melegebb, mint most nálunk, hanem az iszonyú páratartalom, mire kiszállsz a kocsiból rád tapad az ing), és mindenki olyan nyugodt volt.
...Hisz ott nem történik semmi.
Ezt az érzést hozta vissza ez a film.